DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Még egyszer röviden, és ígérem, részemről utoljára szólok a kuratóriumok kérdéséhez. Szent-Iványi úr, ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy az Új Kézfogás Alapítvány korábbi gyakorlata elég rossz volt, most egészen jó irányba mozdulnak el a dolgok, ugyanakkor kifogásolta, hogy a jelenlegi kuratóriumban nincsenek ott az SZDSZ képviselői. Én csak félve teszem föl a kérdést, hogy vajon a kuratóriumi összetétel és az alapítvány működésének ilyen jellegű pozitív változása között vajon nincs-e összefüggés.

A másik felvetésem: Szent-Iványi úr azt is szóvá tette, hogy lassan haladnak a dolgok, és megemlített egy olyan kérdést, hogy ki a magyar. Ha a magyar parlamentben arra nem sikerült választ találni, ugyancsak ilyen logika mentén, hogy ki a magyar, ami a választójogot érintően egy fontos kérdés lehet, akkor innentől kezdve néhány hónap vagy mondjuk, egy fél év után azt várni, hogy hasonlóan - idézőjelben - "egyszerű" kérdésre azonnal megoldást sikerül találni, azt hiszem, dőre dolog lenne.

Ha abból indulunk ki ugyanis, hogy Magyarországnak az a fajta helyzeti előnye, ami talán a jövőben is meglesz az integrációs ütemet tekintve, és ilyen értelemben Magyarországnak a vonzereje értelemszerűen jóval nagyobb lesz, akkor azt hiszem, az a fogalomkészlet, amit én először Tabajdi Csabától hallottam, de azt hiszem, nagyon találó, hogy úgynevezett etnobiznisz állhat elő, ez előállhat onnantól kezdve olyan vonatkozásban is, hogy ki a magyar. Hát mindenki, aki szeretne, mondjuk, Magyarországra jönni, de életében semmi köze nem volt sem nyelvileg, sem kulturálisan, semmilyen vonatkozásban a magyarsághoz. Kérdezem én akkor, hogy ilyen esetben egy magyar társadalom tudná azt tolerálni? Nem tudná tolerálni.

Tehát muszáj megtalálni azokat a normális (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) definíciókat, amelyek mindenki számára elfogadhatóak. Köszönöm.

Forrás: parlament.hu