JUHÁSZ FERENC (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Ez egy ilyen nap, amikor három napirendi pont keretében öt előterjesztést tárgyalunk, és ilyenkor természetesen megsűrűsödik az ezzel a témakörrel foglalkozók feladata. Elnök úr, azért kértem szót, mert úgy gondolom, hogy a jelentés korrekt, és az a tény, amit Lányi elnök úr és Mécs Imre elmondott, helytálló. Mi is támogatjuk a jelentés elfogadását.

Két megjegyzést mégis szeretnék tenni, nagyon nem visszaélve az idejükkel. Egyrészt az első politikai típusú megjegyzés: ha a jelentés tartalmát megvizsgálják, akkor látják azt, hogy csak az elmúlt néhány hónapban több ezer embert és mintegy 1200 vagonnyi árut, katonai eszközt engedtünk át Magyarország területén, hogy a déli határaink mentén a nemzetközi erők biztosíthassák a rendet, a békét - már amennyire ezt lehet - és a nyugalmat.

A politikai típusú megjegyzésem az, hogy bebizonyosodott, annak ellenére, hogy Magyarország nem határos egyetlenegy NATO-tagállammal, a Balkánon, a Balkánra csak Magyarországon keresztül lehet közlekedni, és a balkáni rendezés politikai, katonai és más értelemben egyaránt is csak Magyarországon keresztül, Magyarországgal együttműködve valósulhat meg. A NATO-ban ez a szerep nyilván felértékeli Magyarországot. A NATO-ban ez a szerep rendkívül fontos, és azt kell mondanom, hogy tavaly március 12-e is részben annak köszönhető - nevezetesen, hogy felvettek bennünket a NATO-ba -, hogy tudniillik ezekben a tevékenységekben részt vettünk, itt segítőleg együttműködtünk. Azt hiszem, hogy az ilyen együttműködésre, az ilyen támogató együttműködésre Magyarországnak mindig vállalkoznia kell, és a szükséges segítséget meg kell adnia, és hogy a parlamenttel vagy a parlament nélkül kormányfelhatalmazással - ez majd az alkotmánymódosítástól függ -, teljesen mindegy.

De van egy nagyon fontos dolog, amin el kell gondolkodnunk. Magyarország mégiscsak kis ország, Magyarország teherbíró képessége korlátos. Éppen ezért, amikor arról beszélgetünk, hogy ki mindenkit segítettünk ahhoz, hogy ott feladatot vállaljanak, aközben arról is szót kell váltanunk, hogy nekünk az elkövetkezendő időszakban a délszláv térségben a szerepvállalásunkat újra kell gondolni. Újra kell gondolni, és meg kell nézni azt, hogy mi a célszerű, mi a jó, mi a helyes. Egyszerűen azért, hogy ez is összhangban legyen az ország teherbíró képességével, a Magyar Honvédség erejével, és egyébként segítse - és ténylegesen segítse - az ottani feladatokat. Azt remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban erre sor kerül.

A másik, amit szeretnék megjegyezni, technikai természetű. Miközben nagy az egyetértés közöttünk az anyag tartalmát illetően, nem szabad elmennünk amellett, hogy van két pontosítás. Az egyik a kormány által benyújtott hibajegyzék, amely az eredeti dokumentumban szerepelt, a másik az elnök úr által imént ismertetett elírás, bizonyos pontatlanság. Azt hiszem, és az volna a jó, hogy ha a honvédelmi bizottság egyébként egyhangúlag elfogadott javaslatát egy új változatban - és már javítás nélkül - benyújtanánk, nem hátráltatná a dolgot, ugyanakkor sokkal elegánsabb lenne meggyőződésem szerint. Egyúttal kérnénk a Honvédelmi Minisztériumot és az illetékeseket - itt három nap alatt négy olyan témát is említettem, ahol kimondottan pontatlanság jelent meg a dokumentumokban -, hogy az elkövetkezendő időszakban figyeljünk erre, egyszerűen azért, mert részint a parlament tekintélye, részint a mi munkánk, és természetesen az előterjesztő tekintélye is függ attól, hogy milyen formátumban és milyen módon nyújtjuk be a dokumentumokat.

Szeretném itt és most - még egyszer utoljára - rögzíteni, hogy üdvözöljük, hogy az alkotmány és a hatályos törvények alapján a kormány ezt a jelentést benyújtotta. Örülünk annak, hogy ilyen erőknek sikerült támogatást és segítséget nyújtanunk, amelyek Magyarország biztonságát is szavatolják - és erről ne feledkezzünk el -, és azt reméljük, hogy a későbbiekben az ilyen típusú pontatlanságok elkerülhetőek lesznek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)

Forrás: parlament.hu