SZABADOS TAMÁS (MSZP): Elnök Úr! Kedves Képviselőtáraim! Nyitray Képviselő Úr! Feltéve, de nem megengedve, hogy a szocialista képviselőtársaim nem voltak konstruktívak ebben a bizottságban - de feltesszük, hogy nem voltak konstruktívak -, még egyszer elmondom, ha valóban voltak tények, s valóban olyan drámai volt a helyzet, ahogy azt a miniszterelnök úr 1998. augusztus 25-én bejelentette a Fidesz választmányi ülésén, akkor bármilyen aknamunkát végeztek volna a képviselőtársaim, ezek másnap az újságok címlapján lettek volna, az összes tévéállomás kapkodott volna érte, hiszen ez hír volt a javából, sőt továbbmegyek: ez még a világsajtót is bejárta volna.

Tehát ha valódi lett volna az, amit ott a miniszterelnök úr állított, akkor az ellenzék minden aknamunkája ellenére ma nem erről lenne szó itt, hanem lehet, hogy szégyenünkben már elbujdostunk volna. De nem erről volt szó, kedves Nyitray úr! Arról volt szó, hogy megtörtént a bejelentés, és utána nem történt semmi. Nem történt semmi, és ezt önök is tudják, önök jobban tudják, mint én, mert én még annyira se vagyok beavatva, mint mondjuk, önök között egy átlagos fideszes képviselő, de valahogy most már szerecsenmosdatást kell végezni - meg kell menteni a miniszterelnök úr becsületét. Erről van szó. Kár ezt tagadni, és ezt önök bármilyen jelentéssel is próbálják meg takargatni, ez nem fog sikerülni.

Elmúlt az az idő, amikor a miniszterelnök úr még felállhatott volna, és azt mondhatta volna, hogy "uraim, engem félrevezettek", vagy hogy "tisztelt választópolgárok, bocsánatot kérek érte, nem én vagyok a hibás". Most már ezt nem teheti meg. Most már önökön a sor, hogy valamilyen módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) sikerüljön megmenteni az ő becsületét, és mindenekelőtt Kosztolányi úron. (Az elnök ismét csenget.) Bocsánatot kérek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu