DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A H/2118. számú országgyűlési határozat kacsán joggal merülhet fel a kérdés bennünk, hogy miért ilyen fontosak a holtágak, hiszen - mint a nevük is mutatja - valamikor azt a sorsot szánták nekik, hogy eltűnjenek, mert valamilyen szempontból fölöslegessé váltak.

A kérdés megválaszolásához három dolgot szeretnék ismertetni önökkel. Az első az, hogy mit jelent nekünk a holtág, mi a haszna egy holtágnak - és elsősorban itt is a természetvédelmi szempontból értékes holtágakról szeretnék beszélni. De, mint hallottuk, azt hiszem, nem szerencsés kimondani egy holtágról a mai pillanatban, hogy a négy említett kategória szerinti - az elvetendő, hadd menjen pusztulásba; a leginkább kedvező, természetvédelmi szempontból támogatandó szentély típusú; a még természetvédelmi szempontból hasznos bölcs típusú; és az úgymond ipari vagy egyéb gazdasági hasznosítású - holtágbesorolás megfelelő-e, illetve fair-e a mai viszonyok között, vagy esetleg van átjárás, elsősorban a természetvédelmi típusú holtágak felé.

Nos, ezekre a holtágakra - hogy miért hasznosak nekünk - a következő a jellemző. Van az úgynevezett vízgazdálkodási célú hasznosítás. Itt elsősorban a kevésbé értékes, a leromlásban előrehaladott holtágak jöhetnek szóba. A másik ilyen hasznosítási mód az árvízi tározás. Leginkább és elsősorban a hullámtéri holtágak jöhetnek szóba ezen a téren. Ugyanígy a belvízi tározásban pedig a mentett oldali holtágak, lefűződések - mesterséges vagy természetes lefűződések - játszanak szerepet. Később természetesen ez a víz öntözéssel hasznosítható.

Vannak az úgynevezett záportározók, erre elsősorban a belterületekhez közel eső holtágakat szokták használni. Ivóvíztározásra használt holtágak is léteznek. Itt azonban tudni kell, hogy csak akkor használható, ha megfelelő a vízminőség, annak a cserélődése és az utánpótlódása is biztosított. Az iparivíz-tározás, azt gondolom, amikor holtágról beszélünk, és a természetvédelmi szempontból fontos holtágakról beszélünk, nem szerencsés és nem támogatandó. Van még az úgynevezett öntözővíz-tározás. Ez a leginkább elterjedt hasznosítási mód; itt is tudni kell azonban, hogy ha csak biztos és folyamatos a vízvisszapótlódás. Elvetendő az a megoldás, amit sajnálatos módon ma a gyakorlatban alkalmaznak - és sajnálatos módon a most beterjesztett hulladékgazdálkodási törvény majdnem hogy törvényi szinten garantálná -, az úgynevezett vízminőség-javító tározás, amikor is különböző szennyvizeket vezetnek a holtágba utótisztítás céljából.

Nos, azt hiszem, legyen szó bármilyen holtágról az említett négyből, ez a megoldás egyikben sem alkalmazható, hiszen a vízbázisok potenciális szennyezői lehetnek ezek a tározók. Létezik az úgynevezett termelési célú hasznosítás. Ez a forma nagyon elterjedt, és jelentősen hozzájárul a vízminőség romlásához. Milyen hasznosítási módok vannak itt? Létezik az úgynevezett halászati hasznosítás. Itt romlik leginkább a víz minősége, mégpedig a gyakori etetések miatt, de mint említettem, ez a leggyakoribb hasznosítási mód, tehát ez okozta a legnagyobb problémát a holtágaknál.

Ismerjük az úgynevezett víziszárnyas-tenyésztést. Itt is jelentős és fokozott a vízminőség romlása, tehát ismét nem ajánlott; mondjuk, az első két típusnál egyáltalán nem. A nádtermelés azokon a holtágakon valósult meg, ahol már feliszapolódott a holtág, és így a kevésbé értékes vagy nem értékes holtágakon használják, illetve használhatók.

A másik nagy csoport a jóléti célú hasznosítás. Ez a leginkább kedvelt és elterjedt forma, ami korlátok és szabályozások nélkül nagy veszélyt jelent a vízi élővilágra. Ilyen a strandolás és fürdőzés, ami természetesen közegészségügyi engedélyhez kötött, ami viszont függ a víz minőségétől és a mederfenéken található iszap összetételétől. Ha ezt az értéket nézzük, akkor bizony nagyon sok holtág nem lenne hasznosítható erre a célra.

A vízparti üdülés - amely tevékenység több tevékenységgel is összefügg - szabályozásában elsősorban a holtág teherbíró képességét és a természetvédelmi igényeket kell figyelembe venni.

(17.40)

A vízi sportokról ki lehet mondani, hogy a holtágakon ökológiai szempontból hátrányosak. A horgászati hasznosítás egy természetkímélő megoldásnak tűnik - természetesen elkerülve a túletetést.

Számomra a legértékesebb csoport és a legértékesebb holtágak egyedüli hasznosítási formája a tájvédelmi és tájesztétikai szempont, illetve hasznosítás. Elsősorban a folyók hullámterében őrizték meg a holtágak gazdag és természetes élővilágukat, ezek az úgynevezett szentély típusok. A biodiverzitás megőrzése ezeken a területeken elsőrendű nemzeti érdek. Jó, ha tudjuk, hogy a holtág eredeti vagy ahhoz közeli állapota akkor tartható fenn, ha csak és kizárólag természetvédelmi funkciója van, ezért minden mást az ökológiai érdekeknek kell alárendelni. Ezenkívül ezen holtágak őrizték meg az eredeti folyóparti, táji jellegüket is. Ezeken a holtágakon a természet bármilyen átalakítását kerülni kell.

Nos, ilyen hasznosítások lehetségesek a holtágakon, nézzük, hogy mi jellemző a mai holtágakra, miért is van szükség rehabilitációra, miért is van szükség újraélesztésre. A víz fizikai jellemzői rendkívüli mértékben romlottak, itt elég, ha elsősorban csak a hőmérsékletet és a savasságot említem. A különböző kémiai anyagok mennyisége jelentősen megnőtt, elsősorban a befolyó vízből: az esőből, a mezőgazdasági és ipari területről. Nagyobb részük oxigénhiányos. Jelentős a növényi tápanyagok mennyisége, elsősorban az ammónium, a nitrát és a foszfát. A kommunális szennyvizekből bekerültek az olajok, a zsírok és a különböző detergensek. Az ipari eredetű nehézfémek és ásványi olajok is nagyon nagy mennyiségben találhatók. Az algák megjelenése pedig egyértelműen mutatja a tápanyagterhelést, illetve -túlterhelést.

Jelentős a baktériumok nagy száma, elég, ha csak a coliformról, a fekális coliról és a streptococcusról beszélünk. Nagymértékű az eutrofizáció, ami azt jelenti, hogy a víz tápanyagban gazdag, ami miatt viszont a vízben lévő algák és hínárfajták jelentős mértékben elszaporodnak, kiváltója az ipar és a mezőgazdaság. A medrek állapota leromlott, omladozó partélekkel és jelentős iszapfeltöltődéssel a meder fenekén. Az iszapban a kémiai elemek egyensúlyban vannak a fölötte lévő vízzel, így bele is kerülnek a vízbe, ami emiatt is nagy veszélyt rejt magában. A mérgező anyagok közül a kén-hidrogén és az ammónia szabadulhat fel. Ez az iszap - mint már az előbb említettem, egyféle szennyvíziszap - összes fellelhető problémája. Tudjuk, hogy ma a szennyvíztisztítás egyik sarokpontja, sarokproblémája a szennyvíziszap, annak ártalmatlanítása, illetve elhelyezése. A holtágak környezete, a parti sáv jelentősen leromlott. Sok a szemét, az illegális lerakó, és a tájba nem illő különböző állapotú épületek a kedvelt helyeken.

A holtágak rehabilitációja alatt - végül is a harmadik szempont - mit értünk? A holtág-rehabilitáció már önmagában is egy nagyon érdekes meghatározás, mivel a holtág, a nevéből következően, halálra ítélt folyószakasz, eredeti lefűződéssel vagy lezáródással jött létre. Halálra ítélték, de időközben bebizonyosodott, hogy jelentős természeti értéket képviselnek, megőrizték a vízi életközösségeket az eredeti formájukban. Jellemzőjük a fajgazdagság és a nagyfokú biodiverzitás. A rehabilitáció azt jelenti, hogy először is meg kell állítani a további romlást, és fokozatosan visszaállítani az eredeti állapotot, vagyis újraélesztjük a holtágakat. Innentől kezdve már nem is nevezhető igazából holt ágnak. A rehabilitáció jelentősen függ attól is, hogy mi a célunk a holtággal. Természetvédelmi hasznosításnál a legnagyobb a beavatkozási igény ezeknél a holtágaknál.

A rehabilitációnak melyek a főbb lépései? Először is a szennyező- és tápanyagok vízbe kerülését meg kell akadályozni, ez nem oldható meg másképp, mint a teljes csatornázással és szennyvíztisztítással; a felhalmozódott tápanyag- és nehézfémdús iszap eltávolítása, miközben a vízi élővilág nem sérülhet. Az iszap elhelyezése, ártalmatlanítása csak a környezetre veszélyt nem jelentő módon lehetséges. A parti sávban a biológiai tisztításban jelentős növények - például a nád és a sás - telepítése, illetve betelepülésének segítése. Viszont a növények által felvett tápanyagok ne kerülhessenek vissza a vízbe a bomlásuk után. A vízi növények - így elsősorban például a hínárok - visszaszorítása. Fás és természetes növényzettel kell körbevenni a parti sávot. Nagyon fontos szempont, nagyon fontos tényező, hogy megvalósuljon a rendszeres vízcsere. Az állandó, lassú vízmozgás érdekében célszerű és indokolt a közelben lévő, még élő folyószakasszal létrehozni az élő kapcsolatot. A természeti célú holtágaknál - és a szentély típus egyértelműen ilyen - célszerű korlátozni minden más terhelést jelentő funkciót.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az elmondottak érzékeltetik és egyben indokolják, hogy miért kell foglalkozni a holtágak újraélesztésével. Ahogy az előbb említettem, újra szeretném elmondani és aláhúzni, hogy nagyon szép és jó dolog, hogy egy korábbi országgyűlési határozat kapcsán a holtágakkal foglalkozunk, és ezt a gazdag vízi életközösséget próbáljuk megmenteni, szeretném felhívni a figyelmet: ugyanilyen fontos a mellékágak vízi életközösségének a megóvása, megmentése. Hasonló teendőink vannak, hiszen a feliszapolódás és azok a problémák, amelyeket elsoroltam, bizony a mellékágaknál is jelentkeznek, mert a mellékágakban a vízmozgás, a vízcsere nem megoldott. Ezért ezen országgyűlési határozat kapcsán szeretném felhívni a figyelmüket, hogy rövidesen a mellékágakkal is foglalkozni kell.

Mindezek mellett kérem önöket, hogy támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban, szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu