NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Részben Szabados úrnak mondom, mert az előbb elfogyott az időm, de ez kapcsolódik Csákabonyi képviselőtársam fölszólalásához is. Én azt hiszem, hogy önök nem érzékelik ezt, és ezért én önöket egyáltalán nem hibáztatom, hiszen ezt csak az élte át, aki végigszenvedte ezt a bizottságot, mert azért ez nem volt egy üdítő és kellemes időtöltés, én legalábbis ritkán éreztem ott jól magam. Önök valószínűleg nem érzik azt át, és nem tájékoztatták talán önöket arról, hogy itt a forgatókönyv az első másodperctől kezdve az volt, még semmi nem volt a kezünkben, még semmit nem láttunk, de attól a pillanattól kezdve az összes csövön az ment, hogy itt a világon semmi nem történt, itt minden hazugság, hazudott a miniszterelnök.

Most abban az esetben, hogy ha egy olyan típusú vizsgálóbizottság alakul, ami ráadásul nem is eminensen ennek az egy konkrét bejelentésnek, hanem általában - és ezt bárki tagadja, nem mond igazat, hogy nem volt általános érvényű és általános fölhatalmazásunk és általános igény arra, hogy ezt az ügyet szélesebb összefüggésben föltárjuk -, ha valaki rögtön azzal kezdi, hogy itt az égvilágon semmi nem történt, anélkül, hogy egyetlen cetli papírt látott volna, egyetlen dokumentum a kezében lett volna, és ez végestelen-végig, a bizottság első másodpercétől a mai napig így megy, akkor hogyan gondolják önök, hogy erre különböző vérmérsékletű emberek persze különbözőképpen reagálnak, de mégiscsak kialakul egy olyanfajta metódus, hogy akkor, ha akármi is történik, de hát azért valamilyen módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) ennek a vizsgálatnak el kell jutnia a végéig.

Hát így tudtunk eljutni a végéig (Az elnök ismét csenget.), ennyire tudtunk jutni, semmiféle konstruktivitás, semmiféle együttműködési készség ebben nem volt a társaink részéről (Az elnök ismét csenget.), amit én valahol lelkileg meg is értek, de igazából szívem szerint elfogadni nem tudom.

Forrás: parlament.hu