KELETI GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr 1998. augusztus 25-én bejelentést tett az ország nyilvánossága előtt. Ennek tartalma rendkívül súlyos volt, az alkotmányos rend megsértésének vádját foglalta magában.

A bejelentés ugyanis nem mást tartalmazott, minthogy az előző kormányzat titkosszolgálatok felett felügyeletet gyakorló vezetői utasítására a titkos módszerek alkalmazására jogosított szervek törvénysértő módon, közpénzből adatokat gyűjtöttek a Fidesz vezető politikusai és családtagjai, összesen 27 személy ellen.

(13.40)

Ezeket az adatokat Orbán Viktor szerint a választások idején rágalmazásra kívánták felhasználni. S mintegy a bejelentés koronájaként azt is hozzátette, hogy a kormányzatnak mindezekről bizonyítékai vannak.

Mindez akkor történt, amikor a kormány olyan tényekkel kellett hogy szembenézzen, ami a sajtóban - mert végezte a dolgát - nagy teret kapott, s a közvéleményt élénken foglalkoztatta, mely szerint a Fidesz-közeli cégek adóvisszaéléseket követtek el. Előkerült Kaya Ibrahim és Josip Tot neve, akikről ma sem tudunk semmit, és Simicska Lajos, aki az APEH elnöke lett, számos, ma is tisztázatlan ügyben került hírbe. Ezekről az ügyekről el kellett terelni a közvélemény figyelmét.

A terv bevált. A miniszterelnöki bejelentés minden mást elhomályosítva a figyelem középpontjába került, ugyanis annak tartalmát mindenki úgy értelmezte, ahogy azt Orbán Viktor, vagy hogy ne értékeljem túl a miniszterelnök úr személyét, tanácsadói szerették volna. Vagyis úgy, hogy az előző kormány magas rangú tisztségviselői a hivatali hatalmukkal súlyosan visszaélve, törvényellenes megfigyelésekre adtak utasítást az állami költségvetésből működő, titkosszolgálati eszközökkel dolgozó szervezeteknek.

A gyanú tehát az MSZP-többségű kormányzatra vetült. Nem véletlen, hogy minden újság a volt miniszterelnököt és kormányának egyes tagjait, személy szerint engem is arról faggatott, hogy mi is történt valójában. Egy országos napilap, a Napi Magyarország egészen odáig ment, hogy címében a következőképpen fogalmazott: "A szocialisták még tagadnak - Hornék figyeltették a Fidesz vezetőit".

Amennyiben egy ilyen vád a hivatalba lépő miniszterelnök szájából elhangzik, az ország alkotmányos rendjének betartása felett őrködő és a kormányzat tevékenységét ellenőrző Országgyűlésnek, illetőleg a nemzetbiztonsági törvény szerint a parlamenti ellenőrzést gyakorló nemzetbiztonsági bizottságnak kétharmados törvényben megállapított kötelessége eljárni az igazság kiderítése, a felelősség megállapítása és a megsértett alkotmányos rend helyreállítása érdekében.

A szocialista frakció, az SZDSZ támogatásával, haladéktalanul kezdeményezte a bizottság eljárását. Furcsa módon azonban a kormánykoalíció képviselőinek ekkor, néhány nappal a bejelentés után, nem volt sürgős a miniszterelnök úr által elmondottak, a súlyos alkotmányellenes visszaélések feltárása, s a nemzetbiztonsági bizottságban szavazataikkal megakadályozták az ügy napirendre tűzését és a vizsgálat megkezdését. Még ahhoz a kezdeményezéshez sem járultak hozzá, hogy a kormány rendelkezésére álló bizonyítékokat, amelyekről a miniszterelnök úr félreérthetetlenül beszélt, magam mint a nemzetbiztonsági bizottság elnöke kezdeményezésére letétbe helyezzék a kormányzattól független közjogi intézménynél.

Ma már tudjuk, mindez azért történt, mert ilyen nem létezett. Mert 1998 augusztusában a miniszterelnöki bejelentésnek semmiféle tárgyi bizonyítéka nem volt. Olyan bizonyíték, amely 1998 augusztusában is rendelkezésre állt, az azóta eltelt másfél év alatt sem került elő.

Ezzel szemben a kormánypártok a MIÉP támogatásával kezdeményezték egy olyan vizsgálóbizottság felállítását, amelynek feladata - s ez ma már világosan megállapítható - a bejelentés eredeti jelentése súlyának, a miniszterelnöki felelősségnek a csökkentése, az idő húzása annak érdekében, hogy legyen idő mondvacsinált összefüggések megalkotására, az ezt - idézőjelben mondva - alátámasztó "bizonyítékok" létrehozására, vagy legalábbis ennek látszatának keltésére, s mindezen keresztül természetesen a közvélemény manipulálására.

Most, amikor e szégyenletes történetnek a végére várhatóan pont kerül, megállapítható, hogy a bizottság részben eredményesen teljesítette a kormánykoalíció által megszabott küldetését, részben azonban súlyos kudarcot szenvedett. Eredményes volt a bizottság, mert nyert közel másfél évet, sikeres volt abban az értelemben, hogy a miniszterelnöki bejelentés után több hónappal talált egy kívülállót, aki 1996-ban állítólag személyes gazdasági indíttatásból megfigyeltette Pokorni miniszter urat, akkori Fidesz-frakcióvezetőt. Erre a rendelkezésre álló idő alatt 1999 áprilisában, tehát fél évvel a miniszterelnöki bejelentést követően, még idézőjelben használt "bizonyítékot" is sikerült létrehozniuk.

Csak mellékesen jegyzem meg, hogy még az idézőjelben használt "bizonyíték" ereje is kétséges, hiszen a megbízás 1996. december végén kelt, s a ma már országosan ismert magánnyomozó azt 1997. január 16-án megszüntette, vagyis kevesebb, mint egy hónap után; arról nem is beszélve, hogy a megbízót a bizottságnak nem sikerült meghallgatnia. Tőle csupán egy nyilatkozat van, amit az ország legnagyobb példányszámú napilapjában tett közzé. Ennek a lényege: soha, egyetlen politikus megfigyelésére sem adott megbízást.

Kudarcot vallott azonban a bizottság azért, mert a miniszterelnöki mesét ebben az országban józanul gondolkodó ember nem hiszi el. A legnagyobb kudarca azonban az volt, hogy ezzel a manipulációs kísérlettel sikerült lejáratni az emberek előtt a parlament tekintélyét, hiszen mindenki előtt világos, hogy az egész vizsgálat csakis a kormányfő érdekében, a tekintélyének egyébként ez ügyben is reménytelen megmentésére irányult.

Mindezek alapján a szocialista frakciónak az az álláspontja, hogy a miniszterelnök - a legenyhébb kifejezést is használva - tévedett, amikor azt állította, hogy törvénytelen és titkos adatgyűjtés folyt közpénzek felhasználásával az előző ciklus alatt 27 Fidesz-vezető és családtagja ellen. A miniszterelnök akkor cselekedne helyesen, ha őszintén elismerné tévedését. Biztosíthatom miniszterelnök urat, hogy ezt a lépést mind az ország közvéleménye, mind a szocialista frakció értékelné.

A bizottsági jelentést s a kreált, házszabályellenes határozati javaslatot az MSZP-frakció a leghatározottabban elutasítja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu