KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyik latin közmondás szerint a történelem az élet tanítómestere. Ezt a közmondást sokan ismerik, idézik is, azonban alkalmazására nagyon ritkán kerül sor. Dr. Csúcs László és dr. Mátrai Márta képviselőtársaim önálló indítványával kapcsolatban szeretném, ha ez a sok bölcsességet tartalmazó közmondás érvényre jutna.

A XX. században sok rendszerváltozást kellett megélnünk. Ezek közül a közelmúlthoz tartozik a II. világháború utáni változás, aminek szüleink és nagyszüleink még élő, sokszor szenvedő tanúi voltak.

Pillantsunk egy kicsit vissza általánosan és konkretizálva is erre a rendszerváltozásra, amelyiknek kihatásai még napjainkban is fellelhetők. A szovjet megszállással bekövetkezett rendszerváltozás lényege volt a gyorsaság és a kérlelhetetlenség. Ennek érdekében országos szinten igazolóbizottságokat állítottak fel a legkisebb helyeken is, ahol mindenki mindenkit ismert.

Az igazolóbizottságok minimális létszáma három fő volt, de magasabb szinten egész komoly testületeket hoztak létre. Mindjárt a kezdet kezdetén két csoportra osztották ezeket a bizottságokat.

Az egyik csoportba tartoztak azok, akik a háborús események alatt nem hagyták el az országot, ez volt az I-es számú igazolóbizottság, míg a II-es számú bizottságok csak a nyugatosokat vizsgálták, tehát azokat, akiket a háborús események Nyugatra sodortak, esetleg csak az Ipolyon vagy a Dunán át.

Az akkori elmélet szerint bűnténynek számított, ha valaki megláthatta a nyugati kultúrát, és így összehasonlítást tehetett amerikai, angol, francia hadsereg, valamint a hazánkat megszálló szovjet hadsereg kultúrája között. Nyugatosnak számított mindenki, aki akár kényszerből, akár menekültként vagy kórházvonaton mint sebesült került ki.

Ennek a megosztásnak az igazolóbizottságokban még másik gyakorlati jelentősége is volt. Ha valakit bűntelennek találtak és igazoltak, de az igazoló iraton rajta volt a római kettes, tehát nyugatost jelentő bélyegző, annak az igazolását a személyzetisek sehol sem vették figyelembe, s úgy kezelték őket, mint az ország ellenségeit, reakciósokat, fasisztákat. Ez azt jelentette, hogy az ilyen igazolvánnyal rendelkezők - bármilyen magas képzettségűek voltak is - legfeljebb segédmunkásként dolgozhattak, de ahhoz is baráti segítség vagy protekció kellett, hogy az ilyen igazolt ezt a munkakört betölthesse.

A megalapozott felülvizsgálatok alapján hamarosan megtisztították a közigazgatást, az államapparátust a számukra nem megbízhatónak vélt személyektől. Ismerjük ennek következményeit: állástalanság, nyugdíjmegvonások. A rendszert nem érdekelte, hogy hányan halnak éhen, és milyen nagy tömegű lett az öngyilkosok száma. Kíméletlenül végrehajtott mindent, aminek következményei családon belül még a gyerekekre, sokszor az unokákra is kihatottak.

A mi családunk esetében például édesapám ötféle megszerzett szakképesítés ellenére is segédmunkásként ment nyugdíjba. Időközben a család életében előfordult olyan eset is, hogy öt gyereke közül négy fiával ötödmagával tartozott a segédmunkási státusba, és gyerekeinek is erről a szintről kellett eljutnia olyan elfogadható körülmények közé, hogy családot alapíthassanak, hiszen iskoláztatásukat is gátolták. Ehhez kapcsolódott a III/III-as megfigyelés, ami még a '80-as évek végén is folyt.

Az elmondottakból csak egy kis töredéke látható annak a rendszerváltozásnak, amit igen kegyetlen következetességgel hajtottak végre. Voltak sokkal nagyobb tragédiák: elpusztult életek, tönkrement családok, és ezek sorsát még ma is javarészt homály fedi.

A történelem, mint az élet tanítómestere példát mutatott nekünk a rendszerváltozás gyorsaságára és kíméletlen következetességére. Mindebből tanulhatunk, de nem szűrhetjük le azt a következtetést, hogy viszonzásként nekünk is ezt a bolsevista módszert kellene alkalmazni.

(0.50)

Azt azonban megtanulhatjuk, hogy rendszerváltozás nélkül a megörökölt múlt tovább kísért. Megoldást kell találnunk arra, hogy hasonló körülmények ne árnyékolják be hazánk jelenét és jövőjét.

A fentiek alapján az emberben felvetődik egy olyan gondolat is, hogy mi történne, ha az akkori "nyugatos" megbélyegzést "keletes"-re változtatnánk. Ilyesmi azonban a mai kormányzat humánumával nem egyeztethető össze. Feltétlenül szükségesnek tartok azonban egy konkrét formában megvalósuló kiterjesztett átvilágítást azzal a hozzáadással, hogy annak eredményét ne lehessen egy vállrándítással elintézni.

A T/2298. számon benyújtott, az egyes politikai tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XXIII. törvény módosítására benyújtott képviselői önálló indítványt támogatom.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu