DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A gordiuszi csomó kezelésére két mód van: vagy kibogozzuk, vagy átvágjuk - mondotta az elmúlt napokban több alkalommal kormánypárti képviselőtársam. Azt is hozzátette, hogy "a pártingatlanokról szóló törvényjavaslatokban foglaltak inkább az átvágás technikáját jelentik". Értem én, ez egyszerűbb és gyorsabb is, mint bogozni, azaz a jogállam bonyolultabban végigjárható útján végigmenni. De, hölgyeim és uraim, a demokrácia együtt jár a jogállamisággal, amely, mint tudjuk, időigényesebb és drágább, mint a diktatúra, csak éppen nem találtak még fel ennél jobbat - ezt is klasszikus mondta.

Értem én ezt a kormánytechnikát azért is, mert így talán elfedhető a súlyos nemzeti ügyekben tanúsított kormányzati tehetetlenség, kormányzáspótlékként más ügyeket kell kreálni. Ez arra jó, hogy amíg a nép műbalhékkal, a politikai ellenfelek - bocsánat a szóért - kinyírását szolgáló cirkuszokkal van elfoglalva, ritkábban kérdezi: miért nem vezeti ki a kormány a válságból végre a mezőgazdaságot; a jó gazdasági mutatók ellenére miért nem él még mindig jobban az emberek nagyobbik része; miért nem képes a kormány megmenteni a Szamost, a Tiszát; miért akar mutyiban autópályát építeni; miért rontja jó hírünket a világban.

Érhető tehát, hogy miért kerülnek e javaslatok éppen most a tisztelt Ház elé: így az igazságosság szándékától párás tekintettel, sűrű szemforgatások közepette el lehet mondani többször, mily méltánytalan, hogy az MSZP tízszer annyi, négyszer annyi, háromszor annyi, ki tudja, hányszor annyi állami ingatlant használ, mint a többi párt együttvéve; hogy hatvannégy, hetvennégy, négy, ki tudja, hány törvénysértően használt ingatlanról szól az Állami Számvevőszék jelentése.

Hogy az állítás hamisnak bizonyul? - már nem érdekes. Olyan sokszor elmondták az urak a közmédiában, hogy az emberek ingerküszöbén a hazugság már áthatolt.

(10.50)

Így nem esik szó már arról, hogy a rendszerváltás óta három ízben osztott a Ház, a kormány pártoknak ingatlant. Igaz, csak az akkor meglévőknek. Először a Németh-kormány, amikor a tanácsokat kötelezte - mint az imént hallottuk - az újonnan alakult valamennyi párt - több mint száz volt ilyen, kedves képviselőtársaim - ingyenes elhelyezésére tanácsi ingatlanokban. Ezek a kiutalások jórészt ma is élnek. Ezen az alapon a pártok több mint 700 ingatlant használnak. Ez év elejéig döntően ingyen használták őket, s ebből a Magyar Szocialista Párt mindössze ötvenet.

Másodszor és harmadszor az Antall-kormány osztott ingatlanokat. A második osztás - és ennek utóéletéről szólnak az előttünk lévő törvényjavaslatok - lényeges átalakulással, de máig üzemel.

A harmadik osztás már furcsára sikerült, ekkor ugyanis, 1993-ban, csak a Fidesz és az MDF kapott értékes tulajdont, mint ismerjük, belvárosi irodaházakat, amelyeket viharsebesen el is adott, az akkori nyilatkozatok szerint egyebek közt azért, hogy az árából országos irodahálózatot vegyen.

Hogy ma a Fidesz méltánytalan hátrányban érzi magát kevés ingatlanával, egy dologgal magyarázható: az eladott milliárdos értékű belvárosi irodaházak árát talán mégsem sok kicsi székház vásárlására fordította. Ugye nem vitatja senki, kedves képviselőtársaim, hogy a két eladott irodaház közvagyon, sőt állami vagyon volt?

Mindezeket, kedves képviselőtársaim, az igazságosság és az esélyegyenlőség alkotmányos jegyében vizsgálni, értékelni illik, mielőtt az előttünk lévő módon valaki átvágja a pártingatlanok gordiuszi csomóját.

Miről is szól ez a két javaslat? Abból a téves előfeltevésből kiindulva, hogy a pártok működési feltételeit biztosító ingatlanok egyneműek, azaz e pillanatban csupán államiak, függetlenül az államtól tulajdonba kapott, továbbá az önkormányzatoktól ingyen vagy kedvezményes bérért használt ingatlanokból, igazság tehető azáltal, hogy a parlamenti pártok között egyenlő mértékben oszt, és akinek e mértéknél több van, attól kártalanítás nélkül elvesz. Így vágja át a gordiuszi csomót. Nem törődik azzal, mit ír elő az alkotmány, mi ír elő a polgári törvénykönyv, milyen döntései vannak az Alkotmánybíróságnak - ilyen kicsiségekkel nem bajlódik.

Ha ugyanis bajlódna, azaz a gordiuszi csomót kibogozná, a következőket láthatná. Az alkotmány 63. § (3) bekezdése kimondja, hogy a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló törvény elfogadásához a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Bármilyen címet viseljen is a javaslat, tartalmában nyilvánvalóan mindkettő a pártok működéséről és gazdálkodásáról szól. Az alkotmányügyi bizottság ülésén a kormány képviselője úgy nyilatkozott, egyiket sem szándékozik a kormány kétharmados szavazásra bocsátani. Csak megjegyzem, hogy 1990-ben, amikor a sokat emlegetett '90. évi LXX. törvény vitáját Szabad György, az Országgyűlés akkori elnöke vitára bocsátotta és Szabó Tamás akkori előterjesztőnek megadta a szót, külön felhívta a figyelmet a törvény kétharmadosságára.

Az alkotmány 9. és 13. §-ai pedig védik a tulajdonhoz való jogot. Erre épül a polgári törvénykönyvnek a kétezer éves római jogon alapuló szabályozása. Ennek alapján az Alkotmánybíróság a 17/92. számú határozatában elvi éllel mutat rá arra, hogy az ingyenes használati jog mint vagyoni értékű jog, szelvényjog, alkotmányos védelem alatt áll, annak kártalanítás nélküli elvétele törvény útján nem lehetséges.

A javaslatok egyike sem hozza összhangba szabályozását e törvényekkel és az Alkotmánybíróság határozatával. Következésképpen: a kollízió fennáll, az alkotmánysértések megvalósulnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jogállam macerás - mondta egy híres ügyvéd, amikor hasonló címet adott nagyszerű könyvének. E könyv a '90-es évek magyar valóságáról szóló történeket foglal össze, az akkori jogállami botladozásokról szól. Ma is érdekes és sajnos időszerű olvasmány. A szomorú az, hogy akkora botlásokat, mint amilyenek ezek a javaslatok, már nem kellene elkövetni, ha a kormány a jogkövetésben és nem a jogelkerülésben járna az élen, amikor törvényjavaslatot készít.

E javaslatok konfrontatívak - mondotta a már említett kormánypárti képviselőtársam. Igen. Igaza van. Az ilyen javaslatokkal konfrontáció kelthető és tartható fenn, indulatok szíthatók, gyűlölködés kelthető a politikai ellenfelekkel szemben. Ha ez volt a cél, az szomorú - de a kormányra nézve.

Azt mondják a javaslat mellett érvelők, hogy alkotmányellenes az az állapot, hogy az állam nem egyformán osztja az ingatlanokat a pártoknak, ez sérti az esélyegyenlőség elvét. Ez igaz is lehet, de alig hiszem, hogy ennek az a megoldása, hogy elkövet másik három alkotmánysértést. Ez arra ismételt példa, hogy a törvények a kormányt semmire nem kötelezik, mint azt a Fidesz vezetőitől - ma közjogi méltóságok - többször hallhattuk már.

A baj csak az, hogy ugyanezen kormány viszont elvárja polgáraitól a törvények követését, s ezt minden eszközzel - rendőri önkény, adórendőrség, támogatásmegvonás és sok minden más, újszerű eszközzel - ki is kényszeríti.

Tisztelt Ház! Mindeme baj elkerülhető lett volna, ha a 12 éves hagyomány szerint a törvényjavaslatok benyújtása előtt hatpárti egyeztetés történik, akár magáról a törvényjavaslatot szövegéről, és nem mérgesedik el a Fidesz által indított számháborúnak köszönhetően a légkör. Partnerek tudunk lenni egy alkotmányos és valóban igazságos megoldásban. E javaslatok azonban nem javíthatók, és így nem is támogathatók.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu