PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A médiatörvény 121. §-a rendelkezik arról, hogy a műsorelosztás részletes szabályairól külön törvényt kell alkotni. A kormány által a T/2030. számon beterjesztett törvényjavaslat a műsorelosztás részletes szabályairól ennek a kötelezettségnek próbál erősen eleget tenni.

A törvényjavaslat főbb rendelkezései éppen ezért három nagy területet érintenek: a műsorelosztási piacra lépés feltételeit, a fogyasztók védelmét, végül pedig a harmadik csoportban a médiatörvényt módosító és kiegészítő rendelkezésekből áll a törvénytervezet.

A kulturális és sajtóbizottság ülésén a törvény tervezetét általános vitára alkalmasnak tartottuk, mert azt reméltük, és azt reméljük, hogy a kormánypárti és az ellenzéki képviselők által benyújtott módosító indítványokkal a törvénytervezet javítható annak érdekében, hogy eredeti célját elérje. Persze, a kormánynak alapos változtatásokat kell megtennie a módosító indítványok megalkotásával és befogadásával a parlamenti vita során ahhoz, hogy a törvényt a parlament ne csak a kormánypárti többség által fogadja el, hanem ez valóban a szakma, a szabályozni kívánt terület javát szolgálja.

A törvény előkészítőjének - aki a bizottsági ülésen is arról beszélt, hogy alapos előkészítés után került elénk a törvénytervezet - véleményem szerint jobban figyelembe kellett volna vennie az érintett szakmai terület képviselőjének a véleményét. Még akkor is, ha ez a kormánynak - a korábbi törvénytervezetek tárgyalása során is tapasztaltuk - nem éppen erénye. Hiszen most is az történt, mint amit gyakran tapasztaltunk már korábbi törvénytervezetek tárgyalása során is, hogy az érintett szakmai terület képviselőinek egybehangzó véleménye szerint a javaslat egyik általa megcélzott terület szabályozására sem alkalmas. Sőt, a tisztázás, a világos szabályozás helyett további problémákat szül, tovább bonyolítja a szabályozást, és egyes esetekben értelmezhetetlenné is teszi a szabályokat.

A tervezet áttanulmányozása során azt tapasztaljuk, hogy a törvény egyik legfontosabb céljára, a műsorelosztásra - mint a közcélú távközlési szolgáltatásoknak az eddigi szabályozás szempontjából egy új típusára - vonatkozóan új, egyes esetekben a meglévőkkel nem kellő összhangban lévő szabályokat is megállapít. Ugyanakkor a jelenlegi szabályozást is érvényben hagyja, s ezáltal nem szűnnek meg a jelenlegi többszintű törvényi, kormányrendeleti, miniszteri rendeleti szabályozásból fakadó ellentmondások.

Félő tehát, hogy a törvény változatlan formában történő elfogadása, a kormány hírközlési koncepciójával ellentétes állapotot idéz majd elő, és a jogrendben pedig nemkívánatos, indokolatlan, párhuzamos és többszintű szabályozást valósít meg.

Még tovább bonyolítja a helyzetet, hogy számos területen önálló fogalmi rendszert próbál bevezetni újkori nyelvújítóként, amely eltér a távközlési törvény, ezáltal a polgári törvénykönyv, a gazdasági társaságokról szóló törvény és részben a médiatörvény fogalomrendszerétől is.

Ez tovább növelheti az értelmezhetetlenséget és a jogbizonytalanságot is. Ennek szellemében új fogalmakat is bevezet, így például a "nem közcélú műsorszolgáltató" fogalmát. Ez az eddigi jogszabályokban, így a médiatörvényben is ismeretlen fogalom. Így tehát az sem derül ki, hogy mely paragrafusok vonatkoznának e területre az eddigi szabályokból, például a médiatörvényből. Véleményem szerint e fogalom jelen tervezet szerinti bevezetése a kommunikációs piacra olyan, mintha a mezőgazdaságban a faekét vagy az ipar területén most, a harmadik évezred küszöbén, a harmadik évezred elején a falu szélén a népi kohókat támogatnánk, az önellátás fantasztikus lehetőségeinek elismeréseként.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az új szabályozás kétségtelenül szinte legfontosabb részét a műsorszolgáltatásokat igénybe vevő állampolgárok érdekeit védő, fogyasztóvédelmi szempontokat érvényre juttató szabályok alkotják. Ebben a körben különösen fontosnak tartjuk a műsorelosztókat terhelő szerződéskötési kötelezettség előírását, a szolgáltatók által alkalmazott általános vállalkozási feltételek és az előfizetőkkel kötött szerződéseik kötelező tartalmi elemeinek törvényi szintű meghatározását, amelyek mind-mind az előfizetőket védő garanciális szabályoknak minősülnek.

A legfontosabbnak azt tartom ezen a területen, hogy megszűnjön a fogyasztók kiszolgáltatottsága a sokszor monopolhelyzetben lévő műsorszolgáltatókkal szemben. Ezt a piacot, az árak megállapítását mindenképpen szabályozni kell, amelyre az előttünk lévő törvénytervezet nem alkalmas teljes mértékben. Módosító indítványt fogunk benyújtani éppen ezért annak érdekében, hogy a szolgáltató által nyújtott szolgáltatások ára ne szökhessen a csillagos égig, és a legnagyobb nézettségnek örvendő televíziós csatornák - például a két kereskedelmi csatorna: az RTL Klub és a TV2 - szerepeljenek a szolgáltatók által legalacsonyabb díj ellenében nyújtott alapcsomagban, hogy a kedvezőtlen anyagi körülmények között élő állampolgárok számára is megfizethető legyen a legnézettebb műsorok vételi lehetősége.

Nagyon lényeges, hogy törvény biztosítsa a műsorszolgáltatók egyeztetési kötelezettségét a fogyasztók képviselőivel, érdekképviseleti szervezeteivel, az árak változása, a különböző díjú szolgáltatási csomagok kialakítása területén.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvénytervezetet áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy nem éri el azt a célját, amelyet a tervezet általános indoklásában így fogalmaz: "A javaslat célja, hogy a műsorelosztásra vonatkozó többszintű és mind teljesebb hatályos jogi szabályozást a műsorelosztási szolgáltatásnak más közcélú távközlési szolgáltatásokból eltérő jellegére figyelemmel az e szolgáltatásra jellemző sajátos szabályokkal kiegészítve, a kódex jellegű szabályozást mellőzve és a távközlés ágazati sajátosságainak megfelelő rendszerbe foglalja, továbbá a szolgáltatásra vonatkozó hatályos jogszabályok pontatlanságaiból adódó koherenciazavarokat megszüntesse." Ne ijedjenek meg, kedves képviselőtársaim, e késői órán senkitől sem fogom visszakérdezni e bevezető mondatot. Csak utalni akartam arra, hogy körülbelül olyan homályos a törvénytervezet, mint amilyen homályosan és bonyolultan sikerült megfogalmazni e bevezető mondatban a célját.

Itt tehát szó sincs egységes rendszerbe foglalásról, nem történt más, mint egy új törvénytervezet született, amely kevés új elemet tartalmaz, és közben bele-belekap olyan nagy és átfogó törvényekbe, mint a kétharmados médiatörvény vagy a távközlési törvény. Egyetértve tehát Kovács Kálmán SZDSZ-es képviselőtársammal, nekem is az a véleményem, hogy ha a kormány nem az egységes hírközlési törvény keretében és szellemében szabályozza e területet, hanem a parlamentben próbálja meg részletszabályozással megoldani a problémát az e terület sajátosságainak megfelelően, akkor nem jutunk előrébb, sőt az így megalkotott törvény a későbbi szabályozásnak is gátja lehet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és a MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu