DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Egy dolgot szeretnék megerősíteni, egy dologban pedig Mécs Imre képviselőtársunkhoz kapcsolódni. Amit megerősíteni és igen nagy hangsúllyal kiemelni szeretnék, az az, hogy amikor név és rendszer összefüggéséről beszéltem - tehát amikor elfogadtam, hogy szükséges megismerni a struktúra működését -, akkor természetesen a neveket is a struktúra részének tekintettem.

Számunkra az a fontos - ahogyan arra többen utaltak -, hogy az igazságtétel utólagos, hiányos, méltatlan, de történelmileg mégis szükséges lezárási kísérleteként nekünk ismernünk kell a neveket is. Ugyanis mi a rendszerváltáskor nem akasztani és lövetni akartunk, hanem a neveket nyilvánosságra hozni, mégpedig, ha kell, a legszélesebb nyilvánosságra hozni. Az azonban abszurdum, hogy legalább az áldozat vagy a történetkutató ne ismerhesse meg a rajta elkövetett, néha több évtizeden keresztül tartó gyalázat tetteseit, és ne használhassa fel publikációkban, történeti publikációkban, urambocsá!, a szépirodalomban.

Amit pedig kiegészítésként szeretnék a képviselőtársunk által elmondottakhoz hozzáfűzni - egyetértve azzal -, az az, hogy a rendszerváltó magyar parlament kormánypártjaiban is sajnos valóban számos ügynök is lehetett. Az átvilágító bírák a megmondhatói annak, hogy az egész parlament összességét tekintve milyen százalékos arányt mutatott ezeknek a becstelen embereknek a jelenléte az elmúlt évek során. Az azonban bizonyos, hogy akiket az akkori kormánypártok közé - és én ezt csak nagy valószínűséggel a kormánypártokra tudom mondani - odaküldtek, azokat odaküldték, tehát pártfeladatból, hogy mondjam..., mozgalmi feladatból voltak ott a pártokban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Jelenlétüket tehát nem lehet a demokrácia iránti (Az elnök ismét csenget.) őszinte rokonszenvnek tekinteni.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu