DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt itt maradt Képviselőtársaim! - és azokat a rádióhallgatókat is köszöntöm, akik még hallgatják. A tegnapi ülésen hallottuk a miniszterelnök bejelentését, hogy 37,3 milliárd forintot különítettek el rendkívüli árvízvédelmi kockázati alapba, majd a mai sajtó nyilvánosságra hozta, hogy a Munkaerő-piaci Alapból ezt még további 1 milliárddal megemelték, így tehát összesen 38,3 milliárd forint szolgálja ezt a célt.

Mi a forrása? A forrása az a 2,1 százalék, amely a költségvetés kiadását csökkenti, de természetesen bizonyos kiadásokra kevesebb jut - így a kultúrára, az oktatásra, az egészségügyre -, vagy a kormányzati beruházásokból vesznek el 2,1 százalékot. Jóllehet, ha alaposabban áttekintenénk a költségvetést, akkor gyakorlatilag más források is akadnának, és nem kellene ezeket az egyébként is szerényen finanszírozott területeket még 2,1 százalékkal megterhelni. Hiszen, ha megnézzük, akkor például az adósságszolgálatot nem érinti ez az árvízvédelmi alapra fordított összeg.

Mit jelent ez? Milyen más források vannak? Ahhoz természetesen, hogy más forrásokat feltárjunk, mindenekelőtt a már régóta várt, óhajtott, de valószínűleg előbb-utóbb követelt pénzügyi nagytakarításra kellene sort keríteni, és elvégezni azt. De sajnos a jelenlegi kormányzat nem meri felvállalni ezt a pénzügyi nagytakarítást, mert nyilvánvalóan fél a nemzetközi pénzügyi hatalomtól, a nemzetközi kiszolgáltatottságot tükröző diktátumoktól. Nyilvánvalóan nem mer hozzányúlni, mert elkötelezettje a magyar pénzpiacnak, a spekulatív pénzmozgásoknak, és elkötelezettje a Magyarországon létező, de külföldi érdekeltségbe tartozó pénzügyi szervezeteknek, bankoknak.

Ha ilyen szempontból néznénk, és ha megtörtént volna ez a pénzügyi nagytakarítás, akkor több száz milliárd forint lenne nyerhető a költségvetés kiadási oldaláról anélkül, hogy érintené azokat az ágazatokat, amelyek egyébként is szerény forrásokkal ellátottak. Ha hozzátesszük, hogy a kiadások jelentős részét a magyar családok adóiból finanszírozzák - hiszen a bevétel több mint kétharmada a háztartások, a magyar vállalkozók befizetéseiből tevődik össze -, akkor még inkább jogos kérdés, hogy el kell végezni ezt a pénzügyi nagytakarítást.

Hiszen ennek a több száz milliárd forintnak az egyik fő forrása az, hogy a Magyar Nemzeti Bank sorozatosan veszteséges pénzügyi tranzakciókat folytatott és folytat le. Ezt a Magyar Nemzeti Bankot, amely köztulajdon, tehát nem magántulajdon, amely felett a végső ellenőrzést a parlament gyakorolja, és a pénzügyminiszter tulajdonosként jelenik meg, egyszerűen nem lehet ellenőrizni. Jóllehet, a miniszterelnöknek jogában állna felkérni a pénzügyminisztert arra - hiszen az Állami Számvevőszékről szóló törvény is megengedi -, hogy végezzen el egy Állami Számvevőszék általi teljes átvilágítást, és nézze át, hogy melyek ezek a pénzügyi veszteséget okozó tranzakciók, amely veszteségeket a magyar költségvetés fizeti meg.

Csak kiemelek néhányat: a rossz valutaárfolyam-politika ide tartozik, amely jelentős veszteséget okozott, de ide tartoznak a veszteségesen eladott ezüstkészletek, a kamatfelárral rosszul kihelyezett kötvények, amelyek óriási adósságot eredményeztek, és ide tartozik a CW Bank ügye, amelynek vizsgálata még most is zajlik. Nem lehet tudni, hogy a 85 milliárd vagy 150 milliárd forint között hol lesz majd az a veszteség, amelyet természetesen a költségvetésből meg kell finanszírozni.

A legsúlyosabb veszteség hatásaként jelenik meg az 1997-ben a költségvetésbe beépített 2150 milliárd forintos olyan adósságcsere, amely nullkamatozású forintadósság átváltása lett piaci kamatozású devizaadóssággá, és ennek hatására 500 milliárd forint feletti kamatkifizetés történt, és több mint 1000 milliárd forint törlesztés, amely 1500 milliárd forintból rendbe lehetne hozni a teljes árvízvédelmet, közel 1 millió munkahelyet lehetne teremteni, és a költségvetési veszteséget életminőséget javító intézkedések finanszírozásával lehetne átalakítani.

1999-ben 500 milliárd forint hitelt vettek fel azért, hogy ezt az adósságot törleszteni lehessen - a Magyar Nemzeti Bank okozta veszteségeket -, és ez újabb forráskivonást jelentett a költségvetésből, ami az adósságunkat is növelte. Ha ezt a veszteséget nem a magyar költségvetés finanszírozná meg, és ezt most azonnali hatállyal abból kivonnák, akkor már 2000-ben legalább 133 milliárd forint kamat, 400 milliárd forint törlesztés maradhatna arra, hogy ebből a piszkos pénzből (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tisztázatlan pénzből rendezzék az árvízvédelmet, és rendezzenek más, életminőséget javító kiadásokat.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu