BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Sajnálom, hogy erre ilyen későn kerül sor, de cserébe a mára tervezett napirend utáni hozzászólásomtól elállok, hogy ennyivel is spóroljak valamennyiünknek.

Amit viszont a tárgyról szeretnék mondani: egy módosító javaslatból szeretnék idézni. A módosító javaslat így hangzik: "A törvényjavaslat 2. §-ának k) pontja maradjon el." A 2. § k) pontja: "a megjelenésekként átlagosan 50 ezer példányszámot meghaladó lapok vezető munkatársai". Ez a módosító javaslat 1991-ben, az Antall-kormány által benyújtott törvényjavaslathoz került benyújtásra. A módosító javaslat indoklása: "Egy jogállamban nem engedhető meg, hogy az állam efféle politikai indítékú felülvizsgálati tevékenységét a magánszféra területére is kiterjessze. Márpedig tudomásom szerint a hivatalos közlönyöket nem számítva ma Magyarországon nincsen az állam tulajdonában lévő lap."

Gondolom, kitalálták, hogy a módosító javaslatot Kövér László nyújtotta be 1991-ben a Fidesz nevében. Tehát 1991-ben a Fidesznek az volt az álláspontja, amit Kövér László képviselt, hogy nem helyes az újságírók átvilágítása.

A Szabad Demokraták Szövetsége elsőként kezdeményezte az átvilágítást 1990 őszén, az emlékezetes Demszky-Hack-törvényben. Az SZDSZ kezdettől fogva képviselte ezt a gondolatot, indokoltnak tartotta. Az, hogy 1990-ben, amikor itt volt az ideje, ez a dolog nem indult el, ez az akkori kormánykoalíció, a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és az akkori Kereszténydemokrata Néppárt felelőssége, akik nem vették napirendre akkor a Hack-Demszky-féle javaslatot.

Ma a kormánykoalícióban az MDF és a Kisgazdapárt mellett a KDNP politikusai a Fidesz-frakcióban ülnek. Úgyhogy az SZDSZ viszonya a kérdéshez, azt hiszem, hogy eléggé egyértelmű.

Kezdettől fogva az volt a vitakérdés egyfelől, hogy milyen egykori tevékenységekről szóljon az átvilágítás. Az SZDSZ induló javaslata azon egykori tevékenységekre vonatkoztatta az átvilágítás szükségességét, ahol az állampolgároknak nem volt módjuk tudni, hogy kinek mi a múltja, tehát a titkosszolgálati tisztekre és a titkosügynökökre. Ehhez képest hozták be később azokat a politikusokat, akik - hogy úgy mondjam - olvasták a jelentéseket, és ez tette problematikussá a megvalósítás során az egész folyamatot, mint erről Hack Péter is beszélt. Hiszen az átvilágító bírók arra derítettek fényt, amit az országban mindenki tudott, hiszen az, hogy Horn Gyula vagy Nyers Rezső, vagy Csehák Judit milyen funkciót töltött be annak idején, benne volt az újságban, ezt mindenki tudta. Ez inkább lejáratta a folyamatot, mint amennyiben hozzájárult.

Az igazi vitakérdés azonban kezdettől fogva az volt, hogy milyen mai tisztségek betöltőire vonatkozzék az átvilágítás, és erről folyik most is a vita ezen javaslat kapcsán.

A szabad demokraták álláspontja ez első perctől kezdve az volt, hogy alapjában véve a közhatalomban szerepet játszó választott, illetve kinevezett és az országgyűlés előtt esküt tevő tisztségviselők legyenek azok, akikről az átvilágítás szólt.

Ehhez képest az MDF-kormány egykori javaslata is és a mostani javaslat is kiterjeszti az átvilágítandók körét egy olyan körre, amit úgy hívnak, hogy a közvélemény befolyásolói. Ha visszamenőleg megnézik az SZDSZ módosító javaslatait az MDF-kormány törvényjavaslataihoz - többnyire Mécs Imre nyújtotta be ezeket a javaslatokat, amiről most beszélek -, mindig törölni javasolta azokat, akik nem közhatalmi funkciót töltenek be. Mert az volt a véleményünk, hogy az egész átvilágítási folyamatnak az a funkciója, hogy a választópolgár tudhassa, hogy kit választ, ki gyakorolja fölötte a közhatalmat. Az Alkotmánybíróság álláspontja ehhez képest az volt, hogy ki lehet terjeszteni a közvélemény befolyásolóira is, és ez politikai döntés kérdése.

Alkotmányos az is, ha a közhatalom gyakorlóit tekintjük olyan tisztségviselőnek, akinél ezt a folyamatot helyes elvégezni, és alkotmányos az is, ha valaki kiterjeszti a közvélemény befolyásolóira, de akkor ezt következetes elv alapján kell tenni.

Én ma is azt gondolom, hogy az volt a következetes és megalapozottan képviselhető elv, amit a Hack-Demszky-féle javaslat, majd a '96-os törvény képviselt, amelyik a közhatalom képviselőit vette tekintetbe. Ha azonban azt tesszük, amit önök javasolnak, akkor nem lehet megkerülni többek között az egyházak kérdését sem. Éppen emiatt vagy emiatt is nem javasoljuk mi ezt. Tovább nem megyek ebben a kérdésben, mert az idő korlátozott, és késő van.

Szeretnék viszont egy másik kérdésre visszatérni, nevezetesen az időpont kérdésére. Már szóltam arról, hogy '90-ben az SZDSZ kezdeményezte a dolgot, '90-ben a mai kormánykoalícióban helyet foglaló politikai erők megakadályozták a dolgot, és elhúzták 1994-ig. Sok szó esett erről, nem megyek bele tovább.

Amit viszont szerintem mindenképpen hangsúlyozni kell: miről van szó, tisztelt képviselőtársaim? Arról van szó, hogy az egykori ügynököknek meg titkosszolgálati tiszteknek a személyes adatait - miután jelenlegi pozíciójuk folytán ezek közérdekű adatok - az állam nyilvánosságra hozza. Igaz? Ez így van rendben. De ez egy egyszeri, rendszerváltáskori lehetőség, teendő. És nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy nem lehet, nem helyes, nem elfogadható ezt időkorlát nélkül csinálni. Állást kell foglalnia az Országgyűlésnek abban, hogy meddig tartja ezt lehetségesnek. 10 év után? 14 év után? Hiszen most a rendszerváltáshoz képest egy 14 évvel későbbi időpontra akarják ezt meghosszabbítani. Bármikor bármely Országgyűlés előveheti ezt? Én azt gondolom, hogy ez nem helyes, de szerencsére, nemcsak én gondolom ezt.

Engedjenek meg nekem még egy idézetet! "Rögzíteni kellett volna azt a viszonylagosan szűk határidőt, amelyen belül mindenfajta törvényhozási munkálatot, intézkedést le kellett volna zárni, és amelyen túl a politikai erők nem használják politikai fegyverként a múlt felemlegetését, riválisaik vélt vagy nagyon is valóságos bűneinek felhánytorgatását. Továbbá mindehhez legalábbis meg kellett volna kísérelni az ellenzéki pártok vagy azok egy részének bevonását annak érdekében, hogy ezeket a súlyos, mindannyiunkat érintő ügyeket ki lehessen vonni a pártcsatározások köréből. Aki ugyanis a múlt lezárását pártpolitikai ügyként kezeli, az véleményem szerint nemcsak tisztességtelen, hanem rövidlátó politikát is folytat."

Gondolom, kitalálták már, hogy kitől származik az idézet, természetesen Kövér Lászlótól, aki a Fidesz vezérszónokaként 1991. október 14-én, az Antall-kormány törvényjavaslatának vitájában előrelátóan - kilenc évre előre látva - azt minősítette, amit ennek a törvényjavaslatnak a beterjesztői és támogatói most csinálnak.

Én azt gondolom, hogy tisztességes politikai erők egy rendszerváltás után időbeli hatályt kell hogy szabjanak egy ilyen folyamatnak, ebben biztos vagyok. Hogy ez két év, három év vagy öt év, erről lehet vitatkozni. De hogy tíz éven nem terjed túl, ebben bizonyos vagyok. Túl vagyunk, illetve napokon belül elérjük az első rendszerváltó parlament tizedik évfordulóját.

(2.30)

Azt gondolom, hogy ma már ezt nem helyes csinálni, továbbá azt gondolom, hogy ebben az esetben nyilvánvalóak a politikai célok, nevezetesen a sajtó és az igazságszolgáltatás elbizonytalanítása, megtámadása, amely két szférával ennek, a jelenlegi kormánynak igen sok konfliktusa volt az elmúlt időszakban.

Végül engedjenek meg nekem egy utolsó idézetet (Közbeszólás a Független Kisgazdapárt soraiból: Költészet...) - ezek prózai szövegek -: "Összefoglalva tehát: a törvényjavaslat jelen formájában elfogadhatatlan a számunkra, mert kevés az esély, hogy a javaslat hibái módosításokkal korrigálhatók. Elvben nem zárjuk ki, hogy egy jelentősen módosított, garanciákat tartalmazó javaslatot elfogadjunk."

Mi is, mint ezt Hack Péter elmondta, valahogy így gondolkodunk erről a törvényjavaslatról, ahogy - mennyi is? - kilenc évvel ezelőtt Kövér László a Fidesz nevében az MDF-kormány törvényjavaslatáról gondolkodott.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu