MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Először tisztázni akarom, mint nyolc évvel ezelőtt, hogy kiknek a nevében beszélek. Elsősorban a saját nevemben, feleségem, gyermekeim, családom és mindazoknak a nevében beszélek, akik hasonlóan gondolkodnak.
Az SZDSZ szabadelvű párt, és természetes, hogy lelkiismereti kérdésben természetesnek tartja, hogy mindenki a maga véleményét mondja el. A jelenlegi törvénykezési helyzetet kicsit kesernyésnek érzem. Nyolc évvel ezelőtt, amikor az első törvény megszületett, amikor tényleg egy sor alapvető törvényt kellett hozni, akkor, illetőleg azt megelőzően az Alkotmánybíróság megállapította, amit a mostani is, hogy nem lehet a hatályos alkotmányból levonni a méhmagzat jogi helyzetét, ugyanakkor Sólyom László kijelentette azt, hogy rendkívül nagy jelentőségű volna, ha a Magyar Országgyűlés a méhmagzat jogállását rendezni tudná.
Azt hiszem, hogy hallatlanul fontos dologról van szó. Az élet origójáról, az élet keletkezéséről és az alkotmány egyik legfontosabb posztulátumáról van szó. A XX. század végének a legnagyobb vívmánya az, hogy az emberi jogoknak a garantálása alapvetővé vált minden demokráciában, a többség akaratával szemben is. Tehát azon jogoknak a köre nőtt, amelyeket még a többség sem vehet el. Ezek közé tartozik az élethez fűződő jog. Azonban nincs definiálva az, hogy az embert mikortól tekintik embernek. Az emberi jogok deklarációja is úgy keletkezik, hogy az emberek veleszületett joga, tehát a születéshez köti, a jog különböző fifikái visszamenőleges jogot adnak a méhmagzatnak, ha már megszületett, de valójában a születés előtt a méhmagzatnak semmi joga nincsen.
A jelenlegi helyzetben ehhez képest nem lépünk előre, holott ez lenne a legfontosabb. Élünk egy társadalomban, ahol nem definiáljuk magunkat, hogy mikortól vagyunk emberek, és nincs erre vonatkozóan közmegegyezés sem. Van egy gyakorlat, amelyik a méhmagzatoknak a megsemmisítését - én is keresem a szót, nehogy megbántsak másokat - megengedi. Valahogy fordítottan van valami kis védelme a méhmagzatoknak. Nem tartom túl szerencsésnek a törvény nevét, mert kicsit álszentnek érzem, de ez a saját véleményem. Ha megnézzük a törvényt, akkor ez a védelem adott esetben a 20. héttől vagy a 18. héttől, vagy a 12. héttől kezdve van, attól függően, hogy milyen szituációról van szó. Azért óriási különbség van a 12 hetes magzat, a 12 hét előtti magzat és a 20 hetes magzat között!
(17.00)
A törvény lehetőséget ad bármelyikük eliminálására adott szituációban. Az alkotmány-előkészítés során a múlt ciklusban megkíséreltük, ha nem is a definiálását a méhmagzat jogának, de az élet védelmének egy szélesebb körű definiálását az alkotmánytervezetben. Ez nem sikerült. Tehát az előző ciklusban kialakított új alkotmánytervezet sem tartalmazott előrehaladást ezzel kapcsolatban. Ez az egyik dolog.
(A jegyzői székben Mádai Péter helyét
Kapronczi Mihály foglalja el.)
A másik az, hogy az Alkotmánybíróság maga is csak az alkotmány keretein belül tudott működni, és azon belül bizonyos életvédelmi mentalitást hiányolt a törvényből, és arra szólította fel az Országgyűlést, hogy ezt próbálja meg növelni. Úgy gondolom, hogy a legfontosabb a közszellem alakítása lenne, hiszen a közszellem az, amelyik a nagyszámú abortuszokhoz vezet. Az igaz, hogy a statisztika azt mutatja, hogy a '92-es törvény óta fokozatosan csökken az abortuszok száma, de egyáltalán nem olyan mértékben, mint ahogy az kívánatos volna.
A tényleges segítségre utalt az államtitkár asszony is, arra, hogy segítő irányba kell elmennünk. Úgy gondolom, hogy ezt kell támogatnunk, hogy valóságos segítséget kapjanak azok, akik gyermeket akarnak vállalni, vagy nem kívánt terhességüket esetleg felvállalnák. A segítésnek nagyon sok formája van. Azt a folyamatot - hadd tegyem hozzá, mondom ezt ellenzékiként -, amit a kormány is elindított a családok és a gyermekek támogatására, folytatni kell, és erre a speciális esetre kiterjeszteni. Gondolok itt a nem kívánt terhességek esetében az örökbeadások intézményesítésére, segítésére, támogatására. Ma ez a büntetőjog és a polgári jog határán lévő dolog, nem akarok itt utalni különböző esetekre. Ugyanakkor sok ezer szülő, házaspár vagy pár vár arra, hogy gyerekeket fogadhasson örökbe. Anyagi, erkölcsi segítség, szeretet és támogatás kellene, a társadalmi szervezetek, egyházi és más intézmények de facto segítése.
A törvényben szó van ezekről. Szó van azokról is, hogy a tanácsadás során, amelynek valóban segítőnek kell lennie, és ahhoz a nehéz helyzethez igazodnia, amelyben az a szegény ember van, aki oda elmegy, de ehhez anyagi erőforrások kellenek. Éppen azért támogatom azokat a javaslatokat, amelyek éppen ezt segítik elő: ezek anyagi támogatása, anyaotthonok létrehozása, utána pedig a gyermekek nevelésével, elhelyezésével kapcsolatos támogatás.
Ugyanakkor hiányolom azt, hogy a törvényben nem mondatik ki egyértelműen, hogy az abortusz nemcsak rossz, nemcsak helytelen, nemcsak káros, hanem valójában bűn is. Bűn is, amit átmenetileg a társadalom nem büntet, mert úgy gondolja a törvényhozó, hogy nagyobb bajt okozna, ha ezt keményen büntetné, mint ahogy erre volt már példa a magyar társadalom életében is, sokkal nagyobb bajokat okozna, mintha valamilyen formában szabályozza. A törvényhozónak szabályoznia kell olyan kérdéseket is, amelyekkel erkölcsileg nem ért egyet, amit a maga számára elfogadhatatlannak tart, ugyanakkor tudja, hogy ha nem szabályozza, akkor egy olyan rossz helyzet keletkezik, ami még több áldozatot követel. Sok ilyen téma van, sajnos ez is azok közé tartozik.
Én olyan módosító javaslatot fogok beadni, amelyik határozottan deklarálja azt, hogy ez tulajdonképpen egy büntetendő cselekmény, amit nem büntet a törvény átmenetileg, amennyiben a törvény paragrafusai szerint járnak el.
A másik kérdés, ami már az előző törvénynél is előfordult nyolc évvel ezelőtt - sajnálom, hogy nincs itt az államtitkár asszony, mert vele voltam vitában (Dr. Pusztai Erzsébet: Itt vagyok.), bocsánat, nem láttam a pulpitustól, elnézést kérek -, ez pedig a fájdalomcsillapítás kérdése. A legújabb kutatások megerősítették azt, amit akkor mondtam, és amiben az Egészségügyi Tudományos Tanács sem tudott annak idején eligazítást adni, mert kiderült, hogy nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel; igenis ezeknek a magzatoknak - már a 12 hetesnek, de a 20 hetesnek feltétlenül - igen erős fájdalomérzetük van, és úgy gondolom, hogy a törvényben szerepelnie kell, vagy legalábbis a törvény végrehajtási utasításában, hogy ezeknek a magzatoknak a fájdalmát csillapítani kell. Vizy E. Szilveszter akadémikussal is beszéltem erről, és neki is ez a véleménye. (Megszólal egy mobiltelefon.)
Mindent egybevetve: én magam nem fogom tudni megszavazni ezt a törvényt lelkiismereti okokból, de őszintén drukkolok annak, hogy minél több magzat megmeneküljön a törvény végrehajtása során.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, az MDF az SZDSZ padsoraiban.)
Forrás: parlament.hu
Kommentek
Bejelentkezés