KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Előttem Kerényi János és a bizottsági képviselők is, úgy érzem, rendkívül korrekt és konstruktív véleményt nyilvánítottak már. Úgy érzem, ez méltó ahhoz, amit Torgyán úr is említett, hogy amióta ez a törvény megszületett, azóta minél szélesebb konszenzussal fogadtuk el, általában 95-97 százalékos igen arányban.

Ha a mostani beterjesztést nézzük, akkor nekem is azt kell mondanom, hogy ez az előterjesztés tartalmát tekintve egy jó előterjesztés. Van benne egy-két vitatható, úgy érzem, hogy inkább elírás, mint szakmai hiba. Erről Fritz Péter már említést tett. Egyet talán kihagyott belőle, azt, amely azt mondja, hogy a különleges minőségű szőlőknél nem lenne szabad engedélyezni a savtartalom növelését, a minőséginél pedig igen - a 10-11. §-ban csak a minőségi és a különleges minőségi keveredik.

A likőrbornál elhangzott, hogy nem 19 mustfokról, hanem 19 alkoholfokról van szó. Elütötte valaki, nem ellenőrizték le - istenem, előfordul az ilyen.

Úgy érzem, az, hogy az az egy centiliternyi víz ne kerüljön bele a pezsgőbe vagy a habzóborba, valahol ez is jogos elvárás mindenki részéről, arról nem is beszélve, hogy esetenként azért az ivóvízminőség sem mindenütt egyforma. Pont Tokaj környékéről hallom, hogy ott a magas arzéntartalom miatt bevett dolog volt már hosszú-hosszú évek óta, hogy ha cukrot akartak feloldani bármiben, csak esővízben tették, mert máskülönben ez analitikus úton nagyon könnyen kimutatható. Tehát ezeket nem tekintem igazából olyannak, ami miatt, mondjuk, ezt a törvényjavaslatot ne kellene tárgyalni.

Aztán van egy-két vitás pont. Kerényi úr részéről is elhangzott már, hogy önmagában ez a fajtahasználati bizottság egyáltalán kell-e, kik szerepeljenek benne. Ha már azt mondja az itteni törvényhozás, hogy kell, akkor ténylegesen nagyobb szerepet kell hogy kapjanak a hegyközségek ebben.

A magam részéről jónak tartom, ha minél szélesebb körben bővül a bortermő és jó bortermő helyek száma, hiszen pontosan jól mondta a miniszter úr is, hogy ez is az EU-csatlakozási pozíciónkat javítja. Az már egy másik kérdés, hogy magam is viccesen említettem a mezőgazdasági bizottság ülésén, hogy most már Felcsút nemcsak a futballjáról, hanem a boráról is híres lesz, és örülnék, ha a miniszterelnök úr kóstolót hozna a bizottsági ülésre a felcsúti borokból; szakmai emberként kíváncsiságból még meg is bírálnám. De mondom, továbbra is tartom azt, hogy minél több községet kellene szerepeltetni, sőt esetenként talán azt is meg kellene nézni, hogy melyek azok az előírások, amelyek gátolják, hogy esetleg még nagyobb számban be lehessen sorolni ezeket a bortermő helyeket - gondolok itt a szántó arányára. Ezt valahol egy szélesebb konszenzussal, valamikor a közeljövőben, természetesen még a csatlakozás előtt rendezni kell.

Ami igazából nekem is gondom ezzel kapcsolatban, az az, hogy sok minden kimaradt ebből a törvényből, és nagyon jól indult ez a törvénymódosítás, hiszen az illetékes szakértőkkel, hegyközséggel, érdekképviseletekkel, bortermelőkkel megtörtént az egyeztetés az előterjesztés első szakaszában. Utána valamiért kimaradt egy szakasz, ami miatt fogalmazzuk meg mi is jó néhányan ezeket az észrevételeinket, és ami miatt például a mezőgazdasági bizottságban, de a gazdasági bizottságban is a szocialista párti képviselők tartózkodtak, mert vacilláltunk a gyenge igen és a tartózkodás között.

Magam teljes egészében egyet tudok érteni azon felvetésekkel, amit a Fidesz vezérszónoka elmondott. Az adatszolgáltatás, az átjárhatóság biztosítása az egyes ellenőrzésre jogosult szervezetek között nagyon szükséges, így is elég sok lesz az adminisztráció. A kataszter témáját, illetve a harmadosztály eltörlését az Alföldön szakmailag elég sokan forszírozzák. Úgy érzem, ha megvan a szakmai konszenzus, ezt törvényileg mi is tudnánk rendezni és érdemes lenne rendezni.

(12.00)

A lepárlás feltételeiről szólt itt Kerényi úr. Én még egyre felhívnám a figyelmet, ez a törkölykezelés kérdése. Azzal, hogy elég sokat tettünk, mondjuk, a jövedéki törvény alá került a bor azért, hogy a hamisítást, amennyire lehet, megpróbáljuk visszaszorítani - a hamisítás klasszikus módját, amit a szőlőtörköly vizezésével, savas és cukros és egyéb javítása kapcsán, klasszikus módon csiger készítésével meg lehet csinálni -, ezt a kiskaput igazából még mindig meghagytuk. Ezt Franciaországban például úgy oldják meg, hogy kötelezik arra a gazdákat, hogy iksz törkölymennyiség felett egész egyszerűen konyhasóval sózzák meg a törkölyt, ebből adódóan már csak lepárlásra alkalmas, és máris megoldott a kérdés.

Származási bizonyítvány. Ez is mutatja azt, hogy azonos szakmai körök keresték meg a pártokat, és mennyire konszenzusos a szakmai álláspont, mert például minket is ugyanilyen, és jogos kérdéssel és elvárásokkal kerestek meg úgy a hegyközségektől, mint egyes nagyobb szőlőtermelőktől is.

Az akkreditált laborok kérdését érdemes lenne felülvizsgálni. Amikor a bortörvény megszületett, akkor az volt az akkreditált laborok ellen a felszólalás elsősorban, hogy ez pénzkérdés. Tény és való, hogy vannak olyan mérési eszközök, amelyek rendkívül sokba kerülnek, és nem is biztos, hogy mindenhol meg kell tenni, de úgy érzem, hogy ahogy most már kialakultak ezek a térségi laborok, ahogy kialakult a hegyközség, ahogy azért kezd kialakulni az egész szervezet, lassanként érdemes megfontolni ezek létrehozását, és ehhez valamilyen formában költségvetési támogatást is kellene adni.

Nemzeti tanácsi képviselet. Nagyon sokszor felvetik az alföldi hegyközségek, magam is egy ilyen hegyközségnek vagyok az elnöke, hogy ha a területarányos képviselet nem is valósítható meg, én úgy érzem, legalább egy olyan irányba kellene eljutnunk, hogy bizonyos témákban, ami kifejezetten sértő lehet és az alföldiek érdekei ellen szólhat, nemzeti tanácsi álláspont esetében vétójogot kellene adni az alföldi borvidéknek. Ez már egy kiindulópont, és később el lehet jutni talán egy másfajta konszenzusra kis.

Úgy érzem tehát, kár, hogy ezek kimaradtak ebből az előterjesztésből. Kár, hogy kimaradt az a fajta kérése a hegyközségeknek, hogy lehetőleg, aki árutermelő célú szőlőültetvényt művel, valamilyen formában teremtődjék meg a lehetősége, hogy hegyközség alakítására legyenek kötelezettek. Ezért visszatérnék azon javaslatomra, hogy felül kellene vizsgálni ezt a szántóföld százalékos arányát, mert akárhogy is nézzük, a szőlőtermés vagy a szőlőterületek 25 százaléka még nem tartozik hegyközségi hatáskör alá. Tehát ez igazából nem szerencsés, semmiféleképpen, ha az ellenőrzöttséget és a szabályozás kérdéseit nézzük.

Magam is egyetértek azzal, hogy a védett eredetű borról igenis jó lett volna ebben a törvényben rendelkeznünk. A paragrafust nem lehetett megnyitni, tehát ebből adódóan ettől is elesünk.

Összességében mit tudok mondani erről az előterjesztésről? Azon túl, hogy korrigáljuk ezeket a hibákat, azon túl, hogy megpróbálunk belopni a megnyitott paragrafusokba olyan pontokat még, ami jobbá teheti ezt a törvényt, én nagyon kérem az előterjesztőt, hogy amikor összegyűlnek ezek az észrevételek, amikor kellően kiforr, akkor ismételten próbálja meg beterjeszteni ezen törvények módosítását, próbálja meg ezt úgy megtenni, hogy az utolsó egyeztetésre is meghívják a képviseleteket, s akkor megint egy konszenzusos rendezéssel meg lehet a lehetőséget teremteni arra, hogy mindazokat is, amik kimaradtak, ide a Ház elé tudjuk hozni. Magam se tartom szerencsésnek, de nehéz lenne ezt másképp megoldani.

A miniszter úr azonban nemcsak erről a törvényről beszélt, ezért engedje meg elnök úr nekem is, hogy reagáljak miniszter úr egy-két felvetésére.

Ez a 15 ezer forintos támogatás kérdése, ami a minőségi árutermelést segíti: én nem hiszem, hogy a MOSZ ez ellen lenne. Az egy más kérdés, hogy bizonyos pozícióharcok vannak, bizonyos más megítélés van, például hogy a reorganizáció hogyan történik, ez vitatott, de a MOSZ részéről nem hallottam még olyat, hogy bárki is ellenezte volna. Azt már hallottam, hogy a MOSZ-osok azért ezt felvetették, pont a kicsik érdekében, hogy vajon a minisztérium tudatta-e a termelőkkel az FVM-hivatalokon keresztül, hogy aki ezeket a támogatásokat igénybe akarja venni, táblatörzskönyvet kell vezetnie, természetesen permetezési naplót, ami lehetővé teszi az ellenőrzött növényvédelmet; a táblatörzskönyvben szerepelnie kell a talaj- és növényvizsgálatoknak, hisz csak ez alapján lehet műtrágyázni, ehhez a feltételhez van kötve ez a támogatási rendelet. Ha ez nincs meg, akkor elviekben nem adható támogatás a termelőnek, ennek a költségeit viszont nem vállalja magára az FVM. Vagy mondjuk, amit a MOSZ részéről még kifogásoltak, hogy az a 6000 forintos műtrágyázási támogatás, ami a foszfor és káli műtrágyára szól és rögzített árral, hogy ennek a felhasználását igazolni kell, az jogos, de pontosan a kötöttségei miatt inkább a műtrágya-forgalmazóknak és az iparnak kedvez, mint akit eredetileg megcélzott miniszter úr támogatása.

Nos, tehát én úgy érzem, hogy minden ilyen támogatás, ami segíti a kertészeti ágazatot és konkrétan a szőlőtermesztést, nagyon jó, előrevisz minket. Én azt kérem, hogy ezeket is azért szakmailag illő módon át kell beszélni, ugyanúgy, mint a többi szakmai törvényt. És még egy dolgot nem szabad elkövetni, hogy mondjuk, egy szerdai napon miniszter úr bejelenti, hogy 15 ezer forintot kapnak a kertészek, ő már aláírta, és csütörtökön megjelenik a 8000 forint. Rendkívül rossz volt a visszhangja ennek, noha magában mindenki egy kicsit örült annak, hogy végre a kertészeti ágazat kaphat földalapú támogatást. De ez, én úgy érzem, egy taktikai lépés volt - de hát sorry, ez van, nem én hoztam. No, elnézést a kitérőért, kedves elnök úr, ami szintén nem tartozott a bortörvényhez.

Ismételten megerősíteni tudom csak, hogy ha ezeket a korrigálásokat végigvisszük a bortörvényen, a Szocialista Párt ezt a bortörvényt - fenntartásainak hangoztatása mellett is - támogatni fogja, s nagyon remélem, hogy ez a kilencven-valahány százalékos igen most is be fog jönni ennél a szakmai törvénynél.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu