TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság kormánya által T/2064. számon benyújtott, a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló jogi szabályozás szempontjából nagyon fontos és várt törvényjavaslat kerül a Ház elé. A polgármesterek többsége egyébként osztja azt a véleményt, mely szerint a helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat elfogadásával egy több éves jogos igény kerül kielégítésre, hiszen már az országgyűlési képviselők jogállását rendező törvény módosításának a tárgyalása során is felmerült, hogy az ott megfogalmazottakhoz hasonló összeférhetetlenségi szabályok megalkotása a helyi önkormányzati képviselők tekintetében is szükséges és kívánatos. Ez annál is inkább indokolt volt, mert a gyakorlatban előfordult, hogy a helyi önkormányzat a saját rendeletében állapított meg összeférhetetlenségi szabályt, és ez - mint tudjuk - alkotmányellenes, hiszen törvényi szinten szükséges ezt megtenni.

Az összeférhetetlenség szabályozásánál alapvető követelményként fogalmazódott meg, hogy határozottan, egyértelműen és általános érvénnyel kell elválasztani a politikusi és a köztisztviselői szférát olyan formában, hogy a köztisztviselő ne legyen önkormányzati képviselő. Az összeférhetetlenséget eredményező szabályok közül azonban kifogás merült fel a törvényjavaslat 5. §-ának néhány - g), i), j) - bekezdésével kapcsolatban, amit az iménti kétperces viták is jól tükröztek.

Most tételesen az 5. § c) pontjára szeretnék utalni, ahol az a kérdés merült fel, hogy az összeférhetetlenség minden jegyző - főjegyző, körjegyző, aljegyző - esetében mindenhol fennáll-e, vagy a mondat folytatásában rögzített egyéb köztisztviselőkhöz hasonlóan csak annál az önkormányzatnál, amelynél a képviselő-testület hivatalának a köztisztviselője. Az önkormányzatok sok éves működése során szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy gyakran teremthet feszültséget az a körülmény is, hogy az önkormányzati képviselő önkormányzati intézmény vezetője, vezető beosztású alkalmazottja. Különösen a kisebb létszámú településeken fordult elő, hogy például az iskolaigazgató, aki egyben önkormányzati képviselő is, mind az érdemi vitát, mind a döntéshozatalt képes az intézmény javára fordítani. Erről bőven szóltunk néhányan az előző percekben.

Ezért elvi jelentőségű annak törvényi meghatározása, hogy az önkormányzati költségvetési szerv közalkalmazott vezetője és helyettese ne legyen tagja a fenntartó önkormányzat képviselő-testületének, illetve az a közalkalmazott sem, aki a képviselő-testülettől kapja a kinevezését vagy megbízását.

Azonban ezzel szemben is elhangzottak ellenvélemények. Ezek lényege az, hogy nem tartják elfogadhatónak az intézményvezetői kör kizárását eredményező szabályozást, amelynek várható eredménye - erről is szóltunk - a helyi értelmiség esetleges "száműzése" a helyi közéletből.

A törvényjavaslatnak az összeférhetetlenségi eljárásra vonatkozó szabályait jónak, a gyakorlatban alkalmazhatónak tartjuk.

Megfontolás tárgyát képezhetné az a felvetés, mely szerint a képviselő-testület az összeférhetetlenség kérdéseiben döntéseit minősített többséggel hozza meg. Az elfogadás elvi alapjait az képezi - emlékezzünk rá -, hogy ha az önkormányzati törvény ilyen mechanizmus mellett rendeli el a képviselő kizárását érintettség okán a döntéshozatalból, akkor ehhez a sokkal nagyobb súlyú kérdés eldöntéséhez még inkább megalapozott a minősített többség megkövetelése.

Igen fontosnak ítélhető meg a törvényjavaslatban rögzített azon szabály, amely szerint az önkormányzati képviselő jogi képviselőként nem járhat el, és perbeli képviseletet sem láthat el az önkormányzattal, annak intézményével vagy hivatalával szemben. A gyakorlatban ugyanis számtalan esetben fordult elő az, hogy az illető jogász a testületi ülésen mint képviselő megszavazott egy bizonyos döntést, majd pedig jogi képviselőként az általa megszavazott döntéssel szembeni ellentétes álláspontot képviselt folyó perben.

Régóta fennálló óhajnak tesz eleget a törvényjavaslat a képviselő-testület bizottságának nem képviselő tagjára vonatkozó rendelkezései megalkotásával. Itt azokra a szabályokra gondolok, ahol a nem képviselő bizottsági tagra kiterjeszti a képviselőkre megállapított szabályokat - például a kötelező eskütétel előírása, a képviselővel azonos összeférhetetlenségi okok megállapítása vagy a jogi képviselőként való eljárás korlátozása -, noha az iménti vitában ennek ellenpontjait is bőségesen kaptuk.

Évek óta tartó és húzódó szakmai vita tárgyát képezte, hogy a lemondás kérdéseit mely törvénynek kell rendeznie. Elvileg bármelyikben történő elhelyezése egyébként az adott törvény tartalmát bontotta volna meg. A jelenleg hatályos jogi szabályozásból hiányoznak a lemondást részletező szabályok, míg a gyakorlatban eltérő értelmezések és megoldások alakulnak ki.

Valós problémává válni tapasztaltuk a jogi szabályozás hiányosságait kihasználva, hogy a képviselői tisztségről való lemondás olykor komolytalan. Egyes esetekben a lemondási szándék bejelentése valamely döntés kikényszerítésének vagy éppen elhalasztásának vált az eszközévé, aztán az aktuális cél elérését követően pedig a lemondás visszavonásra került.

Előfordult olyan is, hogy a lemondást tartalmazó egyoldalú nyilatkozatok teljes mértékben kifejezték az akaratot, de mégsem váltottak ki jogi hatást, mert a visszavonást a kialakult jogi gyakorlat nem tette lehetővé. Más esetekben a tett nyilatkozat formailag tényleg hibás volt, mert ha le szeretnék mondani, az erre irányuló akaratot nem lehetett egyértelműsíteni.

Mindezek következtében nagyon kívánatos a törvényjavaslat azon rendelkezésének elfogadása, amely rögzíti a lemondás módját, formáját és a képviselői megbízatás megszűnésének időpontját, valamint egyértelműsíti azt, hogy az nem vonható vissza.

A gyakorlati jogalkalmazás során az egyik legtöbb vitára okot adó és vitát kiváltó kérdéskör a képviselő-testület munkájában részt nem vevő, mulasztó képviselő problematikája. A jelenlegi szabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy a testület munkájából kivonuló képviselő mandátuma megszüntethető legyen. Tény viszont az, hogy az önkormányzati képviselő tartós távolmaradása a képviselő-testületi munkából nemcsak a választópolgárok jogait sérti, hanem a kis létszámú testületek esetében annak munkáját is ellehetetleníti.

Nagyon jónak ítélhető a törvényjavaslatnak az a megoldása, mely szerint felróhatóságtól függetlenül megszűnik a képviselői megbízatás akkor, ha az önkormányzati képviselő egy éven át nem vesz részt a képviselő-testületi ülésen. Ehhez hasonló megoldással lehet találkozni a nemzetközi joganyagban is.

Ezzel egy időben azonban fontosnak tartom átgondolni előterjesztői oldalról azt, hogyan értelmezhető az "egy éven át" meghatározás. Jelenti-e, jelentheti-e ez azt is, hogy a rendelkezés abban az esetben már nem alkalmazható, ha az önkormányzati képviselő egy évben egyszer mégiscsak megjelenik a képviselő-testületi ülésen? Azt is át kell még gondolni, hogy a mulasztás, a távolmaradás megítélése tartalmazhat-e mérlegelési jogkört a döntést meghozónál. Ennek a szabálynak is egyértelműnek és világosnak kell lennie, mert ellenkező esetben a jogalkalmazásban jelenik meg gyakorlati problémaként.

Úgy gondolom, hogy a vitatott részletkérdéseket módosító javaslatokkal pontosabbá és egyértelműbbé tehetjük közösen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Forrás: parlament.hu