ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A T/1982. számú törvényjavaslatot tárgyaljuk, amely a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosítása. Persze ez így nem igaz. A cím ugyanis minden jó szándékú és jóhiszemű embernek azt villantja fel, hogy valami megújul, korszerűbb lesz, jobban, egyszerűbben használható, a megelőzőt pedig gyorsan elfelejthetjük. Erről szó sincs - ne vezessük hát félre őket!

Az a bizonyos jó szándék ugyanis tudja, hogy ha a címet médiatörvénnyé egyszerűsítjük, akkor az a háborút jelenti, "a" háborút. Gyakorta förtelmes, gyomorfelforgató politikai műsorokat, trágyával bekent irodabútorokat, kékszalagos tüntetést, ha ehhez nincs elég irodabútor, elbocsátásokat elképesztő méretű végkielégítésekkel, majd átszervezéseket és visszaszervezéseket, ragyogó szakemberek szívinfarktusát és halálát, álkülföldiek megfellebbezhetetlen áljogát arra, hogy belügyeinkbe beavatkozzanak, két fél vitatkozása közben számon kérve a sajtószabadságot, mert nemcsak az egyik fél beszél.

A médiatörvény számára azt jelenti, hogy a képernyő alá lavórt kell helyezni, nehogy a folyamatosan ömlő vér és mocsok a nehezen megvásárolt szőnyeget beszennyezze. Azt jelenti, hogy a parlament némely képviselőjének a stílusa e műsorok napi és lassan megszámlálhatatlan csatornán át kiáramló ocsmányszájúságából eredeztethető, tehát számára is megengedett, különösen, ha tévénézés közben az asztal alatt kuporgó gyermekei riadt szemébe pillantva a médiatörvény jut az eszébe.

Elég. Sajnos elég, mert nem erről, ennek végleges felszámolásáról lesz szó - legfeljebb és talán egy kicsit. Addig pedig a médiahelyzet és a médiatörvény ugyanazt jelenti.

Itt és most sok hónapnyi tudatos késleltetéssel arra adott engedélyt az MSZP és az ellenzékben is hű csatlóstársa: az SZDSZ, hogy néhány, mindösszesen húsz paragrafust kitevő formális változtatás terveiről elbeszélgessünk. A végeredményt előre bejelentették: mint hallották, nem adják a kétharmadhoz szükséges szavazataikat. A beszélgetés tehát öncélú. Pedig ha a tisztelt, képzeletünkben jóhiszemű polgár végigolvassa a 13 oldalnyi, mint említettem volt, húsz paragrafust, csupa békés, szelíd dolgot talál. Megtudja például, hogy a hálózatba kapcsolódás nemcsak a konnektor igénybevétele, hanem két vagy több műsorszolgáltatás összekapcsolódása is ugyanazon műsorszám vagy műsor egyidejű vagy csaknem egyidejű szolgáltatására.

Tovább enyhülhet a lelke a 2. § új 41. pontjánál is, hiszen ezentúl a reklám szónál nem a szárnyaszegett betétek ezredik változata jut majd eszébe, hanem az az ellenérték vagy ellenszolgáltatás fejében közzétett műsorszám, illetőleg önreklámozás céljára felhasznált műsoridő, amely megnevezett vagy ábrázolt áru, beleértve az ingatlant is, jog, kötelezettség vagy szolgáltatás értékesítését vagy más módon történő igénybevételét, illetve a reklámozó vállalkozás vagy a műsorszolgáltató által kívánt más hatás elérését segíti elő, vagy a műsorszolgáltató által kívánt más hatás elérését segíti elő, vagy a... - persze lehet, hogy itt elakad, mint egy régi lemezen a tű, és eltöpreng: vajon reklám-e és milyen kívánt más hatás elérését segíti elő az a sajátos gyakorlat, hogy az évek alatt nálunk bemutatott filmek tömegében grasszáló prostituáltak kivétel nélkül öklömnyi keresztet viselnek a nyakukban, a bokájukon és másutt? Sohasem csillagot, se öt-, se hat-, se többágút - csak és kizárólag keresztet. Szorongani kezd: nem diszkrimináció ez? Hiszen már a magzatvédelmi törvénynél megtanulhatta, hogy az a modern és jogszerű, ha a nő önrendelkezik a saját testével, meg azzal, amit azon belül és kívül hord. Ezekbe a filmekbe meg nem engedik be a többieket: a csillagosokat, a katonákat?

Szerencsére a 48. pont elvonja a figyelmét: az "európai mű" szakfogalom, új definiálása ugyan csak a szakmabelieket töltheti el még izgalommal, de a jóhiszemű polgár ide gondolja a magyar műveket is, és a szeme se rebben. Mi is európaiak vagyunk, vagy nem? Fel sem merül benne, hogy ezzel másutt foglalkoznak a médiajogászok; vagy éppen sehol - hiszen ki rendel még a Magyarországra telepített, külföldi érdekeltségű média részéről magyar műveket? A többieknek meg talán nincs is erre pénze. A gond ezek szerint el van vetve.

Örömmel akadunk rá - csak lapozni kellett - a 4. §-ra, amely végre a kiskorúak védelméről szól. Itt minden élcelődést mellőzve tapasztaljuk, hogy a törvényalkotó legalább a feltételezett áldozatok figyelmét fel akarja ébreszteni, honnan fenyegeti őket veszély, vagy netán ezzel szemben pozitív élmény, fenyegetés nélkül. Kár, hogy ez utóbbi mint első kategória, másfél sorban elintézhető, így: "Azt a műsorszámot, amelynek megtekintése minden korosztály számára ajánlott, az első kategóriába kell sorolni." Ennyi.

A többi négy kategória? Nézzünk csak! Szavakat idézek, amelyek mindig kiskorúakat ért hatásokról szólnak.

A második kategória: félelmet kelthet benne, nem értheti meg, félreértheti.

(23.30)

Harmadik kategória: szellemi vagy erkölcsi fejlődésében kedvezőtlenül befolyásolja - erőszak, szexualitás.

Negyedik kategória: előzőek fokozottan, és már meghatározó elem az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása.

Végül az ötödik kategória: mindezek súlyosan kedvezőtlen befolyásolásra alkalmas kidolgozása, azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot alkalmaz.

Tisztelt jóhiszemű Polgár! Ebből a felsorolásból megtudhatta, hogy a tévé műsoraiból mivel támadják kiskorú gyermekét és természetesen önt is. Annyira naiv nem lehet, hogy ezt ne tudná, hiszen mindez a felnőttek idegrendszerét is ugyanúgy rombolja, morális érzékét tompítja vagy éppen kioltja, és akkor már saját rossz példája is elég lesz a kiskorúaknak, szükségtelen a kívánt hatás eléréséhez még filmet is nézniük. Majd' elfelejtettem: az ötödik kategóriába sorolt műsorszám - tudják: pornográfia, indokolatlan erőszak - nem tehető közre a médiában, azt a továbbiakban a videotékákban keressék; nem dohányáru az vagy pálinka - bármely korosztály hozzáférhet most is.

Azért ne becsüljük le az itt megjelent jó szándékot! A már tapasztalható bemondói figyelmeztetés, a törvény alapján várható jelzések a sajtótermékekben, piktogramok a képernyőn a felelős szülőt, felnőttet együttműködésre, segítésre késztetik - egyébként erre késztetik a paragrafus ajánlásai is. Valaha talán a másik oldalról, a törvényhozó oldaláról érkezik még további erősítés, például azzal, hogy a negyedik kategóriába tartozó műsorszámokat is kiszorítják a forgalomból.

A 6. §-nál ismét eszünkbe jut a korábbi példa a keresztcipelő prostituáltakról. Ugyanis a (7) bekezdés arról szól, hogy "nem tehető közre vallási vagy politikai meggyőződést sértő reklám", tehát ilyesmit pénzért, reklámként megvásárolni nem szabad - a szólásszabadság páncélja mögé bújtatva, művészi filmnek álcázva viszont igen, akár százszoros időméretben. Ez a bekezdés, paragrafus legfeljebb pesti alapviccek forrásbővüléseként lesz valaha igazi érték.

A 14. §-nál eszembe jutott a Music Classic Rádió esete 1998 telén, és a paragrafust összevetettem most hatályos elődjével - nincs lényeges különbség. Tehát: "Ha a műsorszolgáltató a műsorszolgáltatási szerződésben és a rádióengedélyben előírt feltételeket nem teljesíti vagy megsérti, a testület", mármint az ORTT... - és itt aztán vége-hossza nincs a fenyegetéseknek, amelyekből az ORTT akkor, '98-ban nem alkalmazott büntetésként egyet sem. Azóta is vérig van sértve a műsorszolgáltatási szerződés, a rádióengedélyről nem is beszélve. Pedig a 17. §-ban módosított Rtv. 135. §-a, illetve annak azonos számú régi változata egységesen szankcionálásra kötelezte volna, illetve kötelezi a testületet. Minden jogszabály annyit ér, amennyit tiszteletben tartanak belőle.

Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Helyenkénti iróniám, szkepticizmusom nem az előterjesztőnek szól, nem is magának a benyújtott törvényjavaslatnak. Ön és mi mindnyájan tudjuk, hogy ezen az EU-jogharmonizációs kötelezettségből fakadó feladaton rég túl kellett volna jutnunk. Ez az ország érdeke lett volna, és bizonyos, hogy benne azoké is, akik a médiatörvény egészének vagy bármely részletének javító-módosító célú tárgyalását obstrukciós magatartásukkal megakadályozták. Ez a magatartás értelmetlen és káros, hallhatták kedves rádióhallgatóink is, hogy milyen anyagi és erkölcsi hátrányok érhettek emiatt mindnyájunkat, azt írják ugyanakkor: a tb, a Postabank, a CW Bank, a csalárd privatizáció, s a többi, s a többi, csatornáin eddig elfolyt ezer milliárdok után még sor kerül egyszer az elszámolásra.

Mindezek okán a MIÉP mint jobboldali ellenzéki párt ebből nem kíván magának részt. A törvényjavaslatot - elismerve annak néhány kiemelkedően fontos és pozitív elemét - szívesen támogatjuk. Várjuk azonban, hogy az 1996. évi I. törvény mielőbb a történelem süllyesztőjébe kerüljön, hogy helyet adjon egy nemzeti és európai érdekeket szolgáló, használható törvénynek. Addig köszönjük meg a média területén dolgozó valahány kiváló személyiségnek, szerkesztőknek, riportereknek, műsorvezetőknek, alkotócsoportnak, hogy ezt a várakozási időt elviselhetőbbé teszik számunkra mint ritka, de követendő, bátor példák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiból.)

Forrás: parlament.hu