DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat beterjesztése indokolt volt. Az már egy más kérdés, hogy a tervezet eleget tud-e tenni annak az elvárásnak, hogy a rendszerváltás óta az önkormányzati képviselők jogállásával összefüggésben felvetődött gyakorlati kérdésekre megfelelő eligazítást adjon.

Van néhány olyan elvi kérdés, amelyet ugyan szabályoz a tervezet, de a szabályozás jelenlegi formája nagyobb érdeksérelmet okoz az érintettek körében, mint annak hiánya. Erre a legtöbbet emlegetett példa az összeférhetetlenséget szabályozó 5. § e) pontja, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy elfogadása esetén a törvény ki fogja zárni a kistelepülések értelmiségét a helyi közéletből. Ez pedig nem lehet a szabályozás célja.

Ismerve a kistelepülési képviselő-testületek összetételét, azt lehet mondani, hogy az 5. § e) pontjának szabályozása szembemegy a választói akarattal is, hiszen az érintettek jelentős része 1990 óta folyamatosan tagja a képviselő-testületnek és élvezi a választók bizalmát.

(9.30)

Az ilyen nagyságrendű településeken az értelmiség nagyon kis számban van jelen, aki pedig ott él és közéleti feladatot vállal, annak kizárása a közéletből gyengítheti a település lakóinak a helyi közügyek minél szakszerűbb és hozzáértőbb intézéséhez fűződő érdekeit. Indokolt tehát a szabályozás módosítása, ha kell, akár úgy is, hogy az 5. § e) pontja szerinti összeférhetetlenségi ok csak bizonyos lakosságszám feletti településeknél, például 5 ezer fő felett váljon alkalmazhatóvá.

1997-ben az Országgyűlés meghatározta az összeférhetetlenségi szabályokat az országgyűlési képviselők vonatkozásában. Nehezen érthető, hogy a tervezet vajon miért akar szigorúbb szabályokat alkalmazni az önkormányzati képviselők esetén, mint velünk, országgyűlési képviselőkkel kapcsolatban. Márpedig az 5. § i) pontja ezt teszi. Nem engedi meg a képviselő jelenlétét akkor sem, ha az önkormányzat tulajdonrésze a gazdasági társaságokban csupán néhány százalékos. Belátható, hogy ilyen csekély tulajdoni részesedés esetén az összeférhetetlenség kimondása nem indokolt, ennek a szabályozásnak csak akkor van értelme, ha az önkormányzat tulajdoni részesedése 10 százalék vagy efölött van.

Az említett két esetben nézetem szerint túl szigorú a tervezett szabályozás, ugyanakkor van arra is példa, amikor túl elnéző. Ilyen például a b) pont esetén. A területfejlesztési tanácsok munkaszervezetében dolgozókra érvényes az összeférhetetlenség, ugyanakkor a közhasznú társaságokban dolgozókra nem. Erre is érdemes gondolni a kht.-k számának növekedése miatt.

A tervezet 2. §-ában szabályozza az önkormányzati képviselő megbízatása megszűnésének eseteit. A b) pontban foglalt szabályozás megtöri az eddigiekben alkalmazott elvet, amely ahhoz kötötte a mandátum elvesztését, ha a képviselő e minőségével összefüggésben elkövetett bűncselekménye miatt a bíróság őt jogerősen elítélte. Nem igazán érthető ennek a kimaradása a megszűnési okok közül, hiszen a polgármesterek esetén ez az ok fennáll. Ha ez kimarad a szabályozásból, akkor a súlyos bűncselekményt elkövető jelenléte a testületben alkalmas lehet a helyi közélet megzavarására. Az egy másik kérdés, hogy a mandátumvesztés milyen szigorú ítélet kiszabása esetén következhet be. Semmi esetre sem akkor, ha a képviselő büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerősen megállapítja, csak abban az esetben, ha ezzel együtt súlyosabb büntetésre ítéli.

Tisztelt Ház! Az eddigi gyakorlatban a legkuszább helyzeteket a képviselők lemondásaikkal idézték elő. Számtalan példát ismerhettünk meg, amikor a testületi üléseken elszabadultak az indulatok, az érintett képviselők elhamarkodottan a lemondásukat helyezték kilátásba vagy be is jelentették, amit aztán másnap meg is bántak. Ilyenkor következtek a vígjátéki elemeket sem nélkülöző magyarázkodások arról, hogy ki mit is mondott és azt hogyan kell érteni. Éppen ezért fontos garanciális szabály lenne az, ha a képviselő a lemondását minden esetben írásban lenne köteles bejelenteni, az önkormányzati képviselő megbízatása pedig akkor szűnne meg, amikor a testületi ülésen a lemondó nyilatkozatát felolvassák vagy bejelentik. Így az a szokásos vita is kiküszöbölhető lenne, hogy mikor érkezett a lemondás és azt mikor iktatták s a többi.

Teljesíthetetlen kívánalmat tartalmaz a tervezet 4. § (1) és (2) bekezdése. Aki gyakorló önkormányzati ember, az tudja, a határozatkivonat a jegyzőkönyv alapján készül, a jegyzőkönyv készítése pedig - például a hitelesítés miatt - nem megy egyik pillanatról a másikra, így szinte kizárt, hogy a határozat az ülést követő napon kézbesíthető lesz. Így ez csak egy látszatrendelkezés. Mint ahogy az, persze más okból, a 7. § (2) bekezdése és a 12. §.

Jónak tartom a képviselői minőséggel összefüggésben megszerzett bizalmas információk felhasználásának tilalmát és azt is, hogy tilos üzleti ügyben a képviselői minőségre hivatkozni. De az kevés, hogy azt a tervezet tiltja - mert mi van, ha megszegik? Semmi, mert nincs szankciója, enélkül pedig a rendelkezés értelmetlen.

Ugyancsak értelmetlen a 12. § megfogalmazása az önkormányzati képviselők képzéséről. Maga az igény jogos, de a jelenlegi szabályozás csak kívánalmat fogalmaz meg erről, azt azonban nem mondja meg, hogy miből, és mi van akkor, ha a képviselő-testület erre nem fordít pénzt.

Tisztelt Ház! Reményeink szerint a módosító indítványok nyomán a tervezet valóban alkalmas lesz arra, hogy megoldja az elmúlt évek gyakorlatát, a felszínre hozott problémákat. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Forrás: parlament.hu