IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt előterjesztő Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Magam évek óta viszonylag jól ismerem azt a kört, amelyet érint az előttünk lévő törvényjavaslat. Mielőtt erről az oldalról a kérdéshez közelítenék, megemlítem azt, hogy a kérdésnek a rendezése, amire a képviselő úr kísérletet tesz, mindenképpen egy nagyon szükséges és fontos dolog.

Én azonban a helyzet ismeretében azt gondolom, hogy talán nem a legszerencsésebb módja e kérdés megoldásának az, amivel az önálló képviselői indítvány próbálkozik.

Ezért én azt javaslom a képviselő úrnak, ha lehetséges, ezt az indítványát vonja vissza, és kezdődjön párbeszéd civil szervezetekkel, sőt az érintettekkel is, hogy valóban hatékony és valóban emberséges megoldás szülessen ebben a tulajdonképpen több mint ötven éve létező problémában. Egyébként nemcsak Magyarországon és nemcsak bizonyos kedvezőtlen gazdasági folyamatok miatt jelentkezik ez a probléma, hanem a világon mindenütt nagyvárosi probléma. Aki jár külföldön, látja, hogy a nagyvárosok, világvárosok peremein is az olcsóbb, a lepusztultabb lakásokat körülbelül ugyanez a kör és hasonló módon próbálja igénybe venni. Mert nincs másról szó, mint hogy az életre kárhoztatott emberek valahol lakni akarnak. Ez az élethez fűződő alapvető emberi jog.

Én nagyon határozottan tapasztalom azt, hogy az a lakáskör, amiben az érintettek megjelennek, nem a piacképes lakások köre. Hadd mondjak mindjárt annyit, talán az utóbbi időben többször volt szó a lakásmaffia tevékenységéről. Ez a tevékenység is azért elevenedett meg, mert nincsen elegendő számú szociális lakás. Szociális lakás az a lakás, amelyet a benne lakó nem tud fenntartani, ezért nem lehetett eladni a benne lakóknak sem, mert nem tudják fenntartani ezeket a lakásokat. Tehát itt mindenképpen állami támogatásra van szükség. Én szívem szerint azt mondanám, hogy ezek a lakások ne is legyenek önkormányzati tulajdonúnak tekintendők, hanem az önkormányzat csak a kezelője legyen.

Az a kérdés ezután már, hogy vajon jó kezelője-e ezeknek a lakásoknak, és éppen a probléma miatt nem kellene-e azon gondolkozni, hogy legyen egy kör, amely ezeknek a szociális lakásoknak a mozgatásával, hasznosításával foglalkozik, amely nem érdekelt - mint a maffia - ennek a lakásparknak a hasznosításában. Másutt is, a világ más tájain is ezt így oldják meg, hogy külön lakásszövetkezet alakul társadalmi munkában az ebben részt vevők vezetésével arra, hogy a lakások ne maradjanak üresen.

A lakásmaffia azokat a lakásokat ezekből az olcsó bérű szociális bérlakásokból, amik piacosíthatók, már elvitte. Tehát a legritkábban fordul elő az, amit az imént a képviselő úr mondott, hogy az önkormányzat által felújított lakás nem foglalható el. Biztos, hogy elvétve akad ilyen ügy azért, mert valaki hipp-hopp egy szépen felújított lakásba beköltözik.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Majdnem kizárólag az elslumosodott városrészekben lehet találni önkényes lakásfoglalókat, és inkább a lepusztult és romos lakásokat szokták választani.

(11.00)

Ha a lakások nem állnának évekig, évtizedekig üresen, ha az önkormányzatoknak, illetve a lakásokat kezelő szervezeteknek pontos listájuk lenne arról, hogy a kerületben mennyi üres önkormányzati lakás van, ha ösztönözve volnának arra, hogy várólistákkal azonnal kiutalják a lakásokat a rászoruló személyeknek, ez a veszély nem fenyegetne. A helyzet az, hogy lakások üresen állnak évekig, és azok az emberek, akik a lakhatásukat nem tudják valamilyen okból megoldani, beköltöznek ezekbe a lakásokba.

Az is nagy kérdés még, hogy vajon ezzel az intézkedéssel, amelyik nem olcsó intézkedés, túl azon, hogy nem igazán emberséges... - és nem bántani akarom a jogszabály-alkotókat, nem akarom őket embertelenséggel vádolni, csak megfontolásra javaslom, és az érdekeiket nehezen érvényesítők védelmében mondom, hogy párbeszédet kellene folytatni velük is. Nem rosszaságból, gonoszságból vagy üzleti megfontolásból választják a lakhatásnak ezt a lehetőségét és a legritkábban egyedülálló személyekről van szó; családokról van szó, akiket a családvédelmi törvényeink szerint nem is lehetne úgy kilakoltatni, hogy az elhelyezésük kérdése nem megoldott.

Egy négytagú családot elhelyezni és mondjuk, tíz évig gondoskodni róluk, ki kell számolni, hogy ez milyen hihetetlen nagy összeg, hiszen egy gyerek állami gondozása egy évben körülbelül 1 millió forintba kerül, tehát két gyereké 2 millió forintba, mondjuk, tíz éven keresztül ez 20 millió forint; a szülők hajléktalanszállón való elhelyezése fejenként évi körülbelül 300 ezer forint, ez tíz év alatt a két szülő esetében szintén 6 millió forint - nem is beszélve arról, hogy az emberi értékeikből ők ezáltal milyen sokat veszítettek és így tovább.

Ez a javaslat megítélésem szerint - és kérem az előterjesztő képviselő urat, hogy ezt még egyszer gondolja végig - az önkormányzatot a bürokratikus nehézségek miatt szintén olyan drága magatartásra ösztönözné a továbbiakban is, hogy őriztesse ezeket az üres lakásokat, amelyeknek az állaga is tovább romlik, őrző-védő kft.-kel kell ezeket őriztetni; közben pedig, mire a döntés megszületik, mire a kiutalás megtörténik, mire a lakások lakhatóvá vannak téve, hihetetlenül sok idő telik el.

Tehát a javaslatom az, hogy kezdődjön párbeszéd egyrészt az érintettekkel - ez nem reménytelen ügy -, kezdődjön párbeszéd olyan civil szervezetekkel, amelyek ezzel a kérdéssel foglalkoznak, hogy szülessen emberséges, türelmes megoldás. Gondoljuk végig még egyszer, hogy mibe kerül ez emberileg és anyagilag egyaránt.

Végül pedig újra azt indítványozom, gondoljuk végig, nem lehetne-e a szociálislakás-park bővítésére, a lakásmaffia visszaszorítására olyan hatékonyan működő szervezetet kitalálni, amely aztán állami támogatással ennek a lakásparknak a működtetését jól el tudja végezni, hogy a valóságos cél, miszerint az emberek emberi körülmények között élhessenek, és a védtelen, szegény emberek is helyet találjanak az ég alatt, lehetőleg fedett helyen, megvalósulhasson.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu