KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET, az emberi jogi kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Igen, én helyettesítem Kósáné Kovács Magdát, mert ő egyéb közfeladatai miatt el kellett hagyja a termet és a munkát, ezért átvettem tőle ezt a feladatot.

Bizottságunk önálló indítványát Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának többször megismételt ajánlása alapozza meg. Bizottságunk évente foglalkozik az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentésével, ezért kötelességének érezte, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtsa. Gönczöl Katalin alkotmányos visszásságot állapított meg, hogy a felsőoktatásban dolgozó nők nyugdíjkorhatára akkor még, amikor ezt megállapította, 55 év volt. 55 éves korukban, egyoldalú munkáltatói döntéssel a közalkalmazotti jogviszony megszüntethető.

A helyzet azóta megváltozott két vonatkozásban is. A parlament a nők és a férfiak nyugdíjkorhatárát egyformán 62 éves korra emelte. A nyugdíjkorhatár az érintett nők számára születési évenként egy-egy évvel emelkedik, és az 1947-ben született nők 62 évesen mehetnek nyugdíjba.

A másik megállapítás: a munka törvénykönyve módosítása átvette a közszféra korábbi szabályozását, mindenkire érvényes lett, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor indoklás nélkül meg lehet szüntetni a munkaviszonyt, vagy a munkaviszonnyal azonos tekintet alá eső egyéb jogviszonyt. Az alkotmányos visszásság tehát él, sőt átmeneti időre, 2007-ig érinti a nőket, és szélesebb körben érvényesül, mint korábban.

A bizottság feladata, hogy meg kívánja akadályozni, hogy egy kedvezményezett helyzetet, a lépcsőzetes nyugdíjba vonulás lehetőségét a már jogviszonyban... - a más jogviszonyban az érintettek számára kedvezőtlen helyzetet lehessen értékelni.

Példával is szeretném alátámasztani. Egy 1942-ben született nőnek akkor is el kell menni nyugdíjba, ha nem akar, és a munkáltatója úgy gondolja. Az önálló indítvány ezt a visszásságot oldja meg. Az érintett korosztályok választhatják természetesen a nyugdíjba vonulást, valószínű, ez lesz a többség. Aki viszont tovább akar dolgozni, az 62 éves koráig csak különösen indokolt esetben bocsátható el.

A törvény címe is hosszú, hiszen ez abból következik, hogy a munka törvénykönyve változásával a közszféra egyéb, munkajogra vonatkozó szabályait is meg kell változtatni.

Néhány megjegyzést szeretnék tenni a javasolt szabályozással kapcsolatban. Azok a nők, akik nyugdíjaztatták magukat, de tovább dolgoznak, azonos elbírálás alá esnek a 62. életévüket betöltött munkavállalókkal. Akinek megállapították a nyugdíját, annak a munkaviszonya, egyéb jogviszonya indoklás nélkül megszüntethető lesz. Itt is van azonban egy kivétel, amire szeretném felhívni a figyelmet. A rokkantnyugdíjasokra ez nem vonatkozik, ha ők tovább dolgoznak. Társadalmi érdek, hogy a rokkantnyugdíjas megmaradt munkaerejét tovább hasznosítsa. Ha egy nőt 62 éves kora előtt elbocsátanak, végkielégítésre jogosult akkor is, ha egyébként elérte a nyugdíjra jogosító kedvezményes joghatárt. Ez a kártérítés azért, mert elveszítette a lehetőséget, hogy 62 éves koráig dolgozhasson.

Tudjuk jól, hogy a végkielégítés annak a munkavállalónak nem jár, aki a 62. életévét betöltötte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, majd saját döntése alapján a 62. életévének betöltése előtt valamely, számára biztosított nyugellátást igénybe veszi. Amennyiben a munkavállaló még nem érte el a 62. életévét, és annak ellenére, hogy valamely nyugellátásra jogosulttá válik, a nyugellátás megállapítását arra tekintettel, hogy életpályáját folytatni kívánja, nem kéri, munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése esetén végkielégítésre lesz jogosult. Magasabb mértékű végkielégítésre a munkavállaló a 62. életév betöltése és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzése előtti öt évben jogosult.

A munkajogi védelem az átmeneti időszakra meghosszabbodik. Tudjuk jól, hogy a nyugdíjkorhatár előtti öt évben úgynevezett védett korban részesülnek a dolgozók, ha az irányadó kedvezményes korhatártól visszaszámítva öt évig a nőt csak kivételesen indokolt esetben lehet elbocsátani. Most ez a védelem 62 éves korig tart, tehát meghosszabbodik ez a védelmi időszak. Tisztességes szabály ez, senkit nem hoz hátrányos helyzetbe.

A javaslatot megtárgyalták a társadalmi partnerek, a munkajogi bizottság, az Országos Munkaügyi Tanács is, a munkavállalók és a kormány is támogatták. A munkaadók elutasították, nem értettek vele egyet.

A törvényjavaslat kidolgozása során segítséget kaptunk a Szociális és Családügyi Minisztériumtól. Köszönetet szeretnék mondani ezért a kodifikációs munkáért. Külön is szeretném megköszönni a törvény kidolgozásában segítséget nyújtó dr. Pál Lajosnak, helyettes államtitkár úrnak, hogy segített ebben a munkában.

(19.50)

Kérem önöket, hogy ezt a törvénymódosító javaslatot támogassák. Támogatásukkal azok a nők, akik így jogosulttá várnak, jobban járnak, védettebb helyzetbe kerülnek, és az egyenjogúság is jobban érvényesül.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu