DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor az Országgyűlés tavaly megalkotta a gazdasági kamarákról szóló '99. évi CXXI. számú törvényt, akkor gyökeresen megváltoztatta a gazdasági kamarák jogállását, hiszen általánosságban megszüntette a kötelező kamarai tagságot, és úgy döntött, hogy a kamarák a jövőben ne lássanak el közigazgatási feladatot.

E törvény megalkotásakor a MIÉP képviselőcsoportja tisztában volt azzal a követelménnyel, hogy ezek a nagy jelentőségű változások megkövetelik jogrendszerünk harmonizálását az új kamarai koncepcióhoz igazítottan. Mivel ez a törvénytervezet technikai jellegű, ezért annak tartalma függetleníthető lenne a különböző pártok által képviselt politikai irányzatok ízlésvilágától. Azonban hogy mégsem független a politikától, arra itt néhány felszólalás már figyelmeztetett. Én feljegyeztem magamnak Göndör István legelső felszólalásából azt a részt, hogy a vállalkozók saját befizetéseikből hozták létre az infrastruktúrájukat. Kérem szépen, ne tessék elfelejteni azt, hogy a vállalkozók kényszerbefizetéseiből hozták létre ezt az infrastruktúrát, amit a legtöbb vállalkozóval szemben semmilyen ellenszolgáltatás nem ellentételezett. Hát így könnyű létrehozni bizonyos infrastruktúrát! De ezért jeleztem, hogy nem érdemes politikai dologba belemenni, mert ez ilyen féloldalas dolog.

A MIÉP-frakció véleménye szerint kizárólag az képezhetné a szakmai elemzés tárgyát, hogy a korábban kamarai hatáskörben lévő közigazgatási feladatokat a tervezet kikre, mikortól, hogyan és miként telepíti szét az állam különböző szervei között. Figyelembe kell venni azt is, hogy a gazdasági kamarákról tavaly elfogadott törvény következményeként felmerült jogharmonizációs munka a jelen tervezet elfogadása esetén nem ér véget, hiszen 2000. június 30-ig a kormányrendeletek jogharmonizálásáról és a végrehajtás feltételeiről is előterjesztést kell kidolgozni a kamarai kormánymegbízottnak.

A tervezet legjelentősebb és legnagyobb társadalmi kört érintő módosítása az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvény módosítása. A tervezet a körzetközponti jegyzőt jelöli meg ebben a körben a kamarai hatáskörök és feladatok átvételére. Mivel a mai magyar államigazgatásban nincs másik olyan kiépült rendszer az állampolgárok általános ügyeinek kezelésére, mint a helyi közigazgatás rendszere, ezért a javaslatnak ez a módosítása tulajdonképpen alternatíva nélküli. Más országosan kiépített szervezeti hálózattal rendelkező szervek - például rendőrség, tűzoltóság, ÁNTSZ s a többi - részére ugyanis e feladatok telepítése profilidegen lenne. A körzetközponti jegyzők felhasználásával a polgármesteri hivatalok ügyfélszolgálati irodáira, valamint okmányirodáira támaszkodva ezek a korábban kamarai hatáskörök elláthatók megfelelő szervezés és megfelelő technikai feltételek biztosítása mellett - csak hogy ne legyen káosz, visszatérve erre a részre.

A MIÉP képviselőcsoportja is fontosnak tartja, hogy az állampolgárnak a vállalkozói igazolvány kiállításával kapcsolatban ne kelljen feleslegesen hivatalról hivatalra járnia, hanem legtöbbször egy helyen, egyablakos ügyintézési formában, érthetően megfogalmazott formanyomtatványok felhasználásával tudja intézni a vállalkozói igazolvány kiváltásával kapcsolatos ügyét.

Tény, hogy ez a tervezet nem mindenben felel meg ezeknek az elvárásoknak, de ez javítható. A vállalkozás székhelye szerinti körzetközponti jegyző kijelölése erre a feladatra biztosítja, hogy az átvételre kerülő közigazgatási feladat célállomása az állampolgár részére méltányos fáradsággal megközelíthető legyen. Ugyanez érvényes az adószám és a statisztikai számjel megállapítására is.

A törvényjavaslatnak az is életszerű tartalma, hogy csak az egyéni vállalkozásról szóló törvényben meghatározott közigazgatási és nyilvántartási teendők feladat- és hatásköre kerüljön a körzetközponti jegyző hatáskörébe.

(20.50)

A különleges szakértelmet igénylő feladat- és hatásköröket az arra kijelölt szervezetek látnák el természetszerűen a továbbiakban is. Göndör István itt is rámutatott arra, hogy a változás esetén a cégbíróságokra majd fizetni kell, azt azonban elfelejtette hozzátenni, hogy a vállalkozóknak még mindig olcsóbb lesz az évente egyszeri befizetés, mint a havi rendszeres tagdíjfizetési kötelezettség.

Az Országgyűlés által tavaly elfogadott új kamarai koncepció megkívánja a vámjogról, vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvény módosítását is, hiszen vannak olyan egyéni vállalkozók, akik az államhatáron túl szeretnének szállítmányozói tevékenységre vállalkozni. A tervezet szerint erre a települési önkormányzat jegyzője lenne jogosult, és nem a körzetközpont jegyzője. Ezt a javaslatot a MIÉP képviselőcsoportja racionálisnak tartja, hiszen a vállalkozó székhelye szerinti települési önkormányzat jegyzője van legközelebb a folytatni kívánt tevékenységhez, ezért neki a legkevésbé körülményes ellenőriztetnie a szükséges feltételek meglétét.

A gazdasági kamarák működésének tavaly kialakított új gyakorlata megkívánja a személyazonosító jel helyébe lépő azonosító módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítását is. Tulajdonképpen az adóazonosító jel is egy olyan helyettes azonosító kód, amely csökkenteni képes a személyi szám felemás megszüntetésével okozott közigazgatási károkat.

Az úgynevezett egyablakos ügyintézés elvétől eltérést javasol a tervezet 23. §-a, amely a gázszolgáltatásról szóló törvény módosítását ajánlja. Itt arról van szó, hogy a gázszerelők nyilvántartására, ellenőrzésére az állam már rendelkezik kialakult szervezeti infrastruktúrával a gáztörvény rendelkezései szerint. Ez a Gazdasági Minisztérium engedélyeztetési és közigazgatási hivatala. Ennek a szervnek a tevékenységi körét nyilván nem volna célszerű a körzetközponti jegyzők hatáskörébe telepíteni, hiszen a helyi szervek nem rendelkeznek olyan speciális ismeretekkel bíró szakemberekkel, akik a jogosultság elbírálására alkalmasak lennének. Több más ilyen, nem törvényi szinten szabályozott tevékenység is van: idegenvezetés, utazásszervezés és -közvetítés, vendéglátóüzemek kategóriába sorolása, személytaxis engedélyek, igazolólapok, igazolványok kiadása és a többi, amelyek a későbbiekben kormányrendeleti körben szorulnak további szabályozásra. Szerintünk a szakmai engedélyeket nem is lenne szabad a kamarákra bízni pusztán azért, hogy az egyablakos ügyintézési forma megmaradjon, hiszen ott nincs meg a megfelelő szakmai hozzáértés.

Mivel a körzetközponti jegyző államigazgatási eljárása kiadással jár, ezért a javaslat 24. §-a kiegészítéseket irányoz elő az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény illetéktételein. Ezek a tételek nem jelentenek növekedést az eddigi tételekhez képest, csupán a fizetés jogcíme változik meg, mivel eddig díj elnevezéssel szedték ezeket a tételeket, míg a tervezet elfogadását követően illeték címen fogják azokat szedni. Ennek az indoka az, hogy az állam Magyarországon a közigazgatási eljárása során nem szed díjakat, hanem annak ellenértékét illetéknek nevezi. Ezzel szemben a kamara mint köztestület, igazgatási, szolgáltatási díjakat jogosult 2000. november 1. napjáig megállapítani. Nem kell tehát félni attól, hogy valamilyen díjnövekedéssel jár ez a változás.

Összegezve, a Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója támogatja és megszavazza ezt a törvényjavaslatot, még akkor is, ha, mint jeleztem, akár a kérdőívekben, akár más ügyekben nem tartjuk tökéletesnek, tehát javíthatónak tartjuk. De helyesnek tartjuk a törvényjavaslat irányát, és körültekintőnek annak tartalmát. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a legkörültekintőbb jogharmonizációs munka után is maradhatnak vissza tisztázatlan és nem minden részletében szabályozott kérdések. Mint említettem, a mostani tervezet is tartalmaz kisebb nyitott kapukat, de a fő vonalaiban megalapozott. Esetleges apróbb hiányosságok felmerülése esetén ezek technikai rendezésekkel pótolhatók. Ezért én jó szívvel javaslom a törvényjavaslat elfogadását, és a MIÉP támogatni fogja.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu