DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Megszoktuk már, hogy a parlamenti ülésszakok kezdetén a Fidesz-frakció vezetése szót kér, és beszámol a kormányprogramban foglalt feladatok végrehajtásáról, számot ad a választási ígéretek megvalósításáról, jelentve, hogy 130, 140 vagy 150 százaléknál tart a négyéves terv időarányos teljesítésében. Mindez feljogosítja a parlamenti ellenzéket arra, hogy időről időre szóvá tegye azokat az ígéreteket, amelyek ködbe vesztek vagy üres léggömbnek bizonyultak; amelyek teljesítése elmaradt vagy amelyekkel épp ellentétes irányban hatnak a kormányzati intézkedések.

Jó példát szolgáltat erre az oktatási szféra bérhelyzetének alakulása. Nézzük, mit írt erről a kormányprogram! Idézem: "A pedagógusok bérének felzárkóztatása több lépcsőben valósítható meg. Ennek során a kormány az életkörülmények javulásában is érzékelhető reálbér-növekedést szándékszik megvalósítani." Pokorni miniszter úr akkori nyilatkozatai szerint ez évente 8-10 százalékos reálbér-növekedéssel biztosítható.

Mi valósult meg mindebből a kormány első két évében? A tavalyi szinte érzékelhetetlen 2 százalék körüli reálkereset-növekedés után az idei évben várhatóan nullaszázalékos lesz a pedagógusok keresetének reálnövekedése. Az ez évi költségvetés ugyanis hiába irányzott elő valamivel több, mint 8 százalékos béremelést, ebből mindössze 5 százalékot garantált a tervezett 6 százalékos inflációhoz képest, ráadásul ennek fedezetét is abból a pénzből adta vissza, amit az átengedett adóbevételek csökkentésével kivett az önkormányzatok zsebéből. Ettől azonban az önkormányzatoknak nem lett több pénzük, így az 5 százalékos béremelés fedezetét is csak más területek rovására vagy végső tartalékaik felélésével tudták előteremteni. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az önkormányzatok többsége erőn felül teljesítve megadta a pedagógusoknak a 8 százalékos alapbéremelést, ám országos átlagban így sem lesz reálkereset-növekedés, sőt, ha az infláció meghaladja a tervezett mértéket - amit már előre vetített a pénzügyi tárca -, akkor a bérek felzárkóztatása helyett reálcsökkenéssel kell számolnia a pedagógustársadalomnak.

A közoktatás terén még ennél is rosszabb helyzetben vannak a nem pedagógus munkakörben foglalkoztatottak, az önkormányzatok számukra ugyanis mindössze 0 és 5 százalék közötti béremelést tudtak biztosítani. Rajtuk a szakmai szorzó sem segített, hiszen a fizetések tavalyi rendezése nyomán a garantált béremelés itt igen csekély mértékű. Így ebben a közalkalmazotti körben, ahová a takarítók, fűtők, gazdasági ügyintézők, iskolatitkárok és gyermekvédelmi felelősök is tartoznak, a bérek szinten tartása helyett a reálkeresetek csökkenésével kell számolni.

Végül érdemes egy pillantást vetni a felsőoktatásban dolgozók jövedelmének várható alakulására is. Az Oktatási Minisztérium ebben a szektorban mindössze 5 százalékos béremelésre vállalt garanciát, a hiányzó 3 százalék fedezetét maguknak az intézményeknek kell saját bevételeikből kigazdálkodniuk. Ez megoldhatatlan feladat elé állítja az egyetemek és főiskolák egy részét. Az 5 százalékos béremelés itt is a reálkeresetek csökkenését vonja maga után, ami kiváltképp hátrányosan érinti a kiegészítő pótlékokkal alig rendelkező tanársegédi és adjunktusi kört.

(9.50)

Mindez azt mutatja, hogy a felsőoktatásban is legfeljebb a bérek szinten tartásáról beszélhetünk, miközben az integráció és a növekvő hallgatói létszám komoly többletfeladatok elé állítja az intézmények oktatóit és közalkalmazottait. Jól látható tehát, hogy súlyos ellentmondások feszülnek a kormány ígéretei és a valóság tényei között. Azt persze meg lehet tenni, hogy összekeverjük a közoktatási normatívák emelését vagy a bruttó alapbéremelést a nettó keresetekkel, a borítékok tényleges tartalmával, ahogy ezt tegnap a pénzügyminiszter úr tette. Ettől azonban az ellentmondás még ellentmondás marad. Világosan jelzik ezt a statisztikai adatok is. Ha az egy főre eső nemzeti jövedelemhez viszonyítjuk a pedagógusok átlagkeresetét, akkor ez 1998-ban 78 százalék, '99-ben 77 százalék volt, 2000-ben pedig ennél is alacsonyabb lesz. Vagyis az ígért felzárkóztatás helyett a keresetek további leszakadásának tendenciája erősödik.

Most, a jövő évi költségvetés előkészítésének szakaszában ismét időben szólunk. A kormány vagy gyökeresen változtat az oktatásfinanszírozás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) pozícióin, vagy ki kell állnia nyíltan a pedagógustársadalom elé, és be kell ismernie: nem tudja teljesíteni ígéreteit.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Forrás: parlament.hu