SCHALKHAMMER ANTAL, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Parlamentünk a gazdaság egyik legfontosabb törvényét tárgyalja, hiszen a magyar nemzetgazdaság és ipar talán legnagyobb szereplője az energiaszektor, közöttük az villamosenergia-ipar. Sajnálattal konstatálom, hogy ilyen fontos, a gazdaságot alapvetően érintő törvénynél a kormány tárcáinak vezetői nem mutatnak semmilyen érdeklődést, az illetékes miniszter nem vesz részt az általános vitán sem. Remélem, ez nem azt mutatja, hogy a kormány lefutottnak, illetve előre elfogadottnak tekinti ezt a törvényt.

A törvény gazdasági, társadalmi hatásai igen jelentősek és az ellátásbiztonság mellett a lakosság és ipari fogyasztók érdekeit is kell hogy integrálja. Ez a törvény, mint ahogy a szektor maga, ki kell hogy állja a hosszú távú stratégiai döntések próbáját, ezért is igen körültekintő, alapos előkészítést és figyelmet érdemel. Érdemes rápillantani a hazai jogalkotás történeti hátterére, amely szintén igazolja a törvényi szabályozás fontosságát és indokoltságát, Glattfelder államtitkár úr erre utalt.

Az első hazai villamosenergia-törvény 1931-ben a XVII. törvényként lépett hatályba, a gyakorlati alkalmazására azonban csak 1934-től került sor, akkor került kiadásra a végrehajtási utasítás a kormány részéről. Az első villamosenergia-törvény - Európában másodikként, Németország után - azért kívánta szabályozni a termelők és fogyasztók közötti jogviszonyt, mivel ez idő tájt a közszféra számára termelő városi villamos művek mellett elsősorban saját bánya- és energiaipari erőművek közcélra is szolgáltattak energiát, de már létesültek országrész-ellátó közcélú erőművek is, mint például a bánhidai erőmű. Tájékoztatásul jegyzem meg, hogy 1934-ben Magyarország bruttó villamosenergia-fogyasztása mindösszesen 0,8 milliárd kilowattóra volt, a közigazgatási helységek 30 százaléka volt villamosítva, ami csupán 350 ezer fogyasztót jelentett az 1999. évi 35,3 milliárd kilowattóra fogyasztással szemben, amit 5,1 millió fogyasztó vett igénybe.

A második magyar Vet. 1962-ben lépett életbe abból az egyszerű okból, műszaki, gazdasági tényből, hogy '49-ben létrejött a magyar villamosenergia-rendszer, amikor a megépült nagyobb erőművek - Mátravidék, Tatabánya, Ajka, Kelenföld, Bánhida - a száz kilovoltos átviteli hálózat összekapcsolásával elkezdték a szinkron üzemű együttműködést. Ebből fejlődött ki az áramszolgáltató vállalatok elosztóhálózata és nem piaci hálózata, ez időben jött létre az MVM tröszt, amely egy gazdasági egységbe fogta össze valamennyi közcélú iparági vállalatot, valamennyi szomszédunkkal kiépítettük átviteli hálózatunk rendszerösszekötő távvezeték-kapcsolatát. Így alakult ki a közép-európai volt szocialista országok villamosenergia-rendszere közötti szinkron üzemű együttműködés, azaz a rendszerek egyesülése.

A harmadik törvény, azaz a 1994. évi XLVIII. törvény a privatizáció gazdasági céljainak megfelelő szabályozást létesített. Az MVM tröszt önálló részvénytársaságokra bomlott. Az új társaságok zöme külföldi befektetők tulajdonába került, megtörtént a nyugat-európai villamosenergia-rendszerrel való összekapcsolása, és annak tagjaként működik együtt a villamosenergia-rendszer az UCPTE-ben az EU-országokkal.

Így jutottunk el a jelenlegi negyedik magyar villamosenergia-törvény előkészítéséhez. Az új törvénykezést az teszi nélkülözhetetlenné, hogy az EU 96/92.EC számú egységes szabályozását az EU belső villamosenergia-piaca számára című irányelvet, amely tavaly óta kötelező az EU-tagországok számára, a magyar jogalkotásunk is alkalmazza, ha hazánk az EU tagországává kíván válni. Az új villamosenergia-törvényben használt fogalmaknak statisztikai szempontból is meg kell felelni az ENSZ, az OECD, az Eurostat előírásainak, amit a magyar energiastatisztikák '92 óta alkalmaznak különböző kiadványaikban; ezek törvénybe való beillesztése és átvezetése is elkerülhetetlen.

(10.00)

Ha a kormány az EU-irányelv szerinti szabályozandó piacot az EU-csatlakozás előtt kívánja megnyitni, akkor a törvénytervezet egyes cikkeinek meg kell felelniük az Európai Unió fogalmi meghatározásainak is. Mivel ez sürgős feladat, és a kormány a 2001. január 1-jei hatálybalépést komolyan gondolja, célszerű lenne, hogy még a részletes vita előtt vagy az alatt az Országgyűlés bízzon meg egy szűk körű szakmai bizottságot, amely az európai irányelv adaptálását soron kívül elvégzi, harmonizálja, és így az Országgyűlés a részletes vitában már a módosított tervezetet is tudná tárgyalni.

Természetesen teljes körű egyetértésre talál annak a célnak a megfogalmazása, melyet a törvény szelleme sugall "A magyar energiapolitika alapjai, az energetika új üzleti modellje" című előterjesztésben, bányaipari alapelveiben, nevezetesen, deklarálni azt a törekvést, hogy a fejlett európai gazdasághoz való csatlakozás kapcsán a villamosenergia-rendszer harmonizációja, jogi szabályozása és a piacra vonatkozó lépések megtörténjenek. Helyes az a cél is, hogy az induló, majd bővülő versenypiac a hazai fogyasztók érdekeinek, valamint a villamosenergia-rendszer biztonságos működési feltételeinek rövid és hosszú távon egyaránt megfeleljen. A törvény a közeljövőben új modell szerint működik. A közszolgálati piac mellett létrejön a versenypiac, mely egyre nagyobb szerepet kap a fogyasztók ellátásában. Nem vitatható tehát az a cél, hogy a fogyasztókat hosszú távon és jól szolgáló, biztonságosan és gazdaságosan működő, a versenypiachoz kapcsolódó villamosenergia-rendszer jöjjön létre.

A célok helyes kitűzése után sajnos az előttünk lévő törvény számos hibával rendelkezik, és jelentős módosításra szorul. Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy hiányzik, és a parlamentnek sincs bemutatva az a társadalmi, gazdasági hatásvizsgálat, hogy a törvény milyen hatással bír a törvényben érintett szereplőkre, hogyan érinti a fogyasztót, ki az új törvénykezésből fakadó szabályozás nyertese, ki a vesztese, milyenek a társadalmi, gazdasági hatásmechanizmusok. Határozottan szeretném kifejezni azon álláspontomat, hogy amíg az ilyen jellegű, törvénykezést megelőző vizsgálatok nincsenek, a parlament és az érintettek nem tárgyalnak, jó törvénykezést és szabályozást alkotni nem lehet. De hogy is lett volna társadalmi hatásvizsgálat, amikor nem készült el a villamosenergia-rendszer modellalkotása, nem ismerjük a szabályozási irányelveket sem. Nem tudhatjuk, milyen mértékben sérülhet a parlament által elfogadott energiapolitika, hogyan érinti a hosszú távú erőmű-építési terveket, mennyiben szolgálja az ellátásbiztonsági garanciákat a jelenlegi törvény.

Ez a villamosenergia-törvény kerettörvény. Számos fejezetében lyukas, és koherenciazavarokat vet fel. A jelenleg érvényben lévő villamosenergia-rendszert alapvetően befolyásolja, az érvényben lévő egyéb szakmai törvényekkel együtt. Ahhoz, hogy teljes rendszerében zavartalanul működjön a villamosenergia-modell, és ne legyenek törvényi kontraindikációk, a törvénynek legalább az indokló fejezetében utalni kellett volna arra, hogy hogyan változik a gázszolgáltatásról szóló, az ártörvény, a versenytörvény, a privatizációs törvény, a bányatörvény, a koncessziós törvény, a polgári törvénykönyv és idevonatkozó kormányhatározatok és -rendeletek sora. A törvényből fakadóan túl sok jog csúszik át a kormányzati és hivatali hatáskörbe, amit nem tartunk helyesnek. Ugyanakkor hiányzik a Magyar Energia Hivatalra megalkotott törvénytervezet egyidejű beterjesztése, amely nélkül nem lehet működési, szabályozási, engedélyezési mechanizmusokat jól megítélni, és jelenleg a törvényben sem. Ezért kérjük, hogy a kormány soron kívül terjessze elő a Magyar Energia Hivatalra vonatkozó törvény tervezetét, mutassa be a parlamentnek ennek hatásait.

A törvény rendkívül gyors és idő előtti bevezetése számunkra nem magától értetődő. Tudomásul vesszük azt a tényt, hogy a magyar jogalkotásnak és magának a villamosenergia-rendszernek az EU-csatlakozás időpontjában el kell érnie az Európai Unió villamosenergia-rendszerében előírt piaci, működési és műszaki, gazdasági paramétereket, de nem tudjuk elfogadni a törvényalkotásban megjelölt azon célkitűzést, hogy a versenypiac bevezetése és a piacnyitás liberalizációja fokában meg kell haladni az EU átlagát. Ez a szektor a hosszú távú stratégiai döntések mezeje. Nem bírja el a szélsőséges ingadozásokat, ezért is nagy figyelemmel kell lenni a fokozatos, kizárólag magyar érdekeket szolgáló bevezetés lépésről lépésre való megvalósítására.

A törvényben szükségszerűnek tartjuk a villamosenergia-ár kialakításának elveire vonatkozó szempontok rögzítését. Nem képzelhető el, hogy a versenypiac egyik legfontosabb elemét, az árkérdést, annak elveit a törvény ne rögzítse, hiszen az ár versenyszabályozó szerepe, az ár tartalmának meghatározása az EU-ban működő villamosenergia-törvények majdnem mindegyikében megtalálható. Nem igaz, hogy a verseny és a liberalizáció egyértelmű árcsökkenéssel jár. Nem szabad a lakosságot, a fogyasztókat becsapni. Ma már itt elhangzott, hogy a magyar árak európai uniós átlaghoz viszonyított mértéke jelentősen kell hogy emelkedjen, hiszen az eurocsatlakozások ezt megkívánják. Abban egyetértünk, hogy talán mérsékelheti a verseny az árat, de ahhoz kapacitás-túlkínálat, hálózatfejlesztési és egyéb feltételek is meg kell teremtődjenek, ami igen jelentős befektetési igényekkel jár.

Ugyanilyen hiányossága a törvénynek, hogy nem tér ki a független rendszerirányító működési és szabályozási elveire, annak szervezeti, társasági tervezetformáira. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen formában és hogyan működik a független rendszerirányító szervezete. Tehát szigorúbb törvényi meghatározásokra van szükség a villamos energia külkereskedelmében, az átállási vagy a befagyott költségek kezelésében, a hatósági árak megállapításában. Pontosabban meg kell határozni az országgyűlési határozatok alapján a mindenkori energiapolitika követelményeinek érvényesítési rendjét, kormányrendelettel, és a villamosenergia-ellátás szereplőinek kapcsolatait, az alacsonyabb rendű jogszabályok kidolgozásának rendjét, a Magyar Energia Hivatal szerepét.

A villamosenergia-törvény jelenlegi tervezete alapján nem látható tisztán a hazai villamosenergia-ellátás hosszú távú üzleti modelljének működése, annak minden eleme. A cél deklarált, a modell kidolgozatlan. A törvényben rendkívül érzékeny fejezetet jelent az export-import kérdések tisztázása. Feltétlenül fontosnak tartjuk, hogy az importlehetőségekhez mindenki azonos feltételek mellett juthasson hozzá, ne legyenek a törvényből fakadó átmeneti vagy végleges monopolelőnyök. Általában igen kritikus pontja a törvénynek, és az azt megalapozó üzleti modellnek is, az az elgondolás, hogy az importtal való versenyeztetés jelentős előnyöket takar, és árcsökkentő hatású is lehet.

Megjegyezni kívánom, hogy a magyar villamosenergia-rendszer importhálózati kapacitásai korlátosak. Nem éri el a 2000 megawattnyi teljesítményt az importálható villamosenergia nagysága, és az ebből közcélú felhasználásra lekötött villamosenergia-mennyiség jelentős hányada miatt a versenycélú importkapacitás 600-800 megawattnál nagyobb nem lehet. Ez a mennyiség nem éri el a hazai villamosenergia-igények 10 százalékát, így jelentős befolyással az árra és a versenyre sem lehet. Azonnal felvetődik a kérdés abban is, hogy az ezentúl saját beruházásban megépített hálózatokhoz milyen a hozzáférhetőség, egyáltalán használható-e mások számára a privát befektetésben épített hálózatok sora, amely szükséges. Az import villamos energia szabályozásában meg kellene fontolni azokat a feladatokat és szempontokat is, hogy meddig lehet számolni az olcsó keleti importokkal, és az EU-csatlakozás után ezek a kapacitások hogyan vehetők számításba a hazai villamosenergia-ellátásban.

Fontosnak tartom, hogy a törvény ismerje el az energetika és környezetvédelem előnyeit a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés területén. Erre az Európai Unió direktívát adott ki, mely határozott állásfoglalást fogalmaz meg a tagországok számára. A törvénytervezet szerint nem zárható ki az a veszély, hogy a hővel kapcsoltan termelt villamos energia versenypiaci árúvá válik a liberalizált villamosenergia-piacon, melynek következtében a távhőszolgáltató erőművekkel ellátott városok, olykor esetleg gazdasági megfontolásokból is, fűtés nélkül maradhatnak. E kérdés megoldását a törvény a gazdasági miniszter hatáskörébe utalja. Véleményünk szerint a rendeleti szintre leszállított szabályozás nem elégséges e kérdés rendezéséhez.

(10.10)

Határozottan javasoljuk, hogy a törvénybe kerüljön bele a hosszú távú villamosáram-szerződés definiálása, valamint a befagyott költségek pontos szabályozása.

A törvény bevezetésének 16. pontja az 1999. VIII. 18. előtt érvényben lévő áramvásárlási szerződésekhez köti a közüzemi ellátási kötelezettségeket. Határozottan fel szeretném hívni a figyelmet arra is, hogy ezt a dátumot a törvényből célszerű lenne kivenni, mert amennyiben nem kerülnek meghosszabbításra a kormányhatározattal is előírt hőszolgáltatást is ellátó szénbázisú villamos erőművek villanyáram-vásárlási szerződései, abban az esetben Ajkán, Inotán, Oroszlányon, Tatabányán, Pécsett, Kazincbarcikán, Tiszapalkonyán közel 100 ezer lakás távhőellátás nélkül maradhat 2001 után. Ugyanígy veszélyezteti a Duna-menti, a tiszai és a mátrai részvénytársaságoknál megkötött modernizációk, retrofitok hosszú távú villanyáram-vásárlási szerződéseit, illetve megvalósítását. A retrofitok területén ez több mint 2000 megawattnyi kapacitást, rövid távon pedig, 2004-ig a szénbázisú erőműveknél közel 1000 megawattnyi kapacitást tesz lehetetlenné. Ezen termelőkapacitások pótlása... - amennyiben a jelenlegi külföldi tulajdonok és befektetők visszavonulnak a szándékukkal, megvalósíthatatlannak látszik ezen erőművek pótlása. A törvénynek ezt a kérdéskört is világosan tisztáznia kellene.

Végezetül javaslom, hogy a törvény megfelelő fejezeteibe kerüljön beépítésre az az elvi lehetőség, hogy amennyiben rendkívüli nemzetgazdasági és társadalmi érdekek indokolják, a kormány döntése alapján e törvénytől el lehet térni. Természetesen ennek a megfelelő jogi szabályozását is rendezni kell. Utalok itt, bár a törvény nem a legkisebb költség elve alapjára szolgál, de az elismerő költségek, a különböző régiópolitikai, területpolitikai, foglalkoztatáspolitikai, ellátás-biztonsági okok miatt történő nemzetgazdasági prioritásokra... - ezekre a törvény nem ad lehetőséget. (Sic!)

Összefoglalva a törvényről alkotott általános véleményt: úgy gondolom, hogy a fenti felvetett problémák alapján már világossá válik, hogy frakciónk miért javasolta az általános vitára való alkalmatlanságot. Ismételten felhívjuk a figyelmet a törvény jelentős jobbítására, melyre a részletes vita esetleg alkalmat adhat, még akkor is, ha bizonyos mértékben csúszik a törvény hatálybalépése.

Meg kívánom jegyezni azt is, hogy a Házszabályban előírt tárgyalási metódus a várható, jelentős számú, a részletes vitában benyújtandó törvénymódosítási indítványok megkérdőjelezik a tavaszi ciklusban való zárószavazás lehetőségét. Ez egyben felveti a törvény 2001. január 1-jével való kihirdetésének kockázatát is.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a figyelmet. Sikeres munkát kívánok a törvény alkotása kapcsán! Köszönöm, elnök asszony. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu