NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): Mindig gondosan ügyelek arra, tisztelt Ház, hogy ha mondok valamit, akkor ne adjam a saját gondolataimat másnak a szájába, de ezt magammal szemben is elvárom. Az én rossz érzéseim nem kifejezetten abból fakadtak, de én ezt magánügynek tartom, azért is nem akartam kifejteni.

Hozzáteszem, azt azért határozottan cáfolom, hogy én azt állítottam volna, hogy az a bizonyos ominózus kijelentés egyáltalán nem volt a vizsgálat tárgya. Én azt állítom - és ezt fenn is tartom -, hogy nem kizárólag az volt a vizsgálat tárgya. Az egy bizonyos momentum volt, amire a vizsgálat során figyeltünk, és voltak egyéb momentumok. Örömmel hallom, hogy most, másfél év után ezt éppen ön mondja, hogy ezt ilyen szélesebb értelemben vizsgáltuk.

Éppen ennek következtében - már elment az a képviselő úr, aki itt az üres kancsót hozta föl példaként (Szabados Tamás: Csak kiment.) -, én erre azt tudnám mondani, hogy itt nem az történt, hogy az üres kancsóra azt mondták, hogy üres, hanem még kancsó sem volt, de már azt mondták, hogy az a kancsó, ami majd lesz, az teljesen üres. Én ezt a magatartást nem tartom sem méltányosnak, sem méltónak a parlamenti munkához.

Egyébként pedig azt gondolom, hogy habár nem mindent tudtunk elvégezni és nem százszázalékos eredményt tudtunk elérni - ahogy erre már utaltam -, azért ami a vizsgálati jelentésből kitűnik és amit még a határozati javaslat elfogadása esetén az ügyészség alkalmasint kideríthet, abból azért én olyan szempontból nyugodt vagyok, hogy azért nem vetődtünk mi egy árnyékra, és nem egy luftballont próbáltunk hámozni.

Én azt gondolom, hogy ennek a belátása és ennek a lehetőségnek a megadása lett volna a minimum, amit az ellenzéki képviselőtársainktól joggal és okkal elvárhattunk volna.

Egyelőre ennyi.

Forrás: parlament.hu