DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A jelenlegi szabályozáshoz képest a MIÉP képviselőcsoportja előrelépésnek tekinti a most tárgyalt törvényjavaslatot, bár annak tartalma nem teljes mértékben elégíti ki pártunk politikai várakozásait.

A törvénytervezet sürgős megtárgyalása kétségtelenül időszerű. A MIÉP-frakció azért tartja időszerűnek, mert a Horn-kormányzat az 1996. évi LXVII. törvénnyel módosította az úgynevezett átvilágítási törvényt olyan módon, hogy az 2000. június 30-án - néhány kisebb jelentőségű irat-nyilvántartási szabály kivételével - hatályát veszti. Az odafigyelés megnyilvánulásának tartjuk, hogy a módosítani javasolt jogszabály hatályának lejártát a javaslat 2004. június 30. napjára javasolja kitolni, és a jelen tervezettel egy ideig talán sikerrel megakadályozhatja azt, hogy a történelmi bűnök nyomait befújja a szél.

Ezzel egyidejűleg a tervezet kibővíteni javasolja az ellenőrzésre kerülő személyek körét. Ezzel a bővítéssel a Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója egyetért, mivel mi is úgy látjuk, hogy a személyi kör bővítésre szorul - a bővítés mértékét azonban nem tartjuk elégségesnek. Módosító indítványt tettünk ennek a személyi körnek a további bővítése érdekében, a felsorolásból ugyanis kimaradtak olyan csoportok, amelyek átláthatósága szintén fontos lenne a politikai közélet tisztaságának megteremtése érdekében.

Elsősorban az MSZP részéről vitatják ennek a jogintézménynek olykor még a szükségességét is, de különösen a személyi kör bővítésének a fontosságát. Gyakran ismételt érvként hangzik el, hogy az egykori MSZMP-tagok nem kerültek beszervezésre hálózati feladatok ellátására a BM III/III-as csoportfőnökségénél vagy a fővárosi, megyei rendőr-főkapitányságok III/III-as osztályainál. Azonban sem a törvény, sem annak módosítása nem csupán rájuk vonatkozik, vonatkozik ezen szervek jogelődei: a magyar államrendőrség, a BRFK politikai rendészeti osztálya, a magyar államrendőrség államvédelmi osztálya, a BM államvédelmi hatósága, a BM IV-es belső reakcióelhárítási osztálya, az ÁVH belső reakcióelhárítási osztálya, a BM politikai nyomozó főosztálya munkatársaira is; vonatkozik továbbá az 1956. és '57. évben működő karhatalmi különítmények tagjaira, valamint olyan politikai és állami vezetőkre, akik hivatalból tájékoztatást kaptak ezen szervektől.

(1.10)

Vonatkozik még a törvény a III/III-as csoportfőnökség hivatásos állományú tisztjeire is. Helytelen tehát egy régi MSZMP-s tagsági igazolványt menlevélként feltüntetni a közvélemény előtt. Egyébként kétségtelen tény, hogy párttagsági igazolvány nélkül is lehetett hozzájuk tartozni.

Felmerül a kérdés: ha a Szocialista Párt holdudvarának tagjai ennyire makulátlanul példás előéletű személyes politikai múlttal rendelkeznek, mint azt állítják, akkor miért ellenzik vajon az átvilágítást, és miért nem helyeslik annak lehetőségét, hogy átvilágítva tisztázzák magukat mindenféle gyanú alól a közvélemény előtt.

Ezen a héten itt, a parlamentben többször is szóba került, hogy a rendszerváltás befejeződött-e vagy sem. Megítélésünk szerint a rendszerváltás befejeződésének az is része, hogy a történelem egy szakaszát tisztán láthassuk. Ezt elősegítené ez a törvényjavaslat. Nagyon ideje lenne, hogy valóban a rendszerváltás kezdetét követő tíz évvel végre egy szélesebb kört is tisztán láthassunk, hogy mit követtek el, vagy éppen azt, hogy mit nem követtek el.

A most tárgyalt törvényjavaslat annak megvitatására is alkalmat ad, hogy az úgynevezett átvilágítási törvény a rendeltetését és a célját milyen mértékben töltötte be. Az elmúlt hat évben nem volt tapasztalható nagy kiterjedésű lemondássorozat a közélet különböző pozícióiról, de tömeges leleplezéssorozatnak sem volt tanúja a magyar társadalom. Ennek két oka lehet; az egyik, hogy a közéletünk annyira megtisztult a múlt szégyenteljes előzményeinek a hordozóitól, hogy nem lelhető fel benne olyan személyi kör, amely érintett lenne az átvilágítási törvény rendelkezéseiben.

A másik ok az lehet, hogy közéletünk annyira romlott, hogy el lehet szabotálni e törvény végrehajtását és céljának érvényesülését. Pedig ennek a törvénynek és a most tárgyalt módosító javaslatnak a célja egyáltalán nem tekinthető súlyos joghátrányokat kilátásba helyező, bosszúálló jellegű jogszabálynak. Megjegyzem, hogy a tervezetből hiányoljuk azt is, hogy nem tér ki az eredeti törvény szankciórendszerének a módosítására, amelyről tudjuk, hogy istenigazából még csak negatív megítélést sem vált ki, nemhogy bármiféle elmarasztaló szankció lenne benne. Mivel nem lett megnyitva ez a rész, így ehhez módosító javaslatot sem tudunk sajnos hozzáfűzni.

E törvényben tehát csak arról van szó, hogy akik érintettek abban a korábban végzett tevékenységi gyakorlatban, amit e törvény vizsgálat tárgyává tesz, azok valami belső erkölcsi kényszerből indíttatva mondjanak le a közéletben betöltött tisztségükről. Sem a törvény, sem annak módosítására irányuló javaslat sajnos nem tiltja el kényszerítő erővel az érintettet hivatala, tisztsége betöltésétől. Az ellenőrzésre, átvilágításra kijelölt személyi körtől ugyanis pozitív vizsgálati teszt kimutatása esetén ritkán várható el olyan szemérmes magatartás, amelynek következtében az érintett elpirulva lemond közéleti tisztségeiről. Bár előfordult ilyen az elmúlt ciklusban itt, a parlamentben, de nem ez az általános.

Az a tevékenység ugyanis, amin utólag esetleg rajtakapják őket, olyan jellemet takar, amely a természetes emberi szégyenérzet kihalására utal. Talán Horn Gyula volt miniszterelnök példája mutatja a leglátványosabban, mennyire csekély a jelentősége az e törvény által előirányzott erkölcsi pressziónak. Amikor köztudomású karhatalmista pufajkás múltját hivatalosan is kimutatta a bírákból álló bizottság, közismerten úgy reagált erre a tényre, hogy "na és". Ebben a két szóban az alábbi politikai helyzetfelismerés fogalmazódik meg: akkor ezt tettem, ma ezt teszem, holnap amazt teszem; tegnap azt mondtam, ma ezt mondom, holnap amazt mondom; a nép jelentős része úgyis hisz nekem, mert én manipulálom az érintetlenül maradt eszközrendszeremmel.

Az, hogy ilyen attitűdöt egy érintett megengedhet magának, abban gyökerezik, hogy Magyarországon néhány más volt szocialista országgal ellentétben nem fogalmazódott meg olyan törvény, amely a múlt sötét foltjainak az automatikus eltakarítására alkalmas lett volna. Horn Gyula pedig miniszterelnökként tett arról, hogy saját közéleti garnitúrájának a kompromittálódását álcázza. Ennek elérése érdekében kormányzata idején megszavaztatta az említett 1996. évi LXVII. törvényt, amelynek következtében szűkült elvtársai átvilágíthatósága. Talán nevetséges is lett volna, ha mindazon cselekmények elkövetése miatt elvtársait presszionálta volna, amiben maga is közreműködő volt.

Bár a most tárgyalt törvénytervezettel módosítani javasolt törvény a politikai közéleti célját nem töltötte be, azért nem maradt észrevétlen a politikai közélet gyakorlatának a művelői körében. Indítványok keletkeztek ugyanis az Alkotmánybírósághoz címezve a törvény értelmezésére és alkotmányellenességére vonatkozóan. Az Alkotmánybíróság foglalkozott is ezeknek az indítványoknak az elbírálásával, és három alkalommal is határozatot hozott. Ezek a 60/1994., a 18/1997. és a 23/1999. számú határozatok.

A MIÉP képviselőcsoportja összhangban állónak találja a törvényjavaslatot az Alkotmánybíróság vonatkozó határozataival. A tervezet esetleges elfogadása esetén nem merülnek fel alkotmányos aggályok.

Mint az előzőekben kifejtettem, a törvény szankciórendszerét és az érintett személyek körét a MIÉP-frakció hiányosnak tartja. A most előterjesztett javaslat előrelépést jelent az érintett személyi kör kibővítése irányában. Ennek ellenére - mint jeleztem - a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselőcsoportja az érintett személyi kör további bővítését javasolja az MTI, a közszolgálati médiák és az országos és megyei terjesztésű közéleti lapok területén, az alsóbb szintű vezető alkalmazottakra, és a külföldi tudósítókra is javasoljuk kiterjeszteni az átvilágítást. A képviselőcsoportunk javasolja azon egyházi vezetők átvilágítását is, amely tisztségek betöltéséhez annak idején az Állami Egyházügyi Hivatal hozzájárulása volt szükséges.

Úgy gondoljuk, hogy ebben az esetben nem lenne szó az egyházak belügyeibe történő beavatkozásról, hiszen a vizsgálat csupán arra a hozzájáruló állami aktusra korlátozódna, amely az érintett személy kinevezéséhez tapad. Nyilvánvaló, hogy egyházi belügyek vizsgálata alkotmányellenes lenne. Állami aktusok későbbi állami felülvizsgálata azonban nem tekinthető alkotmányellenesnek. Ezen egykori állami hozzájárulások körülményeinek a tisztázását az állam részéről fontosnak tartja a MIÉP képviselőcsoportja, ezért ennek hiányában is módosító indítvánnyal élünk.

A képviselőcsoportunk továbbá úgy gondolja, hogy az egyetemek és főiskolák vezetői szintén bevonandók a módosítani javasolt törvény szerinti ellenőrzésbe. Fontos ugyanis, hogy ezeknek a személyeknek hitele legyen a hallgatók körében. Kompromittált múlttal nem lehet kiérdemelni sem a diákok, sem a tantestület, sem a szülők megbecsülését, és őszintén szólva nem is szívesen bízzuk gyermekeinket ilyen múltú oktatási vezetőkre.

A MIÉP-frakció fontosnak tartja továbbá a legfontosabb államigazgatási szinteken és közigazgatási szinteken is az átvilágítás kiterjesztését, így a fővárosi főpolgármesterre, a megyei közgyűlések elnökeire, a megyei jogú városok polgármestereire és még meggondolandó, hogy az államigazgatás milyen tisztségeire, de a módosító indítványaimban ezek a legfontosabb tisztségek szerepelnek.

Ezek a tisztségek ugyanis a helyi közigazgatás olyan fontos kulcspozíciói, amelyeknek a betöltésére csak a választópolgár által átláthatóan tiszta közéleti és politikai múlttal rendelkező személy alkalmas. Tudjuk, hogy az előterjesztők nem szívesen veszik az átvilágítandók körének a kibővítését, azonban megnyugtatásul közlöm, hogy a fenti kiterjesztés nem nehezítené meg észrevehetően a cél megvalósítását.

(1.20)

Hiszen az előterjesztők által, legalábbis a sajtóban nyilatkozott körülbelül nyolcezres létszámhoz képest, az általunk javasolt kiterjesztés néhány száz fővel növelné az átvilágítandók körét. Ez egy-két átvilágító bíró beállításával megoldható lenne. A MIÉP képviselőcsoportja összességében tehát támogatja a törvényjavaslat irányát, de túlságosan rövidnek tartja annak lépését. Sajnos, ellenzéki pártként nem rendelkezünk elegendő közéleti befolyással arra, hogy a múltban kompromittált antidemokratikus személyeket a demokratikus közéletből hatékonyan kiiktassuk. (Közbeszólások az SZDSZ soraiban: Jó lenne!) Jó lenne, bizony. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Bizony, Csurka István!) Ezen vitatkozhatunk, hogy kiknek a személyéről van szó, én felsoroltam, hogy kikre gondolunk, milyen körre. Ennek ellenére ellenzéki pártként kiállunk amellett, hogy a múlt rendszerből magukat átmentett antidemokratikus személyek ne játszhassanak szemfényvesztő demokratát politikai közéletünkben. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Jó lenne!) Jó lenne. Az illetőt már átvilágították, akire a képviselőtársaim céloznak, és nem találtak benne olyat, ami miatt le kellene mondania. Ennek ellenére kiállunk amellett, hogy a módosító javaslatainkkal javítani szeretnénk a törvénytervezetet.

Arra a kifogásra pedig, hogy azért nem célszerű kibővíteni az átvilágítandók körét, mert azzal nem lehet határidőre végezni, az a válaszunk, hogy nem nagy létszámot, de igen fontos kört javasolunk még átvilágítani. Kérem az előterjesztőket, hogy gondolják át az általunk javasolt kiterjesztést, és kérem a támogatásukat.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu