DR. BAZSA GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében üdvözöljük, hogy folytatódik az a gyakorlat, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökének a beszámolóját az Országgyűlés illetékes bizottságai és majd a teljes plénum is - bár szokás szerint mérsékelt részvétellel, de azt gondoljuk, hogy ez más témákban is így szokott volt lenni - megvitatja, megtárgyalja, és ezen belül vagy ehhez tartozóan határozatot is hoz azokról az aktuális tennivalókról, amelyek a magyar tudomány előtt állnak, s amelyeket a politika e tekintetben fontosnak tart.

Azt gondoljuk, helyénvaló, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke készíti ezt a beszámolót, s itt hadd jegyezzem meg kitérőként, hogy a legutóbbi dokumentumokban is, magában a beterjesztett javaslatban is, a Magyar Tudományos Akadémiának "a magyar tudomány..." címet viselő bekezdését, mondatát valószínűleg ki kell javítanunk "a Magyar Tudományos Akadémia elnökének a magyar tudomány...", nem sorolom tovább, kifejezésre, mert ezt írja elő a törvény, s ez is a valós helyzet, ami természetesen teljes összhangban van azzal, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke széles körben az Akadémia egész közösségétől, a magyar tudomány széles körétől kapja, gyűjti s rendezi ezeket az információkat, és fogalmazza meg elképzeléseit, javaslatait.

Ha ebből - mint az előző egyik hozzászólás utalt rá - alkalmasint úgy tűnik, hogy kimaradnak most még bizonyos tudományos műhelyek, én ezt megfordítom, és azt gondolom, hogy kellő nyilvánosság ez most már ahhoz, hogy mindazok, akik úgy érzik, hogy részei a magyar tudománynak, megtalálják azokat a csatornákat, hogy a magukról szóló információkat, eredményeket vagy éppen elképzeléseket, igényeket, kéréseket eljuttassák oda, ahol ez megfelelő nyilvánosságot, alkalmasint eredményt is jelenthet.

A beszámoló az Országgyűlésnek szól. Ez megítélésünk szerint természetes, hogy így legyen, fontos. Olyan jelentőségű tevékenység a tudomány művelése a magyar társadalomban, hogy időről időre kétéves, bár a tudomány által így nem logikus, de mindenképpen valamilyen ciklusokban szükség van erre a megjelenésre, erre a megvitatásra, bizonyos következtetések, határozatok megfogalmazására.

Az Akadémia elnöke, nagyon tudatosan, a pártoktól azonos távolságtartásról beszélt, s ezt a gyakorlatot folytatja is.

(9.40)

A költségvetés ismeretében - picit élve a magyar nyelv adta lehetőségekkel - arra utalnék, hogy érdemes volna a pártokhoz való közelségre nagyobb hangsúlyt fektetni, mert a mostani költségvetési támogatási értékek megítélésünk szerint azt igénylik, hogy ebből a közelségből jelentősebb és nagyobb támogatásnak kellene - legalábbis lehetne - megszületnie. A magyar politikai elitnek - ezek jobbára mi vagyunk - fel kell ismernie, hogy a magyar tudomány támogatása ténylegesen össznemzeti érdek, és ennek számszerűségében is megnyilvánuló következményei kell hogy legyenek.

A benyújtott jelentés nem a szűk szakma önértékelése, hanem annak a kérdéskörnek az exponálása az Országgyűlés és így a társadalom felé is, amely a magyar tudomány helyzetéből következik. Szeretnénk hinni, hogy ez a fórum, súlyának megfelelően, továbbítani fogja ezeket a gondolatokat, elemzéseket és következtetéseket az ország egész közvéleménye számára. Ez azért is elengedhetetlenül szükséges, mert a tudomány megítélése sem a magyar társadalomban, sem a nemzetközi közvéleményben nem olyan, mint amilyen korábban bizonyos időszakokban volt. A tudomány sajátságainak az is a velejárója, hogy bizonyos hullámzások jelennek meg benne, vannak nagy felfutó időszakai, és ezek között nyilvánvalóan vannak - ha úgy tetszik - hullámvölgyei.

Azok a korszakok, amikor a tudomány láthatóan nagy eredményekkel rukkolt elő, amikor nagy eredményeket tett le a társadalom, a gazdaság asztalára - a század elején, vagy akár a század második felének elején is - informatikában, elektronikában vagy biotechnológiában, felfokozta azokat a várakozásokat a társadalomban, ami a tudomány majdnem mindenhatóságát fogalmazta meg, hogy a tudomány minden társadalmi, ezen belül gazdasági, egészségügyi, környezeti vagy termelési gondra megoldást tud találni. Ez nincs így, nem lehet így, nem lesz így, de ebből nem volna szabad következni, hogy olyan, alkalmasint tudományellenes, más vonatkozásban éppen csak áltudományos, vagy a korábbi, itt-ott már a babonák szintjét is elérő elképzelések terjedjenek, és ennek - ami leginkább fáj nekünk, akik ebben a műfajban dolgozunk - a média olyan mértékben és terjedelemben adjon hangot, ami Magyarországon - s persze nemcsak Magyarországon - is érzékelhető. A tudomány ilyen értelemben maga is többet kell hogy tegyen ennek a képnek a javítása érdekében, de a politikának, a politikai elitnek és a médiának e tekintetben egyaránt fontos feladata van.

A magyar tudomány általános értékelését az elnöki beszámoló a "labilis" szóval jellemzi, és meg is magyarázza, hogy ennek a "labilis" szónak mi az oka. Mi egyetértünk ezzel a jelzővel és ezzel az indoklással is, mert valóban van egy egyre aggasztóbb szakadék a között a szellemi kvalitás és potenciál között, ami a magyar tudományban jelen van, s a között a lehetőségek sora között, amelyik ennek a potenciálnak a kihasználását nem teszi teljes mértékben lehetővé. Mi is úgy ítéljük meg, hogy ez még nem válság, de nagyon figyelmeztető helyzet, és határozott, konkrét lépésekre van szükség annak érdekében, hogy ebből a labilitásból nehogy drasztikus instabilitás vagy éppen a most még jelzővel nem illetett válság álljon elő.

A magyar tudomány tevékenységében mind a három, e tekintetben szokásos tevékenységi kör jelen van. Egyrészt folyik egy olyan jellegű alapkutatás, amelyik a természet és társadalom törvényeinek olyanfajta feltárását végzi, ahol a kutatói ösztön - ha tetszik, általánosabban: a tudomány öntörvényűsége - érvényesül. Itt nem a konkrét tárgy az érdekes, hanem az a perspektivikus eredmény, ami majd valamikor minden színvonalasan végzett kutatásból a tudománytörténet eddigi tanúsága szerint megjelenik.

Van egy olyan szektor, természetesen lenni kell - és lehet, hogy ez erősítendő és növelendő -, amelyik célirányos alkalmazott fejlesztési kutatásokat folytat, ahol határozott megrendelésre, finanszírozás mellett olyan eredmények elérése a cél, amelyek egészen gyorsan, egészen közvetlenül hasznosíthatók lesznek a gazdaság, a társadalom valamely területén.

És van - bár azt gondoljuk, ez nem igazán kibontakozott és kellő mértéket elért hányadban van jelen - egy olyan, amely elsősorban nemzeti megrendelésre megfogalmazott kutatásokat jelentene, ami valóban a nemzet előtt álló stratégiai kutatások szervezett, koncentrált, támogatott vitelét jelenthetné, s részben jelenti is. Annak érdekében, hogy a nemzet előrelépjen, hogy perspektívája, stratégiai elképzelése legyen magának a nemzetnek, azon belül a politikának is, ezeket érdemes és szükséges világosabban, határozottabban, ennek következtében szűkebb körben és pontosan megfogalmazni. Nem a beleszólást a kutatás mikéntjébe, mert ez sértené az egyébként eredményességet garantáló kutatói szabadságot - akár egyéni, akár intézményi szinten gondolkodunk ebben -, hanem azt a célt, azt a globális megközelítést, amelyik ilyen kutatói szabadság mellett az eredményt ennek a megfogalmazására meghozhatja.

Az ehhez szükséges intézményrendszer a magyar tudományban adott. Hármas intézményrendszerünk van. A kutatások meghatározó, döntő hányada az egyetemeken folyik, amelyek egyúttal az oktatás céljából is végeznek kutatást, nevelik a fiatal, új kutatógárdát, amelyik nélkül a jövőben nem lenne magyar tudomány, de természetesen lesz. Működnek az akadémiai kutatóintézetek, amelyek koncentráltabban tudnak egy-egy feladat vagy téma megoldásában tevékenykedni. És működik, bár egyre nehezebben kivárható fejlődési szakaszban az az ipari, ágazati kutatóbázis is, amelyik a rendszerváltás után drasztikusan összeomlott.

Azt mondhatjuk röviden, ha az akadémiai intézethálózatban a konszolidáció bekövetkezett, ha úgy tetszik, átépült, az egyetemi intézményhálózatban már az integráció bekövetkezett, s ha úgy tetszik, ez összeépült, akkor ebben az ipari, ágazati kutatóhálózatban egy nagyon radikális redukció után - amit leépülésnek nevezünk - elengedhetetlen volna az a fejlődés, amit a határozati javaslatban részben a külföldi, részben a belföldi tőke bevonásával el lehetne és el kellene érni.

Ismételten hangsúlyozom, ehhez szorosan hozzátartozik, hogy az a személyi állomány, amelyik ebben az intézményrendszerben dolgozik, kvalitásaiban tényleg kiváló, de korösszetételében már messze nem az. Azért is utal arra a határozati javaslat, hogy a fiatal kutatók támogatását, pályán tartását, hazahozatalát megfelelő eszközökkel meg kell oldani, mert a mostani korösszetétel már aggasztónak is minősíthető. Ennek nagyszerű feltételrendszere most már az egyetemeken megindult PhD-képzés, és ehhez járul hozzá az Akadémia doktori címének változatlanul eredményesen és színvonalasan működtetett követelményrendszere.

(9.50)

Ami az intézményrendszer egészének feltételrendszerét illeti, hadd utaljak még tételesen vagy konkrétan arra, hogy az infrastruktúra nagyon komoly fejlesztésre szorul. Én nem volnék annyira aggályos, ha a most megígért és elmaradt másfél százalékot közelítő tudománytámogatás a következő két évben nagyobb léptékben valósulna meg. Itt van olyan infrastrukturális fejlesztési lehetőség, akár a könyv-, folyóirat-állományt, annak beszerzési, kiadási oldalát tekintve, akár a műszerállomány régen amortizálódott és nagy hányadában már korszerű eredményeket felmutatni vagy elérni nem tudó nagy mennyiségére gondolok, akár az épületállományra is, hiszen az SZBK óta például nagy beruházás az utóbbi években nem igazán volt Magyarországon, ami lehetővé tenné, hogy ezt a - mégiscsak mindig kimondjuk - másfél százalékos hányadot értelmesen és viszonylag gyorsan, ezzel együtt felelősségteljesen el tudjuk a magyar tudomány érdekében költeni.

A Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója nevében a határozati javaslatot ezzel a címbéli módosítási észrevétellel együtt támogattuk, annak vitájában, megalkotásában tevékenyen, alkotóan részt vettünk, és úgy gondoljuk, ha betölti azt a szerepét, amelyet az előző is részben megtett, és amit a mostaninál talán még hatékonyabban is meg tudunk valósítani, akkor ez az egész beszámoló megteszi a magyar tudomány számára oly fontos társadalmi, politikai hatás pozitív elérését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu