DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az utóbbi két-három hétben meglehetősen nagy visszhangot váltott ki egy bizottsági vizsgálat és az azt követő javaslat, amely szerint Magyarország vészes népességfogyásának orvoslásaként egyszeri, milliós nagyságrendű betelepítést, majd évente újabb és újabb több tízezres nagyságrendű betelepítést ajánlanak. Vajon a javaslat tevői végiggondolták-e javaslatuk minden következményét, vagy csak arra az egyre koncentráltak, hogy a létszámot minden körülmények között tartani kell, és teljesen mindegy nekik, hogy kik lakják majd ezt az országot: magyarok vagy a betelepített, reményeik szerint szapora idegenek. Számukra a darab darab, hiszen nekik az idegen szép. Nekünk is szép az idegen otthon, a saját hazájában vagy itt néhány hétre turistaként, de Magyarországon állandó lakosként számunkra a magyar szebb - persze ebbe beleértem az itteni őshonos nemzetiségeket is. Mi nem afrikai és ázsiai tömegek betelepítésétől várjuk a tragikus népességfogyás megállítását, hanem hosszú távú, átgondolt, megalapozott kormányzati intézkedésektől.

Vajon a betelepítés javaslói megkérdezték-e idősebb Fekete Gyulát vagy másokat, akik mintegy negyven éve folyamatosan próbálták a közvélemény és a mindenkori kormányok figyelmét felhívni erre a súlyos problémára? Idősebb Fekete Gyula nagyon sok írásában - így a Véreim, magyar kannibálok! című könyvében is - százas nagyságrendben sorolta fel a népességfogyás okait. A vizsgálóbizottságnak nem kellett volna hosszas vizsgálódás után közfelháborodást kiváltó javaslatot tenni, elég lett volna odafigyelni azokra, akik felelősen, a nemzetért aggódva sokszor megfogalmazták már a szükséges és megvalósítható javaslataikat. E javaslatok között a tömeges betelepítés soha nem szerepelt.

A magyar nemzet volt már a mostaninál rosszabb helyzetben többször is - például a tatárjárás vagy a török megszállás után -, de ezekből a kritikus helyzetekből a feltételek kedvező változása után megerősödve került ki, tehát most is a feltételeket kell megváltoztatni. A neveléstől az önbecsülés visszaadásán és az anyagi feltételek megteremtésén át a munka- és lakásproblémák megoldásáig feladat van bőven. Megjegyzem egyébként, hogy a MIÉP nem mindenféle bevándorlást ellenez, de a javasolt megoldást mindenképpen. Míg a kínai, afgán és más nemzetiségű kérelmének intézése viszonylag gyorsan realizálódik, addig például a vajdasági magyar menekültek évek óta táborban vannak, nyomorúságos körülmények között, munka nélkül tengődnek. De ugyanúgy évek óta várnak hazatérésre a kazahsztáni magyarok, megmentésre várnak a csángók.

A nemzetnek szüksége lehet némi vérfrissítésre, de egyáltalán nem mindegy, hogy honnan és hányan jönnek. Hazánk Európában már ma is a nyolcadik helyen áll a befogadások tekintetében, és Belgium után Magyarországon emelkedett legnagyobb mértékben a kérelmek száma - 55 százalékban a tavalyi év folyamán. Ma már a bevándorlás kérdésében sokáig liberális nyugati államok is szigorítják bevándorlási politikájukat, nemhogy betelepítésben gondolkodnának. Gondoljunk csak azokra az országokra, amelyek néhány tucat nem kívánt személy beutazása miatt még a korábbi vízummentességet is megszüntették egyes államokkal.

Összegezve: tiltakozunk a javasolt betelepítéseknek még a gondolata ellen is, és kérjük a kormányt, hogy a problémát a nemzetért aggódók tanácsai alapján oldja meg, megteremtve a nemzet gyarapodásának és szaporodásának feltételeit, az idézett javaslatot tevő tanácsadókat pedig rövid úton csapja el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiból.)

Forrás: parlament.hu