BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, egy igen fontos vitán veszünk részt, akik jelen vagyunk. A demokratikus rendszereket nem az különbözteti meg az önkényuralmi rendszerektől, hogy a demokráciákban nem történnek disznóságok, nem történnek visszaélések, hogy a demokráciában a politikusok nem szoktak félrelépni, nem szoktak mindenféle helytelen dolgot cselekedni, hanem az különbözteti meg, hogy a demokráciákban az ilyen cselekményeket a demokratikus intézmények - nevezetesen az Országgyűlés - kivizsgálják és megalapozott képet adnak a közvélemény számára arról, hogy mi is történt, és ennek eredményéből azután a politikusok - a közvélemény nyomására - levonják a szükséges következtetéseket. Önkényuralmi rendszerekben viszont a különböző politikusi hibák, félrelépések, disznóságok pártatlan, elfogulatlan, a nyilvánosság kontrolljának megfelelő kivizsgálására nem szokott sor kerülni. Azt hiszem, ebből a szempontból kell mérlegelnünk azt, ami itt történt és történik.

Ebben a felszólalásomban önmagában szeretném ezt a benyújtott jelentést vizsgálni, és egy második felszólalásban pedig - miután 10 perces időkeret van - szeretném belehelyezni ezt egy szélesebb keretbe, visszatérve Kosztolányi elnök úr bevezető szavaira, amelyekkel a mai expozéját indította. De mondom, most megmaradok magánál a jelentésnél.

Mi is a kiindulópont? Én azok közé tartozom - Nyitray Andrással ebben talán nem értünk egyet -, akik azt gondolják, hogy ez az egész folyamat, ez az egész vizsgálódás Orbán Viktor miniszterelnök úr 1998. augusztus 25-ei bejelentésének a folyományaként történt. Másképp nem jutott volna eszébe még a Fidesz-frakciónak sem, hiszen, mint tudjuk, a vizsgálóbizottságot, hogy ez lesz, Szájer József frakcióvezető úr azon a napon és ott, a Fidesz választmányán ígérte meg, miszerint a Fidesz ezt kezdeményezni fogja, és nem attól függetlenül.

Mi is volt ez az augusztus 25-ei bejelentés? Hogy csak néhány mondatot idézzek a tudósításból: "Orbán szerint az elmúlt néhány napban az állami intézmények élére kinevezett vezetőket személyüket érintő, megalapozatlan támadások érték. A kormány birtokába olyan dokumentumok kerültek, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy egy jól felépített rágalomhadjárattal van dolga a kabinetnek. E rágalomhadjárat alapját még az előző kormány idején, 1997-ben elvégzett titkos törvénysértő adatgyűjtés alapján igyekeztek felépíteni."

Szeretném felhívni a képviselőtársaim figyelmét ennek a bejelentésnek néhány nagyon fontos elemére. Az egyik: ez a bizonyos titkos adatgyűjtés, amelyről szó van, összefügg azzal az úgynevezett rágalomhadjárattal, amelyet a kormány által frissen kinevezett személyek ellen állítólag a sajtóban indítottak, tehát az adatgyűjtés kapcsolódik Simicska Lajos úr, Gansperger Gyula úr és mások személyéhez.

(14.30)

A második fontos elem - nagyon fontos -: egy adatgyűjtésről beszélt a miniszterelnök úr. Még Kosztolányi úr is azt mondta az expozéjában, hogy a törvénytelen titkos adatgyűjtés, tehát nyilvánvalóan egyvalamiről van szó.

A harmadik fontos elem, hogy az adatgyűjtés többes számban, Fidesz-politikusok és családtagjaik ellen irányult - nem akármiről van szó -, hogy volt-e valami törvénytelen. Itt egy meghatározott adatgyűjtésről beszélt Orbán Viktor miniszterelnök úr, amely több, sok, méghozzá el is mondta, 27 személy - Fidesz-vezetők és családtagjaik - ellen irányult.

A negyedik elem pedig, hogy itt törvénytelen, titkos és közpénzből finanszírozott adatgyűjtésről volt szó, ráadásul még az "elrendelt" kifejezést is használta, világossá téve azt, hogy ezt valamilyen állami szerv rendelte el. A további fontos fejlemény az volt, hogy még azon a napon Szájer frakcióvezető úr magyar Watergate-nek nevezte - tehát lehallgatási ügynek nevezte, mert a Watergate-ügy, mint tudjuk, lehallgatási ügy volt -, lehallgatási ügynek nevezte ezt a bizonyos ügyet. Valamint Szájer frakcióvezető úr, Deutsch Tamás - akkor még képviselő, még csak reménybeli miniszter úr - és Pokorni miniszter úr is nyilatkozott a televízióban arról, hogy látta azokat a rá vonatkozó dokumentumokat, amelyeket a miniszterelnök úr a kezébe adott. Ezek azok a tények augusztus 25-én, amelyek folyományaként a bizottság megalakult és a vizsgálat folyt.

Mit tartalmaz ezzel szemben a Kosztolányi elnök úr által elénk terjesztett úgynevezett jelentés? Ez a jelentés két dologgal foglalkozik. Az egyik, nevezzük úgy: a Czégé-Pokorni ügy, amikor állítólag - és ezt a jelentés tartalmazza - Czégé Zsuzsa megbízást adott valakinek - először egy kormányőrrel próbálkozott, aki nem állt kötélnek, erre keresett egy magánnyomozót -, hogy gyűjtsön adatokat magánnyomozóként Pokorni Zoltán, a Fidesz akkori frakcióvezetője ellen. Hangsúlyozom: egy politikus ellen, egy magánszemély megbízott egy magánnyomozót. Tehát amiről itt beszélnek, abban nincs közpénz, egy célszemélyről van szó, magánszemély adja a megbízást - semmi köze ahhoz, amit a miniszterelnök úr állított.

A másik ügy pedig, amiről a jelentés szól, a Pinpoint Kft. nem is tudom, micsodája. Le van írva a jelentésben, hogy a Pinpoint Kft. mint fedőcég - nem tudom, micsoda - szabálytalanul működött. (Tóth István: Jaj!) Rendben van, ebben nincs köztünk vita, csak a jelentés két dolgot nem tartalmaz: hogy kitől kapott megbízást a Pinpoint, és kit figyelt meg. Minden másról szól.

Tisztelt Országgyűlés! Tehát a jelentés azt tartalmazza, hogy a Magyar Köztársaságban 1997-ben folytak dolgok, méghozzá rendellenes dolgok. Igaza van a jelentésnek, mert igaza van a jelentésnek ebben. Azt azonban nem állítja, nem tartalmazza a jelentés, hogy bármi olyasmi történt volna, amire a miniszterelnök úr tavalyelőtt augusztus 25-ei állításai vonatkoznak. Tehát ez a jelentés abból semmit sem igazolt, amit a miniszterelnök úr mondott, és amire hivatkozva, aminek kapcsán Szájer frakcióvezető úr még ugyanaz nap bejelentette, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezné abból semmit sem igazolt.

Szeretném hozzátenni, hogy ennek a vizsgálóbizottságnak a munkája során, először is nem került sor a legfontosabb szereplő, a miniszterelnök nyilvános meghallgatására. Miért mondom, hogy nyilvános? Azért, mert korábban voltak vizsgálóbizottságok, ahol a meghallgatások nyilvánosak voltak. Nem került sor - és ezt rendkívül fontosnak tartom - Szájer József frakcióvezető úr, Deutsch Tamás, akkor már miniszter úr, Pokorni Zoltán miniszter úr meghallgatására. Nem kérdezték meg tőlük, hogy mit mutatott nekik a miniszterelnök augusztus 25-én. Nem kérdezték meg tőlük, legalábbis nem szerepelnek a meghallgatottak névsorában, a bizottsági jelentésben. Meg kell kérdeznem Kosztolányi elnök úrtól, hogy miért. Nem került sor Kövér miniszter úr meghallgatására, aki különböző állításokat tett - legalábbis tudomásom szerint - a sajtóban.

Azt kell tehát mondanom, hogy ez a jelentés meg sem kísérli igazolni azt, amit 1998. augusztus 25-én a Magyar Köztársaság miniszterelnöke állított. Ebben az esetben pedig azt kell elmondanunk, hogy a vizsgálatot nem végezte el a bizottság, a jelentés nem felel meg annak a követelménynek, amit a jelentéssel szemben az Országgyűlés támasztott abban a határozatában, amelyet több mint egy évvel ezelőtt hozott. Véleményem szerint tehát ezt a jelentést az Országgyűlés nem fogadhatja el, hanem vagy ennek a bizottságnak, vagy valaki másnak meg kell hallgatnia a miniszterelnököt, meg kell hallgatnia a többi érintett illetőt. Fel kell tenni nekik azokat a kérdéseket, hogy miről beszéltek 1998. augusztus 25-én, és ha e kérdéseket feltették nekik, és ők e kérdésekre válaszoltak, akkor lehet vizsgálódni, akkor lehet megfogalmazni a további kérdéseket. Amíg ez nem történik meg, addig először is a miniszterelnök nincs tisztázva az alól a széles körű feltételezés alól, hogy megalapozatlanul vádaskodott másfél évvel ezelőtt, és addig a vizsgálóbizottság jelentését elfogadó képviselőtársaink nincsenek tisztázva az alól, hogy ki akarták mosni a miniszterelnököt a hamis vád alól, de ez nem sikerült nekik.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu