KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Horváth János képviselőtársam azzal kezdte a felszólalását, hogy ő most mint fogyasztó szeretne hozzászólni, részben én is így vagyok ezzel. Megjegyzem, valószínűleg helyesen, a prostitúció szabályozásáról szóló törvény vitájánál ilyen kezdetű felszólalások persze nem hangzottak el a Házban. (Derültség.)

Rögtön hozzá szeretném azonban tenni, hogy én olyanként is felszólalok, és ma már többen voltak ilyenek a Házban, akik számára valóban fontos a magyar bor hírnevének a visszaszerzése, és e tekintetben egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy az elmúlt tíz évben, a rendszerváltás óta - elsősorban a magángazdaságok, magánpincészetek megerősödése következményeként - rendkívül jelentős, pozitív változások mentek végbe a minőség és a választék terén egyaránt, sőt hozzáteszem, hogy ezen keresztül új piacokat is sikerült bizonyos termelőknek szerezniük. Ezért aztán mi is támogatunk minden olyan szabályozási aktust, beleértve a törvényhozást is, de kiterjesztve ezt a támogatási rendszerre is, ami elősegítheti a magyar bor hírnevének a visszaszerzését és megerősödését, nemcsak a hazai, hanem a távolabbi piacokon is.

Ez jelenti a fellépést a hamisítás ellen, jelenti a minőség védelmét, azon törekvések erősítését, amelyek ezt szolgálják, és jelenti a telepítések ösztönzését, mert itt elhangzott az egyik felszólalásban, hogy nem biztos, hogy a csatlakozás után majd még telepíthetünk, és ez úgy hangzik helyesen, hogy biztos, hogy nem telepíthetünk a csatlakozás után. Ezért abban vagyunk érdekeltek, hogy most ösztönözzünk mindenkit, aki telepíteni akar, zárójelben hozzáteszem, hogy a kivágás és a telepítés együtt van jelen sajnos, különböző okokból, de ezt is lehet bizonyos szabályozási, támogatási eszközökkel, preferenciákkal az ország érdekeinek megfelelő mederbe terelni.

Kell segíteni a piacra jutást, sokak esetében ehhez - különösen az indulásnál - az erő még nincs meg, és természetesen nagyon fontos érdekünk, hogy az európai uniós jogharmonizáció terén megfelelő lépéseket tegyünk, ez persze a csatlakozásban is érdekünk, de egyúttal érdeke a hazai termelőknek is. Nos, a szabályozási rendszer ebbe az irányba mozog, és az előttünk fekvő törvénymódosítás megint csak részben ezt a célt szolgálja.

Ugyanakkor azonban a legutóbbi módosítások - már ami a hamisítás elleni fellépést illeti, és amelyeket mi helyeseltünk egyébként, és meglehetősen nagy egyetértés volt e tekintetben is a Házban - részben szolgálták ugyan a hamisítás elleni fellépést, de ugyanakkor jelentős mértékben találták el a kistermelőket, közülük azokat, akik kisebb gazdaságban, kisebb területen művelik a szőlőt, és az általuk megtermelt bort részben saját fogyasztásra, részben pedig valamilyen fajta értékesítésre használják fel. Közöttük sokan vannak, akik ezt hobbiból teszik, sokan vannak, akik némileg a megélhetésükhöz járulnak hozzá, és persze vannak közöttük olyanok is, akik távolabbi célokkal, nagyobb léptékben gondolkodnak, de valamilyen módon el kell indulniuk.

Nos, többek között engem is megkerestek, hallottam itt a vitában, hogy ezzel mások is így vannak, mert számukra problémát jelentett a korábbi szabályozás szigora, hiszen olyan előírásokat tartalmazott, amelyeket csak az erejüket meghaladó befektetések segítségével lettek volna képesek megoldani. A vámtörvény módosításának három hét múlva történő elfogadása az 1500 négyzetméterre történő művelt területemelési határral, az 1000 liter személyes fogyasztásnak most már nem a személyhez, hanem a családhoz kötésével, és az értékesítési lehetőségek bizonyos fokú oldásával a problémáikat részben megoldja, ez egy jó irányba tett lépés, tehát az, ami itt a parlamentben három hét múlva elfogadásra kerül majd a zárószavazással, és vannak megfelelő irányba mutató lépések ebben a törvényjavaslatban is.

Ugyanakkor azonban azokkal is egyetértek, akik azt mondják, hogy bizonyos elemek hiányoznak a törvényjavaslatból; ezeket megfogalmazta Kis Zoltán képviselőtársam, beszélt róla Font Sándor képviselő úr is, valamint a Fidesz és az MSZP szónokai is. Én is csatlakozom azokhoz, akik azt mondják, hogy ha a házszabályi lehetőséget megtaláljuk, akkor tegyük meg azokat a lépéseket, amelyek ma már ismertek, és amelyek elősegíthetik valóban azt, hogy egyre többen legyenek azok, akik legálisan, megfelelő minőségben kívánnak bortermeléssel foglalkozni, és adjuk meg közülük azoknak az esélyt, akik aztán ebből egy megfelelően működő gazdaságot tudnak kifuttatni, hogy erre meglegyen a megfelelő lehetőségük. Merthogy e tekintetben is jelentős a változás az elmúlt tíz esztendőben, egyre többen foglalkoznak azzal, hogy minél jobb minőségben állítsanak elő borokat.

A hegyközségi rendszer létrehozásával, a hegybírók belépésével, általában a rendszer kialakításával a különböző termelőhelyek is érdekeltté váltak, önérdekük, hogy minél jobb minőségű terméket állítsanak elő, minél jobban megfeleljenek a magasabb követelményeknek, mint ahogy abban is érdekeltek - egyre többen szerencsére -, hogy kitaszítsák maguk közül azokat, akik hamisítanak, akik rossz minőséget állítanak elő, akik valamilyen módon a szabályozást meg akarják kerülni.

Azért jó például a vámtörvény módosítása, mert egyrészt azt a kényszert, hogy azon kezdjenek gondolkodni, hogyan lehet a szabályokat kijátszani, megszünteti ez a módosítás, másrészt viszont, ha valaki nem akar csalni, hanem becsületes akar maradni, akkor az gondolkodott azon, hogy kivágja a szőlőjét, ezt viszont most remélhetőleg ez a módosítás már meg fogja akadályozni, mert, még egyszer mondom, abban mindnyájan egyetértünk talán, hogy érdekünk, hogy minél több legyen a termőterületünk addigra, persze jó helyen, jó minőségben természetesen, és megfelelő módon gondozva.

Éppen ezért azokkal is egyetértek, tisztelt képviselőtársaim, akik azt mondják, hogy ezeknek a közösségeknek, a hegyközségeknek, a hegybíróknak kell adni a megfelelő jogosítványokat annak érdekében, hogy ez a bizonyos önszabályozás ott helyben ezen keresztül is ösztönzést kapjon.

(13.20)

Természetesen ha valakik vissza akarnak élni a törvényekkel, ha valakik ezek után meg akarják kerülni a szabályokat, és ilyen módon akarnak a maguk számára előnyöket kicsikarni, akkor rájuk le kell sújtania a törvény szigorának, de azért, mert valakik visszaélnek a szabályokkal, nem szabad mindenkit potenciális csalónak minősíteni, és erre szabályokat kialakítani, mert ez valójában megölheti a piacot. Ezért aztán azokat is támogatom, akik a hegybíró részére adják a jogosítványokat a származási igazolványok esetében, mint ahogy azokkal is egyetértek, akik nem a termőhelyen tárolt borral kapcsolatos észrevételeket és e tekintetben a szabályok átalakítását szorgalmazták.

Két dolog biztos viszont; az egyik persze az, hogy ha ilyen egyetértés van ennek a kérdésnek a rendezésében, akkor remény van arra, hogy a törvényhozáson keresztül is hozzájárulhatunk egy, az ország számára hosszú távon is fontos terület, ágazat megerősítéséhez. A másik dolog pedig, amiben biztos vagyok, hogy ha a törvények előkészítése még inkább az érdekeltek bevonásával történne, akkor nem kellene újra és újra a szabályozásra az Országgyűlésnek visszatérnie. Hozzáteszem rögtön, hogy persze ha észrevesszük, hogy működés közben valamely szabályról kiderül, hogy az nem alkalmas, akkor természetesen helyes dolog, ha ezeket a hibákat megkíséreljük korrigálni. Ezért aztán lehet, hogy ez a szabályozás a későbbiek során majd még az Országgyűlés elé vissza fog kerülni, de ami eddig történik, mi azt is fontos, bár nem feltétlenül elégséges lépésnek tekintjük, de a módosítások után minden valószínűség szerint frakciónk is támogatni fogja a javaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu