DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ha a rádióhallgatók nem is végig hallgatták, de belehallgattak vagy most hallgatják, akkor talán az összegezésből képet kaphatnak arról, hogy mi is történt itt egy hosszú időben, egy érdekes vitában.

Valahol a kutya kötelességnél folytatnám. Akiket ide a parlamentbe beválasztottak, mindannyiuknak kutya kötelességük az, hogy a 10 millió magyar számára a lehető körülmények között a lehető eszközökkel a legjobb ellátást biztosítsák. (Dr. Kökény Mihály: Kötelességünk, kutya nélkül, miniszter úr!) És ha efelé halad, akkor... - igen, kutya nélkül is, de hadd mondjam azt, hogy a szolgálatot kötik a kutyához, és ez szolgálat. Jó volna, ha minden képviselő szolgálatnak tekintetné a parlamenti szereplést, a döntéshozatalt és a végrehajtás lehetőségét.

Az általános összefoglalásban - mert arról van szó, általános vitáról - meglepetést nem okozhatott ez a törvény, mert a kormányprogram, amit két ciklusban is megelőzött választási program, átesett a társadalmi vitán, és mindvégig többszereplősnek tekintettük a játékot, a drámát, ahogy Szabó képviselőtársnőnk mondta. Igen, ez egy négyszereplős játék, ahol a legfontosabb a polgár, akár beteg, akár egészséges.

A jelenlegi lehetőségünket körülhatárolják a törvények, amelyek hierarchikusak, és minden képviselőtársamnak, aki megnyilvánult a vitában vagy véleménye van, azt tanácsolom, hogy olvassa el az alkotmányt, az önkormányzati törvényt, az egészségügyi törvényt, a tisztiorvosi törvényt és a Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvényt. Én csak az alkotmány idevonatkozó szakaszát idézem szó szerint azért, hogy valahol vésődjön már be a fejekbe: "A kormány meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről."

A másik törvény, amelynek csak a gondolatait futom végig, mert mindvégig torzan idézték - csaknem kivétel nélkül - képviselőtársaim, az önkormányzati törvény, amely gondoskodási kötelezettséget ír elő az egészségügy területén, ellátási felelőssége van, és az ellátási kötelezettségnek szabadon tesz eleget. Ezt mind azért mondom el, mert olyan dolgokat kértek számon magán a törvényen, ami nem lehet tárgya.

A hivatásrendi köztestület törvénye, a MOK törvénye az, amely az általános szerződéskötési feltételeket és a szakmaszerű működését előírja. Mi az, amit tulajdonképpen a rendszer és a fedezet kötelezettségében előír a kormánynak? Előírja azt, hogy rendezett ellátó rendszert teremtsen, és itt majd a reform miatt utalok erre. Igen: a leírásunk szerint egy alapellátás, egy konzultációs rendszer, amely járó- és fekvőbetegre bomlik, ez az a rendszer, amiben működtetni szeretnénk az egészségügyet.

Van egy fedezeti oldala, amelyet a kilencvenes évek eleje óta járulékfedezetűnek mondunk, és adóforrásokkal egészítjük ki. Ez eljut a rendszerhez a OEP útján szerződéssel. A szerződésnek azért van jelentősége, mert jelenleg az egészségügyi szereplők közül, a rendszerszereplők közül csak az alapellátásnak van közvetlen személyes szerződése.

A konziliáriusi rendszer intézményi szerződéssel dolgozik, ezért ott a tulajdonviszonyok és az értékviszonyok mások. Az OEP-től eljuttatott pénzeszközök szerződéssel jutnak oda, megjelenik egy hozzáfizetés már az ellátásban is legálisan, és egy nagyon szörnyű copayment a paraszolvenciával. Van egy tulajdonosi kötelezettség, és ennek a tulajdonosi hozzárendelt pénzeszköznek a rendezettsége, a mértéke, a nagysága változó, és esetlegessé tette a működést.

(20.50)

Amikor a reform alapelemének azt tekintettük, hogy az első láncszemnél, a beteg első rendszerhez jelentkezésénél tesszük meg a lépéseket, akkor két részre bontottuk: a sürgősségi rendszerre, amivel most nem foglalkozom, és a háziorvos, házi gyerekorvos, fogorvos láncszemére. Teljesen jó idézet volt a Széchenyi-idézet, mert ezt az első láncszemet kell megragadni, és innen kell továbblépni.

Igen, 32 szakaszos volt az a törvény, amelyről a miniszteri biztos úr tájékoztatta a szociális és egészségügyi bizottságot. A 32 láncszemű törvényjavaslatnál vált világossá, hogy miért nem lehet azt a törvényt beterjeszteni, megvalósítani. Nemcsak azért, mert kicsi volt az esély arra, hogy a törvény kétharmados részeit elfogadja az ellenzék, hanem azért is, mert nem volt leírva az az érték, amit a privatizáció alapjának tekintünk. Világossá vált a 32 szakasz alapján, hogy van egy materiális értéke ennek, az épület, a műszer hozzárendelhető, eddig is értékként deklarált része, és van egy olyan eleme az egész orvosi ellátásnak, amit a szerződéses típusú részvételnél szabad szellemi foglalkozású szerződéskötési értékként határozunk meg. Az alapellátásban, ahol közvetlen személyi szerződéskötés van, az a többletérték, ami immateriális. Ennek az immateriális értéknek a meghatározása nélkül nem lehet az értéket teljes módon kezelni. Ezért volt az a lépés, hogy tömörítve, négy szakaszban megfogalmaztuk az értéket.

Nagyon sajnálom, hogy nincs itt Eörsi képviselő úr jogászként, mert azt hiszem, a jogkeletkeztetést, annak értékteremtését és hozzárendelését így tanítják a jogászoknak, és bizonyos ismeretek valahol egy szakma művelésénél elvárhatók.

Miért ezzel kezdtük, kérdezte Toller képviselő úr. Azért kezdtük ezzel, mert itt lehet elindítani a rendszert, és itt fejeződött be az a lépés, amit a kilencvenes évek elején elkezdtek, és ami '97 decemberével lezárult, mert az alapellátás felkészítése befejeződött részben a funkcionális privatizációval, részben azzal, hogy a teljes rendszer szakorvosivá vált.

A privatizáció csak létező értékeket adhat és vehet. Teljesen igaz volt az a megjegyzés, hogy az árán vásárlás feltétele ennek, részesének kell lenni az amortizáció pótlásának, a rákészülés, a tudás amortizációja pótlásának is. Azért rendeltük olyan hitelkonstrukcióval, egy év moratóriummal a hitelfeltételeket, hogy ameddig nem tartalmazza a finanszírozás az amortizációt, addig ne kelljen értéket visszatéríteni.

Eörsi képviselő úr eredményeket kért, engedjék meg, hogy hármat mondjak: teljes értékű az oltási rendszer Magyarországon, ha szerencsénk van, talán az influenzánál lemérhetjük a több mint egymillió influenzaoltást, a szakorvosképzésünk 35 szakmára terjed ki, és azt hiszem, hogy a privatizációban ez jó lépés.

Nagyon sok hozzászólást kaptunk mind a négy szakaszban: a bizottsági kisebbségi véleményeknél, a vezérszónokoknál, a kétperceseknél és a felszólalásoknál. Ha az általános megközelítésen túl tételesen kellene válaszolnom, nagyon hosszú időt venne igénybe, ezért engedjék meg, hogy öt percbe tömörítsem a fő elemeket.

Mánya Kristóf képviselő úr többségi véleményére reagálva: valóban jogkeletkeztetésről van szó, nem másról, nem volt más szándéka az elsődleges törvénynek; nagyon örültünk volna, ha ennél több van.

Kökény képviselő úr a kisebbségi véleményben azt mondta, hogy a szellemiség koncepciója megosztja az orvostársadalmat. Én azt hiszem, hogy ennek a törvénynek a mostani formája, a szellemisége egységesíti az orvostársadalmat, mert lehetőséget ad arra, hogy az orvos tevékenysége értékként végre elszámolásra kerülhessen.

A törvény anyagi terhet ró a háziorvosokra - kérem, semmilyen terhet nem jelent! A jogkeletkeztetést úgy kapják meg, hogy ennek nincs anyagi terhe.

Az alkotmányügyi bizottság többségi véleménye a működtetési jog fogalmának bevezetését tartja fő elemnek, mi is ezt tartjuk.

Toller képviselő azt mondta, hogy megszünteti az önkormányzatok ellátási felelősségét. Toller László abban a korszakban volt jogász, amikor én orvos Pécsett, jól ismerjük egymást. Az előbb már elmondtam, hogy az ellátási felelősség a szerződéskötőt terheli, a gondoskodási felelősség az önkormányzaté, ezt pedig nem érinti ez a törvény.

A kamarához való rendelését említette és összevetette Toller képviselő úr az ipartestületi kamarákkal. Ezért nem készült annak idején kupolatörvény, ha visszaemlékeznek a régi képviselő urak, azért nem, mert a Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvény hivatásrendű köztestületnek deklarálja a kamarát, és ezt a jogosítvány oda rendeli.

Hargitai képviselő úr az átalakítás első és szükséges lépéseként deklarálta. Ez ugyancsak elfogadható, és azt hiszem, igaz.

Keller képviselő úr, az adataiban nyilván lapszus lehetett a 40-50 ezres orvoslétszám. Az orvoslétszám 38 ezer regisztrált orvos, és ennek körülbelül egyharmadát-egynegyedét érinti.

Azt gondolom, hogy ez az a terület, amit érinthet jelen pillanatban. Jó, hogy a területtel nem rendelkezők kérdése bekerült, de az épületük, amelyeket ők létrehoztak vagy az eszközeik az ő tulajdonuk, őket nem korlátozza annak az adásvételében.

Hogy mit gondolnak az önkormányzatok, és mit gondol a MOK? Jelen van és köszöntöm a Magyar Orvosi Kamara képviselőjét is; az elmúlt másfél évben részt vettek a törvény előkészítésében. Balsay képviselő úr elmondta, hogy tizenkilencszer találkozott az önkormányzatok képviselőivel; azt gondolom, hogy egy előkészítésben ez nem kevés.

Turi-Kovács Bélának igaza van, a területi kötelezettség nélküli orvosoknál valóban személyhez kötött az orvos-beteg kapcsolat. Személyhez kötött, ez az, ami nem térséghez kötött, és ha személyhez kötött, akkor ahhoz a személyhez kötött. Talán ez a magyarázata annak, hogy ez nem vihető tovább és nem is adható el másnak, mert ott valóban egy adott kötöttségnek, egy adott kötődésnek az átadásáról van szó. A többi kolléga területet lát el, és a területhez rendelt betegeket köteles ellátni.

Konkrét kritika volt Béki Gabriellánál, hogy nem érti, mi az a know-how, és mi rendelhető hozzá mint érték: a rendelő belső szerkezete, ahogy azt valaki optimálisan alakította ki, az az eszközrendszer, amit odatelepített ahhoz, hogy ez a lakosság jól ellátható legyen - esetleg a minimumfeltételek felett -, egy-egy betegnek és a csoportoknak az értékelése, amivel többletet lehet abba a körzetbe vinni.

Egyébként nem ingyen kapja meg az sem, aki családi folytathatósági jogon lép tovább, hiszen viszi a család beletett értékét is.

Azt mondja, hogy nosza, fogadjuk be a kétharmados törvényjavaslatot. A bő kritikáját is el tudnám mondani annak a törvényjavaslatnak, de engedje meg, hogy ne tegyem. Egy olyan törvényjavaslattal, amely olyan alapkritériumot rendel a házi gyerekorvosi praxis megszerzéséhez, amilyen feltétel nincs ma - mert az önök törvényjavaslatában házi gyerekorvosi szakvizsgát tesznek feltételül, ez csak az egyik ilyen -, nem lehet mit kezdeni.

(21.00)

Az a törvényjavaslat, amelyik a preambulumban ezelőtt húsz évvel használt egészségfogalommal dolgozik, azzal lehet foglalkozni, és amit döntően ennek tekintettünk, az az egységben tekintett, tehát a járóbeteg- és egyéb szakorvosi területekre kiterjedő praxisgyakorlati jog értékesítése, ezt be is tettük a törvénybe önálló szakaszként.

Köszönöm Lezsák Sándornak, amit elmondott, mert azt hiszem, hogy ő adta a kérdések politikai megközelítését, a cél pontos megfogalmazását: a célunk az, hogy egy privatizált előrelépés lehessen.

Erkel Tibornak azt szeretném elmondani, hogy teljessé kell tennünk a többi területen, és hogy mi az értéke egy praxisnak, a többletértéke, azt Béki Gabriella hozzászólása kapcsán említettem.

Kovács Tibor képviselő úr azt mondja, hogy nehezen találnak orvost. Szeretném jelezni, hogy összesen 27 körzet van ma Magyarországon üresen, úgyhogy az információi tévesek.

Talán Toller képviselő úrnak az egyik kétpercesére szeretném jelezni, hogy ha nem látják a reformot, fogok neki küldeni egyet a kormányprogramból, a fő váza abban benne van, de remélem, a kormány a közeljövőben elfogadja a részletes, ütemezett programot, és akkor a február végére tervezett nyílt nap alkalmával meg is vitathatjuk.

Nem látott jó megvalósítást, nem látja a célját. Ajánlom, hogy menjen át Pécsváradra, összesen 14 kilométer, és nézze meg az egyik olyan praxist, amelyik praxisközösségként teljes privatizációval működik.

A finanszírozási reform kapcsán igaza van, de nem úgy, hogy az alapellátáson változtatnánk, hiszen a teljesítményarányos és a fejkvótaszerű rendszer fenntartását nem szeretnénk megváltoztatni.

Kökény Mihály a kétpercesében szintén érintette az ellátási kötelezettséget: változatlanul a gondoskodási kötelezettség, ellátási kötelezettség és ellátási felelősség sorrendjét szeretném a figyelmébe ajánlani.

Köszönöm Pozsgai Balázsnak a hozzászólását, mert ő azt mondta, hogy ennek a törvénynek a szellemisége privatizációt sugall. Köszönöm, mert mi is ezt gondoljuk, hogy a teljes privatizáció felé fog mozdulni a világ.

Kérem, azt gondolom, hogy valahol a tételes válaszaimat be is fejezhetném, de Göndör képviselő úr és Kökény képviselő úr a végén érintett két olyan kérdést, amivel külön kell foglalkozni.

Az egyik, hogy a háziorvosi tevékenység privatizációjánál reális veszély lenne a strómanság, az a friss pénz, amit Göndör képviselő úr jelzett, mert pénzt a rendszerbe csak profit céljával visznek.

Az egészségügy államilag garantált része, az alkotmányban leírt kormányzati kötelezettség nonprofit rendszer, abba nem így kell pénzt vinni; remélem, nem is így fognak bevinni.

Volt az ellátási szférának egy olyan területe, ahol az egyéni kötöttségű egészségügyi szolgáltató rendszert úgy privatizálták, hogy valóban volt mód likvid pénzek bevitelére: ez volt a gyógyszertárak privatizációja. Létre is jött az a meg nem jelenő strómanrendszer, amely a patikarendszereket néhány megyében teljes egészében uralja, és ki is viszi a rendszerből a profitot. Ezt szerettük volna elkerülni azzal, hogy személyhez kötötté tettük ezt a jogot.

Hogyan válik meg az orvosától az önkormányzat? Ugyanúgy, mint eddig. Ha kifogás van ellene, kezdeményezi a Magyar Orvosi Kamaránál, és a Magyar Orvosi Kamaránál a foglalkozástól való eltiltás is szerepel a szankciók között.

Mi lesz a sorsa az üres praxisoknak? Az üres praxisoknak ugyanaz lesz a sorsa, mint ami eddig volt: tekintve, hogy állami felelősségről, kormányzati felelősségről van szó, a tisztiorvosi szolgálat köteles működtetni.

Azt gondolom, hogy az általános vita nagyon tanulságos volt. A lépést meg kell tennünk, és ez az az első láncszem, amivel elindul az új ellátási szerkezet felépítése. Én remélem, a következő lépést együtt fogjuk megtenni, együtt fogjuk kidolgozni; az egészségügyi program nyilvánosságra kerülése, annak vitája után elfogadható lesz mindenki számára az, hogy ez talán egy jó megoldás, csiszolunk rajta. Minden olyan javaslatot, ami hasznosítható és amit közösen állapítunk meg és építünk be, természetesen elfogadunk, mert az egészségügyi rendszer átalakítása egy generációs átalakítás, nem egy ciklus dolga, több ciklus dolga. A felépítése talán változni is fog, hiszen az uniós csatlakozási kötelezettségek módosíthatnak a rendszer rugalmasságán is.

Én köszönöm mindazokat a javaslatokat, amelyek elhangzottak, a beépíthetőket megfontoljuk a továbblépésnél, és ígérhetem önöknek, hogy az az intézményi törvény, amely elkészült és amit a közeljövőben, a tavasz folyamán ugyancsak beterjesztünk a parlament elé, már tartalmazza azokat az elemeket, amelyeket megfogalmaztak.

Köszönöm a hozzászólásokat, és köszönöm, hogy az általános vitában ilyen aktívan vettek részt. (Taps.)

Forrás: parlament.hu