DR. TÓTH ANDRÁS (országos lista), az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt érdeklődő Képviselőtársaim! Azzal folytatom a hozzászólásomat, amit Salamon képviselőtársam hozzászólásának végén említett. Valóban, tavaly decemberben, alig két hónapja történt az, hogy ebben a Házban az ügyrendi bizottság által előterjesztett házszabály-módosítási javaslatot az Országgyűlés elvetette. Mi - és én személyesen is - ezt úgy éltük meg, hogy kudarc volt, hogy egy olyan ügyben, amely fontos lett volna a Magyar Országgyűlés életében, nem sikerült megállapodásra jutni, nem sikerült elérni azt, hogy kellő bölcsességgel felülemelkedjünk a pártpolitikai érdekeken, és egy olyan házszabály-módosítást fogadjunk el, amely az adott kérdésben valóban alkalmas lett volna a rendezetlen kérdés megoldására; tudvalévő, hogy ebben az esetben a frakcióalakítási jogról és ennek létszámhatárának kialakításáról szólt a javaslat.

Való igaz az, amit mond Salamon képviselőtársam, most ismét olyan helyzet alakulhat ki, hogy a Magyar Országgyűlés asztalán olyan javaslat fekszik, amelyet a kormánykoalíció többsége egyoldalúan, a konszenzuskeresés szándéka nélkül terjesztett be a parlament elé. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben valóban benne van az a veszély, hogy kudarc következik ennek a javaslatnak a sorsát illetően is, és ismét az lesz, hogy nem tudja megnyerni vagy elnyerni a kétharmados támogatást, amely a Házszabály módosításához szükséges.

Az okokat én másutt látom, és nagyon bízom abban, hogy ha a süketek párbeszédét végre be tudnánk fejezni, és valóban konstruktív módon olyan javaslat kidolgozására fordítanánk energiánkat, amely egyrészt megfelelne az Alkotmánybíróság döntésének, másrészt szakmailag körültekintő és megalapozott szabályozást tartalmazna, harmadrészben kielégítené az ellenzék és a kormánykoalíció ellenérdekelt feleinek azt a vékony, közös ponton található azonos érdekeltségét, törekvéseit, akkor azt gondolom, ezek a kudarcok megelőzhetők lennének.

Az előkészítő munkák alapján úgy gondolom, hogy az a javaslat, amelyet Vitányi István képviselőtársam szóban indokolt és beterjesztésre került, valóban nem felel meg az Alkotmánybíróság döntésének. Nem felel meg, elsősorban azért, mert azt a feladatot nem végzi el, amely feladatra az én értelmezésem szerint az Alkotmánybíróság határozata megrendelést adott.

Mit tartalmaz az a határozati javaslat, amelyet önök letettek az asztalra? Három konkrétumot tartalmaz: az egyik konkrétum arról szól, hogy normaszöveggé átminősítik az Alkotmánybíróság határozatában meglévő három elvi szempontot, tudvalevően a folyamatos működés követelményét, másrészt az alkotmányból eredő parlamenti feladatok maradéktalan elvégzésének szükségességét, harmadrészt pedig azt az ominózus tételt, hogy az ülések az ésszerű időtartamot meg nem haladó módon kövessék egymást. Önök ezt beemelik a Házszabályba, egy olyan testületnek, amely természetesen nem normaalkotásra rendeltetett - gondolok az Alkotmánybíróságra -, ezt a három szempontját átemelik, és úgy vélik, hogy ezzel a feladat, úgymond, el van végezve.

A másik konkrétum az, hogy nagy kegyesen egy feles döntés előtt öt-öt percben lehetőséget adnak a parlamentnek, az ellenzéknek, hogy kifejtse álláspontját a Ház működési rendjével vagy az ülésezési renddel kapcsolatban, majd önök, saját érdekeiknek megfelelően, egy feles döntéssel eldöntik, hogy mi az, ami az érdekeiknek, szándékaiknak a legjobban megfelelő.

A harmadik konkrétum az, amellyel egyébként egyetértünk, hogy egy adott bekezdés minősüljön át önálló paragrafussá, mert a Házszabály logikája ezt követeli. Ez az egyetlen olyan pont, amely egyébként ebben a határozati javaslatban támogatható az ellenzék részéről. Minden más, a metódust illetően, a szabályozást illetően, az egész processzust illetően ugyanabban a rendben maradna, amit egyébként az Alkotmánybíróság kifogásolt! Önök semmihez nem nyúlnak hozzá, gyakorlatilag ezzel az öt-ötperces hozzászólási lehetőséggel, úgymond, kipipálják az Alkotmánybíróság követelményeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ha önök szépen, csendben egy sötét szobában leülnek, azért saját maguknak is bevallják, hogy ezt maguk sem fogadnák el, ha ellenzéki pozícióban ilyen javaslatot kapnának.

Én azt gondolom, az alapprobléma valóban ott jelenik meg, hogy a Házszabály szabályozása nem kielégítő, és azért nem kielégítő, mert amikor ez 1994-ben készült, illetve korábban is, az ülésezési rend dolgában egyfajta bizalmi elv érvényesült, és ennek a bizalmi elvnek alárendelten jelent meg a szabályozás. Tényleg nem tartalmaz sok konkrétumot a Házszabály: rögzíti egyrészt azt, hogy milyen ülésszakok vannak, az ülések, ülésnapok hogyan rendeződnek el, és egyébként minden más ügyet odatesz a házbizottság asztalára, azzal, hogy ha nincs egyetértés a házbizottság ülésén, akkor a parlament feles döntéssel az egyetértésből adódó konfliktust feloldja és elrendezi a kérdést.

(22.00)

Tehát én azt hiszem, hogy ez a fajta szabályozás addig működött és megfelelt, ameddig volt egyfajta együttműködés, és azokat az íratlan szabályokat betartották a felek, amely szabályok egyébként az elmúlt tízéves gyakorlatot jellemezték.

A Fidesz, mint közismert, egy évvel ezelőtt - egy évvel és plusz két nappal ezelőtt - ezeket az íratlan szabályokat zárójelbe tette. Úgy döntött, hogy kérem, itt, a parlamentben a működési rend kérdésében ezt követően az fog történni, amit ők elhatároznak. És valóban, az elmúlt egy év ezt igazolta, hogy lehet így is működni, lehet úgy is működni, hogy az ellenzék egyetlen szempontját, véleményét, álláspontját nem veszik figyelembe. Azt gondolom, hogy az alapprobléma valóban itt van: van egy alulszabályozott rendszer, amely alulszabályozott rendszer bizalmi elvre épült, ez a bizalom megdőlt, és így az alulszabályozott rendszer ebben a formában a funkcióját nem tudja betölteni.

Mi jellemzi ezt az alulszabályozottságot? Egyrészt jellemzi az, hogy - mint mondottam - maga az ülésezési rend vonatkozásában a Házszabály nem tartalmaz fogódzkodókat, nincsenek kiindulási pontok, hiszen azok a kiindulási pontok, amelyek nem az ülésezési renddel kapcsolatban, hanem az interpellációkkal, illetve azonnali kérdések tartásával kapcsolatban megfogalmazódnak, azt is egy ügyrendi bizottsági állásfoglalással a kormánytöbbség relativizálta, hiszen az ott lévő "hetente" kifejezésekről kimutatta, hogy ezek a kifejezések csak azokon a heteken érvényesek, amikor a parlament ülésezik. Ha a parlament nem ülésezik, akkor a "hetente" mint garanciális szabály részükről megszűntnek minősül. Ebből következően ez a fajta fogódzkodó is használhatatlanná vált az ülésezési renddel kapcsolatos kérdések rendezése szempontjából.

A másik gond, ami szerintem szabályozási típusú probléma, hogy a különböző jogi anyagok - kezdve az alkotmánytól az alkotmánybírósági döntésekig és a Házszabályig - eltérő fogalmakkal operálnak. Kérem, tessék megnézni a különböző anyagokat: tárgyalási rend, munkarend, működési rend, ülésezési rend, ülésrend; többé-kevésbé azonos fogalmak, kisebb-nagyobb eltérésekkel. Ez persze nagyon alkalmas arra, hogy ha valaki akar, csiki-csuki játékot játsszon. Ha kell, akkor ülésezési rendről beszél, ha nem tetszik, akkor működési rendről, ha megint más gond van, akkor munkarendről. Tehát gyakorlatilag lehet egy olyan permanens játékot kialakítani, amely adott esetben a pontos szabályozás lehetőségét zárja ki. Zárójelben jegyzem meg, hogy a magunk részéről ennek az eltérő fogalomrendszernek az egységesítésére javaslatot tettünk.

Itt jelzem Salamon képviselőtársamnak, hogy az MSZP a maga módján és a maga részéről letette azt a módosító indítványt, amely módosító indítvány megítélésünk szerint az Alkotmánybíróságnak megfelelő házszabály-módosítást tartalmazza. Ezt Csákabonyi Balázs és Szili Katalin képviselőtársammal együtt jegyezzük. Nagyon bízom benne, hogy ez alkalmas lesz arra, hogy azok a látszólagos viták vagy álságos viták, amelyek egyébként az érdemi kérdésekről elterelték a figyelmet, most már valóban a problémák megoldására való koncentrációt segítsék elő.

Egy kérdésre mindenféleképpen ki kell térni, ami nem szabályozástechnikai kérdés - és ebben egyetértek -: ez a gyakoriság kérdése, annak a gyakoriságnak a kérdése, hogy milyen rendben és milyen rendszerességgel ülésezzen a parlament. Vitányi képviselőtársam azt mondotta, hogy kérem, ezt nem lehet tértől és időtől függetlenül bemerevíteni, mindenkor az aktuális feladatokhoz illesztve kell meghatározni a működési rendet, hiszen akkor ésszerű a szabályozás, hogy ha tudjuk, hogy sok a feladat, akkor gyakrabban kell ülésezni, ha kevesebb a feladat, akkor ritkábban kell ülésezni. Ez így nagyon jól hangzik, de ez az igazságnak csak az egyik fele.

Kérem, a parlamentnek - és önöknek legalább annyira kellene tudniuk, mint nekünk - vannak állandó, tértől és időtől független ellenőrzési feladatai. Pont itt van a gond, hogy ezeknek az ellenőrzési feladatoknak, amelyekre rendszeresen visszatérnek, amelyek az interpellációkban, kérdésben, azonnali kérdésben, a kormányzati munka ellenőrzésében öltenek testet, ezeknek bizony a ritmusát, a rendjét meg kell határozni. Meg kell határozni, mégpedig olyan rendben, amely - úgy mondja az Alkotmánybíróság határozata - maradéktalanul teljesíti az Országgyűlés ez irányú funkcióit.

Mi e probléma feloldását abban látjuk és úgy látjuk, hogy a két szempontot egyszerre kell figyelembe venni. Ezért a mi javaslatunk azt tartalmazza, hogy legyen meghatározott ülésezési rend - lehet ez egyhetes, lehet ez kéthetes, mi mind a kettőt el tudjuk fogadni, mind a kettőnek van erénye és hibája, előnye és hátránya -, és legyen meg az intézményes lehetőség, amit egyébként Vitányi István mond, hogy ha az élet úgy diktálja, ettől időnként el lehessen térni. De nem úgy, hogy kérem, az ellenzék mindenkor kiszolgáltatva vagyon, és akkor és úgy dönt ebben a kérdésben a mindenkori kormányzati többség, hogy az ellenzék érveit lesöpri! Ezt igenis kössük kétharmados döntéshez!

Ebben az esetben megvan az állandó szabály, megvan az eltérés lehetősége, és a kivételes szabályokkal lehet élni, mégpedig oly módon, hogy persze keressük a konszenzust az ellenzékkel.

A szabályozási munkának egy harmadik fázisa arról szól, hogy kérem, a heti ülésrendet, amely heti ülésrend valóban az adott keretek között már sokszor a kormányzati többség akaratán kell hogy múljon, hagyjuk meg feles döntésben, arról a mindenkori többség - ha nincs egyetértés a házbizottságban - döntsön a szokásos 50 százalékos kvótával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy azt az áldatlan vitát, amely ebben az ügyben most már immár több mint egy éve folyik, valóban be kellene fejeznünk - nem jó sem az ellenzéknek, sem a kormánytöbbségnek. Ez csak a magyar parlament tekintélyét rombolja. Mi ezért tényleg azt ajánljuk, hogy ragadjuk meg ezt a lehetőséget, amely lehetőség e házszabályi módosítási indítvány kapcsán rendelkezésünkre áll.

Mi letettük a módosító indítványt, amely ki van dolgozva egyhetes munkarendre, kéthetes munkarendre is. Mi egyébként - meggyőződésünk és szívünk szerint - az egyhetes munkarend pártján állunk, valóban ezt tartjuk adekvátnak egyébként az elmúlt tíz év gyakorlatához is és a Ház eddigi hagyományaihoz, ha egy tízéves parlamentnek hagyományai lehetnek - én hiszem, hogy tízéves parlamentnek is vannak már hagyományai.

Önöktől azt kérjük, hogy gondolják végig, önök mozduljanak el a háromhetes munkarendről. Önök megtesznek egy hetet, mi teszünk egy hetet, és a kéthetes munkarendnél találkozunk. Ha ebben a politikai konszenzust meg tudjuk teremteni, akkor azt gondolom, hogy a szabályozási kérdésekben már ki lehet találni technikát, meg lehet állapodni, meg lehet egyezni viszonylag egyszerűen. Mi erre készek vagyunk. Ez az ajánlatunk él.

Azt kérem Salamon elnök úrtól is, hogy az állóháborút fejezzük be, a békétlenséget és a háborúságot váltsuk fel konstruktivitással. Ha egy ilyen szándék van egy kéthetes munkarend kidolgozásában, ennek szabályozásában, azt gondolom, megvan az a szakmai alap, amelyre építve a két - ha úgy tetszik - legerősebb pártja a parlamentnek meg tud állapodni, nem a többiek rovására, hanem a többiekkel együtt, konszenzust keresve, és akkor van értelme az albizottságoknak, akkor van értelme azoknak a munkáknak, amelyek eddig zajlottak, meg lehet tölteni tartalommal.

Mi ebben partnerek vagyunk. Ezt felajánljuk önöknek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Kérjük, fogadják el.

Forrás: parlament.hu