DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tamási Áron 1956-ban, amikor meghajtotta fejét forradalmunk hőseinek emléke előtt, azt mondta, nem térhetünk ki a hűség elől. Ma, a temesvári felkelés 10. évfordulóján mi sem mondhatunk mást, hiszen mi sem térhetünk ki az összefogás és a szolidaritás parancsai elől. Akkor sem, ha Ceaus
escu bukásával Romániában nem a lényeg szűnt meg, csak a forma változott, és akkor sem, ha Temesvár után tíz évvel újabb felhők tornyosulnak. Nem térhetünk ki a hűség elől, mert a szabadságszerető Temesvár és a megfélemlíthetetlen Tőkés László példája nemcsak történelmi jelkép, de a keresztény erkölcs és a megbékélés parancsszava is, magyarok és románok számára egyaránt.

Tisztelt Országgyűlés! Tíz évvel ezelőtt Temesvár felháborodott lakói, magyarok és románok együtt azt próbálták megakadályozni, hogy a rettegve gyűlölt Securitate elhurcolja Tőkés Lászlót a városból. Az a spontán tiltakozás, amit a fiatal református lelkész iránti szeretet váltott ki, hirtelen sokezres, Ceaus
escu-ellenes megmozdulásba torkollik. A Securitate a tömegbe lő, páncélosokat vetnek be, és már az első napokban több mint 300 halott van. A hadsereg körbezárja a várost, a karhatalom helikopterekkel, nehéztűzérséggel, szuronyokkal és orvlövészekkel támad a már csaknem százezres tömegre. A belvárosban és a lakótelepeken szabályos embervadászat folyik, mindenütt ömlik a vér. Az Iránból hazaérkező diktátor a Temesváron történteket úgymond huligánok és fasiszta terroristák lázadásának nevezi, bizonyos más országok soviniszta, irredenta köreit vádolva a felbujtással. Arról pedig már csak a véres bukaresti puccs és a Ceaus
escu-házaspár kivégzése után értesül a világ, hogy egyedül Temesváron 4630 megcsonkított holttestet találtak, és hogy a polgárháború több mint 60 ezer emberéletet követelt Romániában.

A vértől iszamos Temesvár 1989 megváltónak remélt karácsonyán felmutatta ugyan a szabadságszeretet és az egymás iránti megbecsülés mindennél nagyobb erejét, mégis az új hatalom elsikkasztotta a forradalmat, hogy a diktatúra régi elemeiből összerakja önmagának ugyanazt, másképpen.

Csak a bányaló és a hitében erős ember képes arra, hogy ne térjen le az útról, akkor sem, ha ködbe vész a végcél - írta néhány évvel később Duray Miklós. Ez a hit adott erőt mindannyiunknak, akik felkeltünk a diktatúra ellen, a kommunizmus ellen, amikor szinte mindenki reménytelennek tartotta az ellenállást. Ezt a hitet hordozta magában Tőkés László, aki nemcsak megbontotta, de le is döntötte a hallgatás és a hazugság várfalait. Európának ezen a részén a velünk élő népek fölött szinte nyomtalanul múlt el a keresztény Európa 2000 éves történelme, kulturális és szellemi fejlődése, mondja Duray. Ezért kell szinte a bányaló vak türelme, hogy kibírjuk ezt, és a mélységes hit ahhoz, hogy ne váljunk halálosan vétkező gyarlókká, avagy ne roskadjunk össze a ránk nehezedő teher alatt.

Tisztelt Országgyűlés! Most, amikor századunk történelmének e meghatározó eseményére emlékezünk, ne azt idézzük, mi is történt azóta Romániában, mi történt az erdélyi magyarsággal és az RMDSZ-szel, és azt se, hogy mi minden nem történt meg.

Emlékezzünk csupán 1989 karácsonyára, amikor mi, anyaországi magyarok is páratlan ajándékot kaptunk Temesvártól és Tőkés Lászlótól. Emlékezzünk arra, hogy Tőkés és Temesvár az '56 óta nem tapasztalt, hirtelen feltörő nemzeti szolidaritás élményét adta mindnyájunknak.

Arra emlékezzünk, hogy azon a tíz évvel előtti karácsonyon mindenki csak adott és adott, hogy konvojok ezrei vitték a segélyt, és arra, amint a magyar rendszámok láttán a szembejövő román harckocsikból minduntalan viktóriát mutattak a katonák. Aztán nemcsak a harckocsik tűntek el, de a karácsony és a magyarok iránti rokonszenv is elmúlt, és elmúlt még tíz esztendő - ha nem is egészen hiába. Temesvár parancsa azonban ma is a kölcsönösség és a méltányosság parancsa. Ma is ez az egyetlen szérum a sziszegő gyűlölet, a magyarellenesség és Románia balkánisága ellen. Így emlékezzünk Temesvárra, és így emlékezzünk arra, amit Temesvártól és Tőkés Lászlótól mi magyarok és románok közösen kaptunk tíz éve.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu