DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Az előbb lezajlott kétperces vitákban az volt a központi kérdés, hogy ez a törvényjavaslat valójában módosítható-e, és ha igen, akkor ez mibe kerül.

Amikor Pepó miniszter úr itt az előbb beszélt, elmondta a második, közel sem meggyőzőbb expozéját a tegnapihoz képest, én valóban azt reméltem, hogy visszavonja ezt a törvényjavaslatot, és nem azért, mert nem értek egyet Pap Jánossal abban a kérdésben, hogy ez nagyon fontos dolog, hogy beszéljünk erről, és hogy az Országgyűlés is foglalkozzon ezzel a kérdéssel; mert nagyon-nagyon szükséges, és nagyon-nagyon fontos, hogy a hulladékgazdálkodásban, egyáltalán ebben az egész problémakörben valami komoly előrelépés történjen, de az a meglátásom, hogy ez a törvényjavaslat nem az az előrelépés.

Valójában itt az előbbi kétpercesekben és Pap János felszólalásában is elhangzott, hogy a környezetvédelem... - és még hozzáteszem, hogy e vonatkozásban az önkormányzatok rovására, a gazdasági érdekek, tehát a gazdasági lobbi vagy ipari lobbi, vagy nevezzük bárhogyan, erőteljesebb hatást tudott ennek a törvénynek a formájára gyakorolni, mint maga a környezetvédelem és az önkormányzatok, én majd főként erről kívánok beszélni. Ez pedig abban jelenik meg, hogy a törvénynek a koncepciója, a szabályozásnak a koncepciója oly módon lett kialakítva, és oly módon jelenik meg ebben a javaslatban, hogy én azt nem tudom elképzelni, hogy ez a koncepció bármennyi módosító javaslattal megváltoztatható. Ugyanis ez alapján a koncepció alapján egy nagyon nagy kérdés nem tisztán a hulladékgazdálkodás irányában jelenik meg. Ez a kérdés pedig az, hogy minek a mentén döntsünk a hulladékgazdálkodásról, a hulladék kezeléséről, annak milyenségéről, annak kötelező érvényűségéről s a többi, ami egy hulladékgazdálkodási rendszert kiad.

Ebben a törvényjavaslatban ugyanis a hulladékról nem a maga természete szerint esik szó, de nem ez a vezérmotívum, nem úgy dolgozza fel a hulladékgazdálkodás rendszerét, hogy a hulladéknak alapjában véve két formáját ismerjük, az egyik, ami újrafelhasználható, újrahasznosítható, a másik, ami nem, és akkor erre a két különböző természetű hulladékra a két különféle rendszert felállítva eljut egy megfelelő gazdálkodásig, hanem ehelyett diribdarabokra szabdalja a rendszert azzal, hogy mindig a hulladék tulajdonosa vagy birtokosa, annak a viszonyai szerint beszél a hulladékfelhasználás vagy -ártalmatlanítás folyamatáról, az ahhoz kapcsolódó felelősségről, kötelezettségről, nem tudom, miről. Márpedig ez azt jelenti, hogy egy olyan kavarodott, egy olyan káoszos felelősségi rendszer alakul ki, amelyben egész egyszerűen nem követhető, ténylegesen nem követhető, a gyakorlatban nem követhető végig a hulladék sorsa. Nem ellenőrizhető, és ebből adódóan nem lehet tudni, hogy azok a felelősségek és azok az összegek, amelyeket majd erre a célra valamilyen módon az állam beinvesztál ebbe a feladatba, valójában milyen módon is fognak hasznosulni.

A legjobban a dolognak ez a része az önkormányzatok vonatkozásában a települési hulladékokkal kapcsolatos új szabályozásokkal mutatható ki. Hiszen az elmúlt időszakban, különösen 1995 óta, amióta bevezették a kötelező közszolgáltatás rendjét, valamilyen módon a települési hulladékok gyűjtése, szállítása elkezdett rendeződni. Nem azt mondom, hogy tökéletesen, nem azt mondom, hogy nem egy csomó hibával, de valamilyen módon elkezdett egy rendszer kialakulni, és a különböző alkotmánybírósági határozatokkal ennek a tartalma és a módszerei is egyre finomodtak. Ez a törvényjavaslat gyakorlatilag azzal egyetlen apró rendelkezéssel ezt az egész rendszert szét tudja verni, és ez az apró rendelkezés az, hogy a gazdálkodó szervezeteknek nem teszi kötelezővé, pontosabban megengedi, hogy ne vegyék igénybe kötelező közszolgáltatásként a települési hulladék elszállítását. Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy ma Magyarországon gyakorlatilag minden háztartás kivonhatja magát ez alól a kötelező közszolgáltatás alól, hiszen nem egy nagy dolog megcsinálni egy betéti társaságot, ahhoz semmilyen valódi gazdasági tevékenység és valódi ráfordítás nem szükséges azon kívül, hogy a cégbírósági bejegyzés költségeit meg kell előlegezni, de azt gondolom, hogy ezek a betéti társaságok nagyrészt léteznek. Hiszen úgy vélem, hogy túlzás, ha azt mondom, hogy Magyarországon ma minden harmadik háztartás rendelkezik legalább egy betéti társasággal, és ez természetesen a Ptk. szerint gazdálkodó szervezetnek minősül, következésképpen kivonhatja magát, nem köteles részt venni a kötelező közszolgáltatásban.

(17.00)

Ahelyett, hogy ezt az egész helyzetet megfordítanák és azt mondanák, hogy mindenki köteles igénybe venni a közszolgáltatást a hulladékszállítás, ártalmatlanítás s a többi vonatkozásában, kivéve azok... - és a kivételeket sorolnák fel, mert nem állítom azt, hogy nem lehetnek kivételek. De a kivételeket kellene megjelölni, és nem általában a kivételt tenni fő szabállyá.

Ugyanis mi ennek a dolognak a veszélye azon kívül, hogy az ember elmondhatja, hogy a betéti társaságok általában lakásokban működnek? Mondjuk, van egy nagy bérház, amelyben működik legalább öt bt., ami azt jelenti, hogy a bérháznak azok a lakosai, akik nem csináltak maguknak betéti társaságot, fogják megfizetni az egész házból elvitt szemetet, miközben azok, akiknek van bt.-jük, azt mondják, hogy ők gazdálkodó szervezet, és ezt meg tudják oldani, hiszen a maguk gazdálkodásában elintézik a saját szemetüket. Ez egy nagyon ellenőrizhetetlen, feszültségekkel terhes dolog. Még egyszer mondom, nem azt akarom ezzel mondani, hogy bizonyos feltételek mellett nem lehet lehetővé tenni, hogy valaki ne vegye igénybe, de a kivételt kellene mindig bizonyítani, és nem úgy tenni lehetővé, hogy pusztán azért, mert van egy gazdálkodási forma, amit magamról megjelölök, ezért erre nem vagyok köteles.

Ha az önkormányzatoknál minél kevesebben veszik igénybe ezt a kötelező közszolgáltatást, ez akkor is ugyanannyiba fog kerülni, mert a szállítóeszközöket vagy a lerakást meg kell fizetni. Ezeket az összegeket valakinek ki kell fizetni. Kik fogják kifizetni? A többiek. A többi polgár, aki nem csinál magának kibúvási lehetőséget. De annak is valamit kezdenie kell a szemetével, aki ezt a kibúvást megcsinálja, és akkor majd le lehet tenni azokra a közterületekre, elhagyott ingatlanokra, ahonnan megint az önkormányzatoknak kell elvinni a szemetet.

Azt gondolom, hogy ezt az egész kötelező közszolgáltatást az önkormányzatok vonatkozásában alaposan át kellene gondolni. Már csak azért is, mert a törvény végül is nagyon helyesen elrendezi, hogy a közszolgáltatást igénybe vevőktől a díjak behajthatók legyenek. De hogy a behajthatóság valóban biztosítható legyen, és alkotmányosan is teljesen helytálljon, ahhoz az kellene, hogy ez a kötelező közszolgáltatás valóban nyújtsa azokat a szolgáltatásokat tartósan, stabilan, kiszámíthatóan és a hulladékgazdálkodás megfelelő koncepciója érdekében, amire azért van szükség, hogy ez a kérdés normálisan el tudjon rendeződni. De ha mindenki kibújhat ez alól a közszolgáltatás alól, akkor erre egész egyszerűen nem lesz mód.

Ha meg tudnánk egyezni, és erről a törvényről valódi, komoly tárgyalást lehetne folytatni az önkormányzati érdekeknek és magának a dolog érdekeinek megfelelően, akkor meg kellene vizsgálni, hogy be lehet-e vezetni egy úgynevezett közérdekű kötelező közszolgáltatást, amiben a közérdek az, hogy a hulladék eltűnjön, és úgy kerüljön feldolgozásra vagy ártalmatlanításra, hogy jogos legyen, hogy ezért a díjat adók módjára is be lehessen hajtani. Mert ha ez nem így történik, hanem ezek mellett a díjfizetések mellett a szemét a közterületeken, az elhagyott ingatlanokon és a külterületeken csak szaporodni fog, akkor gyakorlatilag csak a költségeinket növeljük és a feszültségeket halmozzuk, de nem tesszük meg azokat a lépéseket, amelyekre ennek az ügynek a valódi kezelése érdekében sor kell kerüljön.

(A jegyzői széket Németh Zsolt foglalja el.)

Ezeket a problémákat mindannyian nagyon jól látjuk. Látják a minisztériumban, látják a különböző bizottságokban, és azt is tudom, hogy nagyon nehéz ezen a vonalon elindulni, ennek a kérdéskörnek a feldolgozásában sokkal nehezebb mozogni, mintha egyszerűen azt mondjuk, hogy megjelölök ingatlantulajdonost, termelőt, gyártót, hulladékbirtokost, ingatlanbirtokost, fogyasztót s nem tudom, még micsodát, és ezeknek azt mondom, hogy ez a kötelezettséged. De őszintén szólva azt azért el kell ismerni, hiába írja le ez a törvény, hogy a hulladékgazdálkodásról az önkormányzatoktól kezdve egészen a minisztériumig - tehát helyi szinttől egészen országos szintig - hulladékgazdálkodási tervet kell készíteni, amikor nem lehet tudni, hogy ez a hulladékgazdálkodási terv mivel is gazdálkodik, mit is tesz a hulladékkal, hogyan ellenőrzik ezeket a rendszereket és hogyan hasznosítja, hova kerülnek azok a pénzek, amiket ennek a rendszernek a kialakítására kell fordítani, ezek jól épülnek-e be vagy pedig rosszul.

Ezért gondolom, hogy a téma fontossága mellett igazán nagyon jó, hogy bekerült, jó, hogy látjuk azokat a problémákat, feszültségeket, neurotikus pontokat, amelyek ezt az ügyet jellemzik, de épp ezért kellene visszavonni, és egy igazi komoly szakértői és politikai előkészítés után, megfelelő koncepció alapján egy igazi hulladékgazdálkodási törvényt az Országgyűlés elé behozni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu