KARAKAS JÁNOS (MSZP): Nem kívántam szólni ebben a vitában, de ahogy Horváth Béla személyes érintettséggel és személyes dühvel egyes megjegyzésekre és észrevételekre reagál, valahol úgy érzem, nem tetszik nekem és jó néhányunknak ezen az oldalon, még akkor is, ha az elejtett megjegyzéseiből, a háttérből ő úgy érzi - biztosan így is van -, hogy őt is nem kevés megpróbáltatás és olyan atrocitás érte, ami miatt ő abszolút jogosultnak érzi magát arra, hogy ezt az előterjesztését megtegye.

Mégis szeretném azt mondani jó néhányuknak, uraim, hogy tényleg olyan ünnepek, megemlékezések, amelyeket állami szinten eldöntöttek, törvényi szinten eldöntöttek, legyen ez november 7-e... - ki emlékszik már rá? Senki. Nem emlékezünk április 4-ére sem, és itt azért szeretném mondani, hogy amikor Lányi úr április 4-ét emlegette, egybemosta a kommunizmust a felszabadulással. Szóval én nem tudom... Apám, nagyapám április 4-ét felszabadulásként élte meg, mert felszabadultak végre a világháború borzalmaitól - az utána következő szakasz már egy teljesen más dolog. Az egy teljesen más dolog! Ne dátumhoz kössük; lehet beszélni a fővárosi felszabadulásról, mert ők itt élték meg, mások meg máshol, de azért ezt sem lehet, és ezt is jobban ki kell hozni.

Valahol tényleg igaza van Csizmár Gábornak, hogy ezt a történelemkönyvekbe, a történelemtanárok tanítási módszereibe kellene bevenni, és sokkal többet érnénk el, mintha egy ilyen törvényileg elhatározott és belekényszerített, tanárokra kényszerített adott időpontra próbálnánk ezt az egészet átvinni.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu