DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Jó a termés mostanában miniszterelnöki beszédekből, hiszen alig estünk túl a rendes évi Vigadó-beli kinyilatkoztatáson, ismét egy megnyilatkozás. Érdekes módon mind a kettő hordoz üzenetet az egészségügy számára, bár az utóbbi szűkebb körben hangzott el: a vállalkozó háziorvosok mátrafüredi konferenciáján.

Az első beszéd csak ígérte az egészségügyi reformok körvonalazását, felcsigázta az érdeklődést, amelyet a második megszólalás volt hivatva kielégíteni. Ennek szövegét érdemes tanulmányoznunk, és érdemes majd a továbbiakban rendszeresen is visszatérnünk arra, hogy a szép szavak mögött mit is üzen valójában a kormány az egészségügynek. Mit jelent a valóságban az, hogy az egészségügy kormányzati prioritás? Mi a véleménye a kormánynak a kórházak igazgatóiról? Mit jelent valójában a közmegegyezés az egészségügy fejlesztése vagy mondjuk, a gyógyszerárak kérdésének ügyében? Miért hallgat Frajna Imre államtitkár úr? Szóval érdemes az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket majd sorba venni, ha tisztán akarunk látni. Most azonban csak a mátrafüredi beszéd néhány vonatkozására térnék ki.

Már annak is komoly üzenete van, tisztelt elnök asszony, hogy a kormányfő kik előtt beszélt. Nem a kórházszövetség összejövetelén, nem valamilyen szakdolgozói konferencián, nem az egészségügyi gazdasági vezetők előtt, egyszóval gondosan elkerülve azokat a rétegeket, az egészségügyben dolgozók többségét, ahol a gondok súlypontja van. Nem bizony; annak az orvoscsoportnak az összejövetelén nyilatkozott meg a miniszterelnök úr az egészségügy reformjáról, amely csoportot éppen a napokban ajándékozott meg a kormánytöbbség. Tehát a miniszterelnök úr első üzenete: akikkel gond van az egészségügyben, azokkal nem tárgyalunk! Ahol kényes kérdéseket tehetnek fel, oda nem megyünk!

A miniszterelnök úr felvázolta a reformmodellt; azt is mondta egyebek között, hogy a jövő esztendőre praxisjogot kaphatnak a járóbeteg-ellátó orvosok. Persze arról nem szólt a miniszterelnök úr, hogy ennek sok feltétele van: egyebek között az amortizáció - hiszen a végletekig lepusztult rendelőben mit ér a praxisjog a szakellátó orvosnak, ha reménye sincs arra, hogy a tönkrement felszereléseket pótolja?

Azt is mondta a miniszterelnök úr, hogy a kórházak közelebbről meg nem határozott reformjára majd 2002-től kerülhet sor. Az üzenet szerintem az, hogy sem elképzelésünk, sem erőnk ahhoz, hogy a kórházak ügyét rendezzük, nincs; vigye el ezt a balhét a következő kormány!

Üzent azonban mást is a kórházaknak a miniszterelnök úr. Üzente, hogy alkalmatlannak tartja a menedzsmentet úgy, ahogy van. Szemére hányta a vezetőknek, hogy úgymond, azt sem tudják, mi mibe kerül. Ráadásul nemcsak alkalmatlannak tartja őket, hanem hazudósnak is, hiszen a kormány intelmeivel szembeszegülve a tavalyi év végén a tartalékból kifolyatott 2,5 milliárdból a villanyszámlát fizették ki és nem a nővérek juttatásait emelték, és erről az érdekeltek nem is tudtak. Különben is át kell világítani a pazarló kórházakat - mintha tisztázatlan múltú közszereplők lennének.

Egyébként miért is lenne bármilyen változás előfeltétele a teljes körű átvilágítás? És milyen átvilágítás? Ha jól számolom, az elmúlt négy-öt évben egy magyar kórházra átlagosan másfél átvilágítás jutott; van olyan tanácsadó cég, amelyik már a hatvanharmadikat tekinti át. Milyen adat hiányozhat még?

Az alkalmatlan személyeknek és intézményeknek a miniszterelnök úr olvasatában persze se szeri, se száma a magyar egészségügy háza tájékán. Itt vannak például a kórháztulajdonos önkormányzatok, amelyeknél tulajdonképpen itt az ideje, hogy elszégyelljék magukat, és sürgősen, önként felajánlják kórházaikat az államnak; annak az államnak, amely - legalábbis a miniszterelnök úr szerint - kompetens, jó és hozzáértő gazdája az egészségügyi intézményeknek.

Tisztelt Önkormányzatok! Ugyan kérdezzék már meg a kormányt, mi a helyzet például a pénzhiány miatt a sztrájk szélén levő Semmelweis Egyetemen vagy néhány országos intézetben! Persze nem valószínű, hogy a felelősök válaszra méltatják a kérdezőket.

Az egészségügy újraállamosításának terve azonban már a pénzügyi tárcánál is körvonalazódik, tisztelt miniszter úr, hiszen az egészségbiztosítás - úgy hírlik - 2001-re megszűnne, a kincstár finanszírozná az intézményeket, és a tb-büdzsé az állami költségvetés részévé válna. A kör bezárult: visszatérünk a jó öreg államszocialista modellhez. Tényleg ez lenne a reform?

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu