FARKAS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több módosító javaslatot is benyújtottam, és most azokkal nem kívánnék foglalkozni, amelyeket a kormány támogat, illetve amelyek formaiaknak tekinthetők, hiszen nem hiszem, hogy ezek váltanák meg a holtágak ügyét.

Ellenben foglalkozni szeretnék három javaslattal, amelyek véleményem szerint tartalmi jellegűek. Az egyik az ajánlásban a 7. számot viseli. Itt arról van szó, hogy a tárcaközi bizottság útján biztosítani kell a rendelkezésre álló költségvetési források felhasználásának koordinálását, valamint a 2001. évi állami költségvetés előkészítése során vizsgálni kell a többletforrás biztosításának lehetőségét, és a kormány előterjesztése ehhez határidőként 2001. május 31-et jelölt meg.

Több képviselőtársammal - így magam is - érzékeltük azt, hogy nyilvánvalóan a 2001. évi költségvetéshez nem 2001 májusában lehet előkészülni, ezért többen is benyújtottuk a módosításnak azt a részét, hogy itt a határidő természetesen nem 2001. május 31., hanem valamikor 2001-ben kell ennek megtörténni.

Én az indítványomban 2000. december 31-et mondtam, de vannak olyan benyújtott indítványok, amelyek a májust megtartják, mindössze a dátumot írják át 2000-re.

Én ezeket az indítványokat is el tudom a magam részéről fogadni, ilyen lenne például önmagában Pap János képviselőtársam indítványa is. Azonban, hogy miért ragaszkodnék ahhoz, hogy ne csak egyértelműen ez derüljön ki, és ez legyen megfogalmazva, hogy 2000. május 31., azt az indokolja, hogy ebben a pontban megfogalmazódnak olyan feladatok is, amelyeket nem egy időponthoz célszerű kötni, hanem folyamatosan célszerű arra figyelni.

Így mindjárt, amit felolvastam feladatot, annak az első része ilyen természetű, tehát az a feladat, hogy a tárcaközi bizottság útján biztosítani kell a rendelkezésre álló költségvetési források felhasználásának koordinálását, ez egészen biztosan nem köthető egyetlen határidőhöz, mondjuk, 2000. május 31-hez, hanem ez a feladatrész egy folyamatos odafigyelést igényel a tárcaközi bizottság részéről.

Még felmerülhet képviselőtársaimban, hogy egyáltalán lehet-e ilyen megfogalmazást tenni, hogy "egy határozott időpont", és ehhez hozzászúrva, hogy "illetve folyamatos". Szeretném elmondani annak, aki a konkrét határozattervezetet megnézte, hogy lehet, hiszen az előző pontban is így van megfogalmazva egy más feladatnál, hogy "2001. december 31., illetve folyamatos". Tehát azt hiszem, hogy annak nem lenne akadálya, hogy ez a megfogalmazás bekerüljön, így a 7. számú ajánlásban megfogalmazott elképzelésem, illetve a Simon József képviselőtársam 6. számú pontban megfogalmazott ajánlása egyaránt elfogadható lenne.

A következőkben a 11. számú ajánlással szeretnék foglalkozni. Úgy érzem, hogy ez már vaskosan tartalmi jelentőségű. A határozat elkészítésekor és az általános vita során is nagy vita volt arról, hogy egyáltalán az egyes holtágakkal milyen mértékben kell foglalkozni.

Az elkészült jelentés azt mondja - és a korábbi tervezet is azzal foglalkozott -, hogy a szentély típusú holtágakkal alaposan foglalkozni kell, a 2-es, 3-as, 4-es csoportba tartozó holtágak esetében viszont már nincs szükség ilyen alapos munkára, ott elegendő, ha mintaszerűen, ajánlásszerűen fogalmaznak meg feladatokat.

Mi azt vallottuk a gazdasági bizottságban, hogy ez nem elegendő. Hiszen nagyon sok olyan holtág van, amelyiknek a sorsáról dönteni kell, el kell határozni, hogy az önkormányzaton kívül - amely általában vállalkozik erre a feladatra - milyen erők mozgósíthatók erre a célra. Ezért szükség van a további holtágaknak az egyedi értékelésére is.

Gyakorlatilag erre fogalmazódott meg kompromisszumos megoldásként az az elképzelés, hogy a tárcaközi bizottság vizsgálja meg, hogy a rehabilitációs költségek becsülhetők-e. Most a gazdasági bizottság tagjaként, de mint képviselő azt kell mondjam, hogy ez a megfogalmazás eleve butaság; nyilvánvalóan egy költség becsülhető. Az a kérdés, hogy mennyi idő alatt becsülhető, és az, hogy milyen pontossággal becsülhető meg ez a kérdés. Ezért a módosító javaslatomban kicsit konkrétabban fogalmaztam, és azt mondtam, hogy a holtágak esetében az állapotfelmérésnél az előzetes besorolás alapján a rehabilitációs költségeket meg kell becsülni, illetve törekedni kell arra, hogy ez a becslés felgyorsítható legyen. Úgy gondolom, hogy ez a korrekt megfogalmazás, és ez már nemcsak formában tér el az előterjesztéstől, hanem itt ez egy nagyon konkrét elemnek tekinthető.

(14.20)

Végeredményben a 9. számú ajánlásban Simon József képviselőtársam is erre tesz kísérletet. A magam részéről természetesen azt is el tudom fogadni a magam módján, azzal a megjegyzéssel, hogy a 11. számú ajánlásban előterjesztett indítványom véleményem szerint sokkal részletesebb, de ha kompromisszumos megoldásként a két bizottság, illetve az előterjesztő ebben tud egyetérteni, akkor ezt a 9. számú ajánlást a magam részéről el tudom fogadni.

Utolsóként foglalkoznék a 12. számú ajánlással, amely azt hiszem, hogy az egész holtágprobléma lényegét tartalmazza. Ha egyetértünk abban, hogy az egyes holtágak esetében az állapotfelmérés és az előzetes besorolás alapján meg lehet becsülni a rehabilitációs költségeket, akkor most már nagyon egyszerű dolgunk van, mert ezzel a várható költséggel szembeállítható, hogy milyen finanszírozási lehetőségek állnak rendelkezésre ezekkel a költségekkel szemben. Nyilvánvalóan itt bántó különbségek is lehetnek. Egészen biztos, hogy az következik be, hogy egy holtág megmentése esetében a rehabilitációs költségek - nagyon sok holtág esetében - jóval meghaladják a finanszírozási lehetőségeket. Márpedig ha ez a probléma előáll, akkor ezt a dolgot valamilyen módon kezelni kell.

A benyújtott előterjesztés ezt nagyon lágyan próbálja megfogalmazni, amikor azt mondja ki, hogy a becsült ráfordítási igény, a számba vehető finanszírozási lehetőségek figyelembevételével készüljön javaslat a feladat megoldására. Én ezt az igen lágy és véleményem szerint keveset mondó megfogalmazást akartam pontosítani, amikor beszúrtam, hogy itt megoldási lehetőség lehet a holtág átsorolása, vagy újabb finanszírozási konstrukciók hozzárendelése vagy átütemezése bizonyos munkáknak.

Az általános vitában is elhangzott, hogy ebbe a megoldásba, amit én felvázolok, esetleg az is beleférhet, hogy a megfelelő finanszírozási lehetőségek hiányában esetleg egy holtág előzetes besorolását visszaminősítik, tehát a holtágat egy kedvezőtlenebb kategóriába fogják besorolni. Megjegyzem - ezt az általános vitában is elmondtam -, hogy az általam benyújtott módosító javaslatban nincs felsorolva a visszasorolás lehetősége, de megmondom őszintén, hogy a magam részéről ezt a lehetőséget sem zárom ki, bár felsorolásszerűen erre nem utaltam.

De most is állítom, hogy még az is sokkal korrektebb megoldás, ha egy ország szembenéz azzal, hogy szinte minden holtágát meg kellene menteni, de erre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre a szükséges finanszírozási források. Ezt akkor is meg kellene tenni, és a visszasorolás bizonyára nagyon fájna az adott településnek vagy az adott közösségnek, de még mindig sokkal korrektebbnek tartom, mint azt mondani, hogy egy önkormányzat számára előírják - hiszen ha az önkormányzathoz tartozik a holtág, akkor feladatai vannak -, hogy mi mindent kell az önkormányzatnak megtennie ezen a téren, közben erre semmiféle forrás nem áll rendelkezésre. Azt hiszem, hogy e probléma kezelését még azon az áron is célszerű megtenni, ha egyes holtágak esetében a ráfordítási igény és a finanszírozási lehetőségek között egészen biztosan komoly feszültségek vannak.

Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy ez utóbbi két indítványt, különösen pedig a legutolsót gondolják át és lehetőség szerint támogassák.

Forrás: parlament.hu