DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! (Bauer Tamás: Keményen!) Mint ahogy ön is említette a hozzászólásában, 1999-ben újfajta gazdaságpolitika kezdett körvonalazódni a költségvetésben, legalábbis igyekeztünk egy, a korábbiaktól eltérő gazdasági megközelítést valóra váltani a költségvetésben.

Ennek az volt a lényege, hogy a gazdasági egyensúlyt nemcsak alulról lehet helyreállítani, hanem megpróbáljuk felülről helyreállítani. S nem biztos az az elmélet, hogy az egyensúly helyreállításához a fogyasztás további csökkentésére van szükség. Éppen ellenkezőleg próbáltuk megközelíteni, úgy, hogy a gazdasági növekedés ösztönzésével, a fogyasztás ütemének növelésével is helyre lehet állítani az egyensúlyt, legalábbis úgy terveztük el a költségvetésben.

Ezért a gazdasági növekedés programja inkább az adócsökkentést támogatta. A társadalombiztosítási járulékpontok 6 százalékponttal csökkentek, ha elfelejtette volna a képviselő úr, 42-ről 36 százalékpontra. A családtámogatások beépítése az adórendszerbe az átlagos adóterhelés csökkentését eredményezte, tehát úgy gondoltuk, hogy ezeken, valamint a munkahelyteremtésen keresztül is lehet ösztönözni a gazdasági növekedést. Igyekeztünk az adórendszert ezenkívül egyszerűbbé, átláthatóbbá tenni úgy, hogy a vállalkozóknak könnyebb, egyszerűbb legyen az adójuk bevallása, és inkább több idejük maradjon a vállalkozás menedzselésére.

Az infrastruktúra fejlesztése is szerepelt ebben a gazdaságpolitikában, de sajnos az igazság az, hogy a képviselő úr által is említett nehézségek miatt, '99-ben az infrastruktúra-fejlesztésben nem tudtunk mindent megtenni, amit akartunk.

(14.10)

Végeredményben úgy látszik, hogy bár voltak bizonytalanságok, ez a gazdaságpolitika bevált; a végső eredmények '99-ben jók voltak, annak ellenére, hogy a kezemben vannak a gazdasági előrejelző intézetek - úgynevezett neves intézmények - előrejelzései, amelyek 3,5 százalékos gazdasági növekedést, 3 milliárd dolláros folyó fizetésimérleg-hiányt és 5 százalék körüli államháztartási hiányt prognosztizáltak 1999 áprilisában. Ezek a Gazdaságkutató és Pénzügykutató Részvénytársaság prognózisai, de nagyjából hasonló prognózisokat láttunk az Economist Intelligence Unique-tól is.

Úgy gondoljuk, hogy ezt a bevált gazdaságpolitikát 2000-ben is folytatni kell, de úgy látszik, hogy az ikerdeficit sokat emlegetett félelmét a gyors gazdasági növekedés és az adókedvezményekre alapuló gazdaságösztönzés megszüntette.

2000-ben újabb élénkítő lépéseket kívánunk tenni a gazdasági egyensúlynak nemcsak a megőrzése, hanem a javítása mellett is; elsősorban az infrastruktúra fejlesztésére, az úthálózat, vasúthálózat korszerűsítésére kívánjuk koncentrálni az erőforrásokat.

Úgy gondoljuk, hogy az 5 százalék körüli fogyasztásnövekedés 2000-ben is megismételhető, és 2000-ben újabb 4-5 százalék körüli életszínvonal-emelkedéssel számolunk. Ennek egyik legfontosabb és legnehezebb eleme egyébként az infláció csökkentése. Ahhoz, hogy az inflációt, mondjuk, két év alatt a korábbi felére lehessen leszállítani, ahhoz először is az inflációs várakozásokat kellett megváltoztatni a gazdaságban. Nos, azt hiszem, hogy ez '99-ben sikerült.

A gazdasági elemzők a kezemben tartott elemzésekben még 12-13 százalékos inflációt jósoltak '99-re. A tény, mint tudjuk, 10 százalék volt. Most egy kicsit hasonló küzdelmet folytatunk. A kormány előrejelzése 6-7 százalékos infláció 2000-re. Ahhoz, hogy ezt el lehessen érni, valóban arra van szükség, hogy a gazdasági szereplők elhiggyék, hogy ez a gazdasági növekedési pálya megvalósítható és be fog következni. Látva a mai előrejelzéseket és a gazdaság szereplőinek bizakodását, azt hiszem, hogy teljes mértékben elhitték.

Sajnos, ahhoz, hogy az európai uniós országok átlagos életszínvonalát elérjük, még így is nagyon sok időre van szükség, és ezt a gazdaságpolitikát tovább kell folytatni ahhoz, hogy közelíteni tudjuk az életszínvonalunkat az Európai Unióéhoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu