KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Nem kívánok olyan sokat beszélni, mint Bóka úr, már csak azért sem, mert nincs közvetlen érdekeltségem a Balatonon, és olyan dolgokra hívta fel a figyelmet, ami tárgyi és objektív tudásról adott tanúbizonyságot.

Én magam, amit felírtam, azt a törvény elolvasása alapján, illetve a mezőgazdasági bizottsági vita alapján tartom fontosnak, hogy elmondjam. Mi ez?

Többek között: jó az, hogy tényleg a teljes vízgyűjtő területet öleli fel ez a rendezési terv, jó az, hogy differenciál. Érdekes volt számomra, amikor a viszontválaszokban azt hallhattuk, hogy a Balatontól elég távol lévő települések vállalják a szennyvíztisztítás, szemétkezelés, egyéb környezetvédő tevékenységek nehezített fokát is, mert azt remélik, hogy ez a későbbiek során az üdülőturizmusból vagy bármiből meg fog térülni a községüknek.

Nagyon jó, hogy megpróbáljuk tényleg egy törvényben leszabályozni mindazt, ami a legszükségesebb, hiszen pontosan a balatoni építési tilalom vitája kapcsán tapasztalhattuk azt, hogy mennyire szükséges volt ennek az akkori beadványnak az elkészítése, mert óriási a nyomás az önkormányzatokra, a helyi önkormányzatokra, amit nekik esetenként rendkívül nehéz egy megbízható és szigorú törvényi háttér nélkül betartani.

Ami számomra különösen érdekes és fontos, az a szűkebb szakmámhoz kapcsolódó: a szőlőtermesztés. Több képviselőtársam szólt már arról, hogy a balatoni természeti tájhoz hozzátartozik a szőlőtermesztés. Amikor először belekezdtem az előterjesztés olvasásába, akkor meglepődtem rögtön az elején, hogy hiszen csak az erdőt emelik ki, utána megnyugodtam, hogy a szőlő szabályozása is szigorú módon megtörténik. Ugyanakkor egy gondolatot vetnék fel - és gondolom, erre Bóka úr talán vevő is lehet -, hogy örülnék annak, hogyha az erdő és a szőlő között bizonyos átjárhatóság lenne, de nem az erdő, hanem a szőlő javára. Mire gondolok?

Vannak olyan területek - és nem a szoknyaterületekről beszélek, hanem a régi történelmi részekről, tehát a hegycsúcsközeli területekről -, amit régen keserves kézi munkával műveltek, és kitűnő minőségű szőlőt termeltek. Ezek egy része még mindig benne van a szőlőkataszterben, de meg kell állapítani, hogy ezek jelentős része beerdősült.

Úgy érzem, hogy az erózióveszélyt is figyelembe vevő művelési kötelezettség előírásával sokat tehetnénk a szőlőkultúra és a minőség növeléséért, ha az effajta "visszaszőlősítést" az erdőágazatból valamilyen formában meg tudnánk tenni. Nem biztos, hogy törvény kell hozzá, lehet, hogy majd egy rendelet is elég hozzá, én csak a gondolatát szeretném itt felvetni.

Egy másik: elhangzott, hogy milyen kárt okozott a szőlőtermesztésnek a földkárpótlás. Én is számtalan példát tudok mondani, amikor a szőlősorra keresztbe történt a sorok kijelölése, ebből adódóan 1-2-3 méteres vagy esetenként 15 centi széles sávok miatt a teljes szőlőtermelés lehetetlenült el; másrészről ott, ahol tekintettel voltak a művelésre, ott is viszonylag kis területek alakultak ki.

Nagyon sokan eddig hobbi szinten űzték a szőlőtermesztést; biztosan van közöttük egy-két személy, aki megszerette ezt a szakmát, helyben él, és szeretne komolyabb szőlőműveléssel foglalkozni, de ha a törvény után kezdene, mondjuk, egy pince építésébe, ahhoz két hektár szőlőterületre van szüksége. Én ebből a törvényből nem olvastam ki, hogy ez a két hektár vajon összejöhet-e úgy is, hogy mondjuk, hat parcellából, és az egyik helyen készíti el a pincéjét. Hozzá kell tenni, hogy amikor a magassági meghatározások vannak, én ezt jónak tartom, esetenként, ha olyan a technológia, illetve nem bántja a tájképet - hiszen a szőlő mellett a borászati üzem is hozzátartozhat -, eseti felmentést lehetne adni, de csak ilyen célra és semmi másra, és nem a pinceépületre gondolok, hogy egy emeletes lakóvilla lesz a végén a pincéből, hanem olyan, ami a borászati technológiát segíti, esetleg a helyi turizmust, de ott sem túllépve a magassági határokat.

Még egy: horgászként örvendetesen tapasztalom a vízminőség javulását. Rendkívül sok gondot jelent a horgászoknak, de gondolom, csak a helyben üdülni vágyó, cserkésző kedvű üdülőnek is, hogy bizony elég nagy a parti sáv beépítettsége. Örülök annak, hogy most már a törvény szigorával próbálják visszahozni azokat a feltöltött területeket, amit az ott lakók elloptak a nádastól; én örülnék annak, hogyha minél többet sikerülne visszalopni, örülnék annak, hogyha minél szélesebb területen járhatóvá tennénk a balatoni parti sávot. Ez biztatás lehetne arra is, hogy az ősnádasok, a nádasok egy kicsit visszatérhetnek, egy kicsit természetközelibb állapot következhet be, és akkor ez a kibetonozott teknő, amely most még azért eléggé labilis egyensúlyi állapotban van, egy kicsit megizmosodhat, és jobban el tudja majd viselni azt a környezetterhelést, amit azért a turizmus - és bízom benne, hogy a fokozott turizmus - okozni tud ebben a térségben.

Tehát még egyszer, összegzésül annyit tudok mondani, hogy örülök ennek a szakmai előterjesztésnek, örülök ennek a jól elkészített anyagnak. Nagyon örülnék annak, hogyha a harmadik legnagyobb üdülőkörzetre, a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ágra is készülne egy hasonló ilyen terv, hiszen ott is vannak értékes környezeti, ökológiai együttesek, ott is nagyon sok ember érdekelt a pihenésben, az ottani megélhetésben. Jelezném azon kormányzati személyeknek, akik ezzel foglalkoznak, hogy a helyi önkormányzatokban, a helyi civil szervezetekben meg is van az effajta segítségadás, illetve igény egy ilyen tervre, vegyék őket igénybe.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu