VANCSIK ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy megjegyzésem lenne Kosztolányi úrhoz. Persze, nem a sértettet kell vizsgálni, hanem a tényt, hogy mi történt. De ha a sértettet nem hallgatjuk meg, ha a sértettség körülményeit nem derítjük ki, akkor az eredeti célunkat sem érjük el.

Szeretnék visszatérni az előző tíz percemre. Ott tartottam az ügy történeti áttekintésében, hogy felbukkant egy magánnyomozó, akivel az a sajátos körülmény történt, hogy családja volt, illetve barátnője volt abban az időben. Elhangzik egy ilyen bejelentés, cikkeznek az újságok, és van egy magánnyomozó, akit egy magánszemély arra kért, hogy folytasson megfigyelést egy fideszes politikussal, mégpedig egy fideszes frakcióvezetővel szemben.

Igaz, hogy nagyvonalúan átlép a jelentés azon a vallomáson, amit ez az ember tett a bizottság előtt, és elmondta, hogy ő minden előkészületet megtett ebben az ügyben: kétszer lent volt Győrben, földerítette a terepet - merthogy Pokorni úr győri -, és toborzott megfelelő embereket, majd még hozzá sem kezdett a megfigyeléshez, amikor további kiterjesztése lett volna a megfigyelésnek egy Gát György nevű úr irányában, aki nem politikus. Ugyan barátja Deutsch Tamásnak - és így bekerült ez a butaság a jelentésbe -, de Szekeres Imrének is barátja, és nekem igencsak jó ismerősöm Gát György; nem merném barátomnak nevezni. Ezt csak adalékként mondom ahhoz, hogyan készült ez a jelentés.

Nos, ekkor - ahogy itt elhangzott - januárban visszaadta ezt a megbízást és visszaadta az előleget. Gyakorlatilag azonban, de facto, nem történt megfigyelés; de jure, a szerződés megkötésével, mondhatni, hogy igen. De a szerződés fel lett bontva, semmilyen dokumentumot át nem adott az illető erről a megfigyelésről, ami gyakorlatilag nem is történt meg.

Létrejött azonban ez a vizsgálóbizottság, kezdett a dolog pörögni, és a hölgy, aki a barátnője volt, kezdte zsarolni ezt a jóembert, aki megijedt, titkosszolgálati kapcsolatokat vont be, és jelentkezett. Volt egy kazettája, amelyre a Bédi úr által folytatott megbeszélést felvette. Ez az összes dokumentum, ami megmaradt.

Ennek a kazettának, mint tudjuk, 1,5 millió forint plusz áfa volt az ára, és ha visszatérek - és nagyon örülök, hogy Nyitray képviselőtársam elfogadta, hogy Orbán Viktor bejelentése is témája lett volna ennek a bizottságnak és kiterjesztően még a többi -, akkor most mondanám, hogy Orbán Viktor úr kijelentésének egy pontja teljesült. Mégpedig: közpénzen megvették a kazettát, 1,5 millió plusz áfáért. (Tóth István nevet.) Itt tetten érhető a közpénz, csak ezt augusztus 25-én ő még nem tudhatta. De hát ettől miniszterelnök a miniszterelnök, hogy előre lát. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Rendben van - ezt most nem gúnyolódásként mondom, halál komolyan. (Tóth István: Ismerjük!)

Igazából ez az egyetlen olyan szál, amit meg lehetett fogni, és miután ez előkerült, úgy látta a Fidesz-vezérkar, hogy ideje kibővíteni a bizottságot, tehát de facto is létrehozni, létszámmal feltölteni, és mint ahogy említettem korábban, találtak egy embert, aki úgy gondolta, hogy a vak lovon is lehet lovagolni és hadonászni: ez Kosztolányi Dénes, aki elvállalta a bizottság vezetését. Eljött az a bizonyos nap, amikor megalakult a bizottság - március 19-én -, majd nagy nehezen a dokumentumátadás is megtörtént.

Mit adott át a miniszterelnök? A miniszterelnök úr átadta annak a titkosszolgálati tisztnek a két vallomását, amelyben fölpanaszolta még Nikolitséknak, hogy nem vették be a buliba, kihagyták, pedig ott jól lehet keresni.

Van egy olyan dokumentum, ami Bédi Csaba vallomása, ami 10 vagy 15 perccel az ülés előtt fejeződött be - el is késett a miniszterelnök úr -, amivel azt akarták bizonyítani, hogy Czégé Zsuzsa ezt az embert kereste meg, aki aztán megtalálta a magánnyomozót, akivel aztán Czégé Zsuzsa kötött megbízást, és egyáltalán nem úgy, mint ahogy a jelentésben ez benne van. Ez volt egy dokumentum.

És az a bizonyos Demeter-jelentés, amiről beszéltem, ami odacsúszott a többihez, aminek sem címe, sem titkosítása, semmije nincs, amelyben az van, hogy a Pinpoint Kft.-ben nem bizonyítható politikusok és családtagjaik megfigyelése.

Nos, ezzel a négy dokumentummal jelentkezett Orbán Viktor. Én föltettem neki a kérdést, hol van az az ominózus jelentés, amiről itt már szó volt. Orbán Viktor nem azt mondta nekem, hogy képviselő úr, milyen jelentésről beszél, hanem azt mondta, hogy az a bizonyos jelentés nyilvános, beszerezhető adatokat tartalmaz, ő azt be sem nyújtja, mert az nem képezi a bizottság vizsgálatának tárgyát. Tehát teljesen tiszta, világos és igazolható, hogy eredetileg azzal a jelentéssel futtatta valaki a miniszterelnököt a falnak, vagy a miniszterelnök maga futott neki, elolvasva azt a részt, amit kiolvastam: az Orbán-bányákkal kapcsolatos ügyet, de olvashatnám a Kövérrel kapcsolatos ügyet, vagy olvashatnék Boldvai-ügyet (Tóth István: Miért nem a Magyar Hírlapot olvasod?), mert hiszen szocialista politikusokról is szó van ebben a bizonyos Cég 2000-ben, nemcsak fideszes politikusokról, de ezt most már nem teszem meg, mert az idő nagyon elment a kétpercesekkel.

Nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor egyáltalán nem úgy válaszolt kifelé menet erről a bizottsági ülésről, mint amit korábban mondott. Itt már csak arról beszélt, amiről Kosztolányi úr is, hogy folyt titkos és törvénytelen megfigyelés. Pont. Se eleje, se vége, hogy kivel kapcsolatban, kivel szemben, hogy, miként - erről már nincs szó az átadott dokumentumok kapcsán. Az már triviális, hogy minden dokumentumot titkosítottak ebben az ügyben, tehát igazából az embernek nincs olyan lehetősége, hogy a nyilvánosság elé tárja büntetlenül ezeket az úgynevezett bizonyítékokat.

Szeretnék a jelentéssel egészen konkrétan foglalkozni, mert van még egy kis időm. Az 5. oldalon szerepel, hogy Czégé Zsuzsa megbízta a rendőrszázados Bédi Csabát. Ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak, a magánnyomozónak adott megbízás - egy bekezdéssel lejjebb - ezt tisztába teszi. Tehát olyan ellentmondás van az 5. oldalon, ami rávilágít a bizottsági elnök úr irodalmi munkásságának rosszindulatára, mert azért teljesen nem merte azt benne hagyni, hogy Czégé Zsuzsa megbízta Bédi Csabát, csak úgy gondolja, hogy aki olvassa, az egy bekezdéssel később már nem emlékszik arra, hogy mit olvasott egy bekezdéssel előbb.

(17.20)

A másik érdekesség, ami nem felel meg a valóságnak: a megfigyelés kiterjesztését kezdeményezték a magánnyomozónál, például olyan személyre, akinek szoros ismeretségi köréhez tartozott Deutsch Tamás képviselő. Még egyszer mondom, itt Gát Györgyről van szó, de Gát György szoros ismeretségébe tartozik Szekeres Imre és még én is jól ismerem Gát Györgyöt. Tehát itt Deutsch Tamás szerepeltetése megint olyan hatalmas csúsztatás, aminek semmi köze az egészhez.

A Csintalan, Szekeres nevek, hogy a bizottság ezt megnyugtatóan tisztázta - ez egy kicsit dodonai. Azt kellett volna ide írni a "megnyugtatóan tisztázta" helyett, hogy nincs semmi közük az ügyhöz, amit egyébként a bizottsági elnök úr a sajtóban és a televízióban többször el is ismert, ezen szavakkal, csak ebbe az irodalmi műbe nem tette be.

Hogy a megbízók és a végrehajtók a Pokorni-ügyben folyamatosan jogellenesen jártak el: ez egyáltalán nem bizonyított. És az sem, hogy a rendőr százados adatokat szerzett be és szolgáltatott ki ebben az ügyben, hiszen a rendőr százados ellen vizsgálat van folyamatban; egyelőre vajúdnak a hegyek, s valószínűleg egeret fognak szülni ebben az ügyben, mert nincs konkrétum.

Az, hogy a magánnyomozó tevékenysége jogellenes volt - 7. oldal -, abszurdum ilyet megállapítania ennek a jelentésnek, erre nincs lehetősége ennek a bizottságnak. Itt kimondjuk, hogy a magánnyomozó jogellenes tevékenységet folytatott, tehát bűnt követett el. Ezt a magánnyomozót senki nem bántotta, az engedélyét nem vonták vissza, kapott 1,5 millió forint plusz áfát a kazettájáért, amit gondolom, már régen elköltött szegény, mert nem hiszem, hogy olyan sokan megkeresik ebben az ügyben.

Ugyanakkor ez az anyag itt is ellentmondásban van, mert azt mondja, hogy az írásos dokumentumok megsemmisítése és az elmaradt tanúvallomás miatt a vizsgálóbizottság a megfigyeltek kibővített körét behatárolni nem tudta. Kosztolányi úr itt már nem arra hivatkozik, amit a magánnyomozó mondott, hogy őt kinek a további megfigyelésére kérték fel - és megint Gát Györgyről van szó -, ezt elfelejti, és miután azt mondta a magánnyomozó, hogy ő minden dokumentumot megsemmisített, miután nincs bizonyíték, az a bizonyíték, hogy itt más is lehetett.

Ez a "nincs bizonyíték, az a bizonyíték" egyébként még a Pinpoint-ügyben is felmerül, mert hogy a Pinpointnál nem volt semmi bizonyíték arra, hogy megfigyeltek volna fideszes politikusokat és a családtagjaikat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) - rögtön befejezem, elnök úr -, pontosan az a bizonyíték, hogy nincsen a számítógépekben bizonyíték.

Hogy a Xénia Láz ügyében közpénzt használtak fel, elnök úr, ezt már nevetséges dolognak tartom.

Sajnos nincs időm tovább folytatni, mert 10 percben korlátozzák a képviselők hozzászólását, és két és fél órában elkétpercezünk. Köszönöm.

Forrás: parlament.hu