DR. HARGITAI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a vámtörvény módosítását tárgyaljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy egy folyamat közepén vagyunk. Ez a folyamat elkezdődött a '94. évi I. törvény megalkotásával, amikor is a magyar kormánynak az Európai Közösséggel kötött társulási megállapodását a Magyar Országgyűlés törvénybe iktatta.

Az is elhangzott már, hogy a csatlakozásra lesz meg a teljes harmonizáció, hisz ezt gazdasági érdekeink is így kívánják. Nagyon sok lépés van még vissza, amit e területen meg kell tennünk, így talán csak a legfontosabbakat említem.

Teljesen természetes, hogy a közösségi vámszabályokat teljes terjedelmében át kell vennünk; ez egy hatalmas joganyag. A közös kereskedelmi és agrárpolitikához kapcsolódó feladatok átvétele is ránk vár még. Az európai szabadkereskedelmi egyezményekből következő szabályok teljes átvétele is szükséges, az EU-nak ugyanis sokkal több ilyen egyezménye van, mint Magyarországnak. Teljes egészében át kell majd vennünk az integrált tarifát; ez nem lesz nehéz, hisz mi is azt a rendszert használjuk, illetve egy olyan bázisú rendszert használunk, mint az Európai Unió.

A polgári kormány és az előző kormány vámjogi harmonizáció tekintetében nem képvisel mást. Idézhetném én most az 1995. szeptember 20-án elhangzott expozéból Akar László pénzügyminisztériumi államtitkárt, aki az expozéjában többek között nyilvánvalóan erről a jogharmonizációról és erről a fokozatos harmonizációról is beszélt - az idő rövidsége miatt ezt nem teszem.

Ugyanúgy megerősíthetném önöket abban is, hogy amikor a Fidesz, illetve a kormány a maga programját az Országgyűlés asztalára letette, akkor hasonlóan nyilatkozott. Az idővel gazdálkodva ezt szintén nem fogom citálni. Mindkét megszólalásnak gyakorlatilag az a lényege, tehát amit az akkori előterjesztő és a mostani kormányprogram is mond, hogy a jogharmonizációt olyannak kell tekintenünk, aminek nem rendelhetjük alá a gazdasági felzárkózás esélyét.

Az ilyen lépéseknél, mármint a jogharmonizációnál, mindig mérlegelni szükséges, hogyan tudjuk erősíteni a gazdaságunkat, hogyan tudjuk erősíteni a gazdaság stabilitását. Hiszen ez az utóbbi két követelmény - a gazdaság fejlettsége vagy a gazdaság stabilitása is - csatlakozási feltétel. Tehát a csatlakozásra produkálnunk kell egy olyan magyar gazdaságot, ami képes állni az Unióban lévő versenyt és az Unióban lévő piaci szereplők nyomását.

Ha azt nézzük, hogy hol tartunk most itt a jogharmonizáció során, akkor nyilvánvalóan visszanyúlhatunk az első jeles lépéshez, az 1995. évi C. és CI. törvény megalkotásához, amivel gyakorlatilag a harmonizáció első jelentős lépéseit tettük meg. Csatlakoztunk a világkereskedelmi szervezet vámérték-egyezményéhez, ugyanazokat az egységes vámokmányokat használjuk, amit az Európai Unió. A vámbiztosítékokra vonatkozó szabályaink is hasonlóak; megjegyzendő, hogy nálunk szigorúbbak, de a mai körülmények között ez szerintem érthető is.

1996 óta csatlakoztunk a nemzetközi árutovábbítási, azaz tranzitegyezményhez, valamint a vámjogszabályok egyszerűsítéséről szóló egyezményhez. A vámtarifa-szerkezetünket teljes egészében az Európai Unió kombinált vámnómenklatúrájához igazítottuk. '97. január 1-jétől csatlakoztunk a 29 európai országot tömörítő egységes származási szabályrendszerhez, más néven a páneurópai kumulációs rendszerhez. Ez megkönnyíti a magyar áruk európai piacra történő jutását; ez nyilvánvalóan fordítva is igaz, hisz az EU-ból, az EFTA-ból vagy a CEFTA-ból is hasonló könnyítésekkel kerülnek, kerülhetnek áruk a magyar piacra. De a szabad kereskedelemnek éppen ez a lényege, hogy az áruk és a szolgáltatások korlátozások nélkül mérkőzhessenek egymással az adott ország piacán.

(9.40)

Egy következő fontos dátum, ami 1998 szeptemberében volt - és ez Európai Unió megfelelő bizottsága és a magyar bizottság között történt -, amikor is a bizottságok áttekintették azt a folyamatot, amelyről eddig szóltam, és gyakorlatilag megfogalmazták azt a követelményrendszert, amelyet az országnak teljesítenie kell az elkövetkezendő időszakban. Ezeken a csatlakozási tárgyalásokon, illetve a vámuniót megcélzó tárgyalásokon nyomatékosan megfogalmazódott a gazdasági vámeljárások mielőbbi harmonizálása, a kötelező áruosztályozási rendszerhez és a származási és felvilágosítási rendszerhez való csatlakozás, az egyszerűsített eljárások széles körű alkalmazásának követelménye, illetve a vámszabad-területi gazdálkodás mielőbbi megteremtése, mármint olyan értelmű megteremtése, ahogy azt az Európai Unió megkívánja.

Szólni fogok arról, hogy mi az, amit most megcéloz ez a vámtörvény. Nyilvánvalóan nem az összes követelménynek teszünk egyszerre eleget, mert ahogy már itt elhangzott bizottsági megszólalók szájából, ha ezt tennénk, nem szolgálná gazdasági érdekeinket. Egyébként a magyar küldöttséget a Pénzügyminisztérium főosztályvezető asszonya vezeti, és nemcsak imponáló felkészültséggel vezeti ezeket a nehéz tárgyalásokat, hanem azt is mondhatjuk, hogy kellően eredményesen, hiszen a magyar fél elérte - és az Unió ezt már elfogadja -, hogy vannak olyan költségvetési szempontból izgalmas lépések, amelyeknél az Unió is természetesnek tekinti, hogy azt csak a csatlakozáskor fogjuk meglépni. Ilyen szabályozások a vámfizetésre vonatkozó szabályok, a vámbeszedésre vonatkozó szabályok, a vámbiztosíték adására vonatkozó szabályok, az elévülés szabályai, és talán a legfontosabb, amiről, ha lesz idő, még fogok szólni, a vámszabad-területi gazdálkodásra vonatkozó szabályok.

Ugyanakkor a magyar delegációval az Európai Unió azért egyre inkább - megjegyzem, joggal - megpróbálja érvényesíteni, hogy a nemzeti programban és a jogharmonizációs programban teljesítésre ígért feltételeket a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés teljesítse. Ennek egy jelentős lépése a most beterjesztett törvényjavaslat, amely 97 szakaszból áll, a hatályos törvény pedig 212-ből, ez már önmagában érzékelteti, hogy ez jelentős törvénymódosítás. Szakmai körökben nem véletlenül mondják, hogy ez a vámtörvény II-nek is tekinthető. Ha azt nézzük, hogy melyek azok a jogterületek, ahol a legjelentősebb átrendezést hozza a most beterjesztett törvényjavaslat, akkor ezek mindenképp a gazdasági vámeljárások és az egyszerűsített vámeljárás kategóriája. A következőkben ezekről szeretnék nem túl hosszan szólni.

A gazdasági vámeljárások kapcsán elmondhatjuk, hogy e törvénymódosítással most már az összes olyan intézményt, jogintézményt alkalmazza a magyar vámjog is, amelyet az Európai Unióban ismerünk. Ez nem azt jelenti, hogy már minden intézményt az Európai Unió jogának megfelelően alkalmazunk, de tény, hogy az összeset alkalmazzuk. A vámraktárak az első ilyen jeles intézmény. Ezek kapcsán elmondható, hogy a beterjesztett törvénymódosítás során itt nem történik érdemi változás. Ennek az az oka, hogy az Európai Unió jelenleg alakítja át e tekintetben a maga szabályait, ezért nyilvánvalóan nincs még meg az a szabályrendszer, amelyhez célszerű lenne igazodnunk. Az Európai Unió hatféle vámraktárfajtát ismer, ebből mi kettőt használunk. Tehát az elkövetkezendő törvénymódosítások során várható, hogy a kormány, illetve az Országgyűlés itt is jogharmonizációs lépéseket tesz.

A másik ilyen intézmény a gazdasági vámeljárások körében az aktív feldolgozás intézménye. Ennek az újszerűsége, hogy egy újabb jogcímmel egészül ki a magyar eljárás; ez a vám-visszatérítéses eljárás - mert a felfüggesztő eljárást, a másik fajtáját gyakorlatilag a magyar jogrendszer eddig is ismerte. A passzív feldolgozásról elmondhatjuk, hogy itt a harmonizáció teljes. Ez a szabályrendszer teljesen olyan, mint amilyennek az Unió megköveteli, amilyet maga is alkalmaz.

Újdonság, amit most hozunk be a magyar vámjogi szabályozásba: a vámfelügyelet alatti feldolgozás. Ezzel most kiegészül a vámjog. Ennek röviden az a lényege, hogy nem az importált árut vámoljuk el, hanem az ebből készült feldolgozott és magyar piacra szánt terméket. Nyilvánvalóan ez engedélyköteles, banki biztosíték adása szükséges az ilyen tevékenységhez. Ezért azok, akik ezzel a jogintézménnyel kapcsolatban kritikát fogalmaznak meg, azt mondják, hogy ugyan azzal, hogy az importra nem kell megfizetni a vámot, gyakorlatilag egy halasztott vámfizetést érnek el, de mivel biztosítékadás szükséges hozzá, ezért az a kedvezmény valamelyest csökken - amiben nyilvánvalóan igazuk van.

A következő ilyen jogintézmény még mindig ebben a nagy kategóriában - tehát a gazdasági vámeljárásokban - az ideiglenes behozatal intézménye. Itt sem valósul meg teljes mértékben a jogharmonizáció az európai uniós joganyaghoz, mert nem szolgálná ez sem a gazdasági érdekeinket. Ezt az intézményt egyébként más néven, érthetőbben, talán használati célú gazdasági vámeljárásnak is hívhatjuk. Az Európai Unió érdekeltsége más ezzel az intézménnyel kapcsolatban. Ez abban is tükröződik, hogy a részleges vámmentesség havi díja ott 3 százalék, míg nálunk csak 2 százalék. Tehát majd az elkövetkezendő időkben itt is további jogharmonizációs lépésekre lesz szükség.

A másik nagy terület, amelyről szólni szerettem volna, és amit előrevetítettem, az egyszerűsített vámeljárások kérdésköre, amely legalább olyan fontos harmonizációs lépés, mint a gazdasági vámeljárások teljeskörűvé tétele. Meggyőződésem, hogy ezeknek az egyszerűsített vámeljárásoknak a széles körű alkalmazásával megteremtődnek azok a feltételek, hogy a megbízható gazdálkodóknak érdemi segítséget jelentsen a vámrendszer módosítása. Itt is háromféle jogintézményről lehet ezen belül beszélni. Az egyik a hiányos árunyilatkozat, a másik a helyettesítő kereskedelmi, és nem vámokmány használatával történő árubeléptetés, ami az országhatáron történne - ez nyilvánvalóan egyszerűsíti az árubeléptetést -, majd ezt követően 10 napon belül történne a kiegészítő árunyilatkozat, azaz a teljes vámnyilatkozat megadása, és esetlegesen a fizikai vámvizsgálat. Nyilvánvalóan magyarázni sem kell, hogy gyorsítja ez a vámeljárást.

Talán még fontosabb vagy legalább ilyen fontos intézmény a helyi vámkezelés, amely - ahogy az államtitkár úr is fogalmazott - vámosok nélkül folyik; mintha valamifajta önadózás történne adóhivatal nélkül. Itt az importőr végzi el a vámmal kapcsolatos adminisztrációt, bevezeti a könyveibe és fizeti meg a vámot. Nyilvánvalóan a törvénymódosítás során szükséges szabályozni azt is, hogy kik azok, akik ezeket az egyszerűsített eljárásokat igénybe vehetik. Hogy csak két feltételt említsek a több közül: akik a vám szempontjából megbízhatóak - ez teljesen érthető a magyar gazdaság körülményei között, és gondolom, máshol is -, vagy akiknek van tőkeerejük ahhoz, hogy biztosítékot tudnak nyújtani.

Egy következő ilyen terület, ahol a jogi rendezés lépését teszi meg a vámtörvény, ez a kötelező áruosztályozási információs rendszer, és a kötelező származási információs rendszer bevezetésének, jogi feltételeinek megteremtése. Itt másra azonnal nincs lehetőségünk, hiszen e törvényszakaszok 2001-től hatályosulnának. Lehetetlen előbb bevezetni, mert nyilvánvalóan informatikai fejlesztések állnak még a vámszervezet előtt, nem beszélve arról, hogy nyilvánvalóan ki is kell képezni a vámban dolgozókat arra, hogy ezt a rendszert használni tudják. Szintén részletesen szólt arról az államtitkár úr, hogy mi ennek az intézménynek az újszerűsége. A vámjogban részt vevő szereplőnek sokkal nagyobb jogbiztonságot ad, hiszen hat évre szólóan egy mindenki által elfogadott nyilatkozatot adna ki a vámhivatal, amelyet még a bíróságok is elfogadnának egy bírósági eljárásban.

A vámszabad-területi gazdálkodás nem része e törvénymódosításnak. Ezzel lehet egyébként a legjobban illusztrálni, hogy gyakorlatilag mennyire az előző kormány gondolkodását követi ilyen tekintetben az új kormány is, amikor azt mondja, hogy nem célszerű egy lépésben vagy gyors ütemben, minden tekintetben a saját gazdasági érdekeinket feladva a jogharmonizálást megtennünk. Ezt leginkább a vámszabad-területi gazdálkodással lehetne bizonyítani.

(9.50)

Az is meggyőződésem - sokféle háttéranyagot elolvasva, amit a sajtóban és a Pénzügyminisztérium anyagaiban felleltem -, hogy nem olyan nagy a vámszabad-területi gazdálkodás tekintetében a magyar és az európai uniós szabályozás közötti eltérés, mint ahogy azt az Unió bemutatja, bár kétségtelen, hogy egy területen jelentős eltérések vannak.

A vámszabad területi gazdálkodás az elmúlt mintegy fél évtizedben rendkívül nagy nemzetgazdasági jelentőségre tette szert. Jelentősége meghatározó a külkereskedelemben, az ipari, de általában mondhatom, a gazdasági növekedésben, bizonyos régiókban a foglalkoztatásban. Ez a tevékenység, a vámszabad-területi tevékenység jelentősen hatott a termelési és exportszerkezet átalakítására. Bizonyos magas színvonalú tevékenységek magyarországi meghonosításában nagy volt a szerepe: például a személygépkocsi-gyártásban. De azt is mondhatjuk, hogy a magyar gazdaság jórészt a vámszabad-területi társaságokon keresztül kapcsolódott be a globalizációba, integrálódott a világkereskedelembe.

Eltekintek attól, hogy most jellemezzem, mik az azonosságok és mik az eltérések az uniós és a magyar jogrendszerben ebben az intézményben. Az megállapítható, hogy nyilvánvalóan van egy sarkalatos eltérés: az Európai Unió nem ismeri azt, hogy a termelési eszközök, melyek bekerülnek egy ilyen vámszabad területre, azok is vámmentesen kerüljenek oda be. Ettől az egy tételtől eltekintve azonban azt mondhatjuk, hogy a magyar szabályozás - még egyszer mondom, ettől eltekintve - nem torzítja a hazai versenyviszonyokat és az európai uniós versenyviszonyokat.

Már szóltam arról - és ezt megerősítve mondandóm érdemi részét le is zárom -, hogy az elkövetkezendő időszakban még jelentős lépések vannak hátra, még akkor is, ha most egy jelentős törvénymódosítást tettünk.

Hadd szóljak még egy dologról röviden. Ezek formai dolgok, de lényeges ezt megemlíteni. A jogalkotásról szóló törvény, azt hiszem, '93-as módosítása során a törvénybe bekerült az, hogy amikor egy ilyen törvény az Országgyűlés elé kerül, be kell mutatni - nyilvánvalóan, ha van ilyen konzekvenciája; ennek természetesen van - azokat a vetületeit, melyek gyakorlatilag a jogharmonizációt jelentik. Azt gondolom, hogy ez a beterjesztett törvénytervezet ennek tökéletesen eleget tesz. Ha akadozva is, de azt mondhatom, hogy nagyon értékes háttéranyagot kaptak meg a képviselők; ebből nem idéztem, mivel most került sok képviselő asztalára.

Végezetül annyit kívánok még elmondani és azt kívánom megerősíteni, hogy egy olyan jogharmonizációs lépéssorral van itt dolgunk, ahol a polgári kormány, ha lehet, még nagyobb nyomatékkal érvényesíti ezen a területen azokat a szabályokat egyébként, amit az előző kormány is képviselt, és azt gondolom, hogy ezt eredményesen is teszi, mert ez felel meg gazdasági érdekeinknek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu