DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Bevallom őszintén, hogy Csizmár Gábor felszólalása némileg meglepett. Bevallom őszintén azt is, hogy azért, mert a módszert nem tartja jónak, mert ha jól értettem, akkor a történelmi oktatás oldaláról szeretné ezt jobban megfogni.

Ezzel maximálisan egyetértek. Egyetlenegy dolgot nem értek, bevallom; mégpedig azt, hogy amikor ugyanez a tartalom jelenik meg a holokauszt áldozataival kapcsolatban, akkor ha ez nem jó vagy nem célravezető módszer, annak kapcsán ezt miért nem mondják el? Vagy ha nem mondják el, akkor arra kell gondolnom, ne adj' isten, hogy azzal sem értenek egyet, hogy arról megemlékezzünk? (Bauer Tamás: Azzal sem.) Ezt valahogy nem tudom összerakni a magam számára.

Kétségtelen, hogy a nagy és széles rétegeket érintő katasztrófákról, meghurcoltatásokról, azt hiszem, egy társadalomban jó, ha a kollektív emlékezetben azok helyet kapnak, szerepelnek. Nem tudok mit kezdeni azokkal a felvetésekkel sem, hogy miért nincs emléknapja - ha jól emlékszem, ön példaként említette - a katolicizmus erőszakos áldozatainak vagy a magyarországi németek kitelepítésének, és lehetne sorolni.

A magyarországi németek kitelepítése tökéletesen ehhez az indítványhoz kapcsolódik. A magyarországi németek kitelepítése a második világháború után a szövetséges ellenőrző bizottság és szovjet hadsereg jelenlétében történik. Akkor tehát, amikor a kommunizmus áldozatairól úgymond megemlékezünk, akkor ez egy nagyon-nagyon széles kör, és ezek között valóban emlékezünk többek között számos zsidó honfitársunkra is, annál is inkább, mert nagyon jól tudjuk, hogy mind a Szovjetunióban, mind Magyarországon ezek a kommunista rezsimek elég kemények antiszemiták is voltak - ezt tegyük hozzá.

Ön azt is említette, hogy Magyarországon soha nem volt kommunizmus, és ilyen szóval nem lehet mit kezdeni. Kétségtelenül nem így hívták, úgy hívták, hogy szocialista.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu