ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hét sajnálatos eseménye, hogy december 15-ére virradó éjszaka leégett a Budapest Sportcsarnok. A magyar polgárok közül százezrek érezték úgy, hogy az épülettel együtt szép emlékeik, mindenki számára meghatározó élményt jelentő koncertek emlékezetes pillanatai váltak a tűz martalékává. Nem csoda hát, ha az ország egésze megmozdult a hír hallatára. Az Ifjúsági és Sportminisztérium vezetése hajnaltól fogva ott volt a helyszínen, a kormány elkötelezte magát a sportcsarnok újjáépítése mellett, és felajánlotta segítségét a kárt szenvedett árusoknak. Felajánlások érkeztek magánszemélyektől, önkormányzatoktól, társadalmi és gazdasági szervezetektől.

Voltak azonban, akiknek mindeközben egészen más járt az eszükben, akik a tűz fényénél saját pecsenyéjüket sütötték. Ilyenek voltak azok, akik az elhamvadt épület romjainál az árusok ott rekedt motyóját kifosztották, de nem tudom máshová sorolni azokat sem, akik az üszkös romokból saját maguk számára próbáltak politikai tőkét kovácsolni.

A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja például az előző napon a szocialista képviselők által is megszavazott 13. havi képviselői illetményt ajánlotta fel a BS újjáépítésére. Nem zavarta őket, hogy adnak is, meg nem is, mint a mesebeli falusi lány Mátyás királynak, hiszen a 13. havi illetményt csak egy év múlva ilyenkor, 2000 decemberében hozza először a postás. Nem zavarta őket, mert nem ez volt a cél. Nem adni akartak, hanem kibújni a képviselői tiszteletdíj emelésének népszerűtlen következményei alól. Adott szavukat vonták vissza úgy, hogy eközben a kecske is jóllakik, meg a káposzta is megmarad, hiszen a képviselői illetményemelés más, összegszerűen jóval jelentősebb tételei - mint például a költségtérítés emelkedése - a szocialista képviselők bankszámláját is gyarapítani fogja. Nem fair ez így, kedves képviselőtársaim! (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)

Hatpárti egyeztetés nélkül a képviselői illetményemelés nem jöhetett volna létre. Az előzetes hatpárti egyeztetések során minden egyes pártnak és azok képviselőcsoportjának lett volna módja arra, hogy a képviselői illetményemelés bármely elemét megvétózza. (Bauer Tamás: Meg is történt.) Ha önöknek nem tetszik a 13. havi illetmény, mert visszavonják előzetesen adott szavukat a polgárok nyomása miatt, akkor adják meg a lehetőséget az Országgyűlésnek, hogy az önök szavazataival együtt a szükséges kétharmados többséggel az illetményemelést visszavonja.

Visszatérve az eredeti témához, még ennél is szebb példája a szolidaritásnak Budapest főpolgármesterének a viselkedése, aki - bár még lángolt a sportcsarnok - gondolkodás nélkül sietett kijelenteni, hogy a kormány úgymond megszorító intézkedései miatt a főváros nem tud segítséget nyújtani a csarnok újjáépítéséhez és a többségében fővárosi polgárnak számító árusok kártalanításához. No de nincs min csodálkoznunk! Magyarország fővárosának ma van egy olyan főpolgármestere, aki lépten-nyomon úgy viselkedik, mint a viccbeli Móricka: másfél éve mindig mindenről ugyanaz jut az eszébe. Ha az árvízkárosult falvaknak volt módjuk arra, hogy ha csak filléreket is, de előteremtsenek a Budapest Sportcsarnok újjáépítésére, akkor kérdezem én, hogy a 256 milliárd forintos éves költségvetésű Budapestnek miért nem volt módja arra, hogy legalább néhány millió forinttal támogassa a Budapest Sportcsarnok újjáépítését. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) Nem jó az, ha a főpolgármestert a kicsinyes politikai ellentétek annyira elvakítják, hogy amikor a szomszédnak ég a háza, neki a segítség helyett csak azon jár az esze, hogy a károsult mikor sértette meg őt, vagy éppen mikor nem járt a kedvében.

Ceterum censeo, kedves képviselőtársaim, ideje lenne, ha a politikai élet egyes szereplői legalább a bajok idején megtanulnának összefogni, és a saját érdekeik helyett a károsultak érdekeit tartanák szem előtt.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu