DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt a felsőoktatási törvény módosításának indokával és szükségességével egyetért. Elhangzott többször már - a vatikáni szerződés nyomán és a többi egyházzal kötött megállapodás nyomán -, ez a parlament, a Magyar Országgyűlés kötelességei közé tartozik.

Szeretném azt is aláhúzni: támogatjuk azt, hogy az egyházi felsőoktatási intézmények körében javuljanak a finanszírozási feltételek, javuljon ezen intézmények finanszírozási pozíciója. Józan ésszel belátható, mindenki csak örülhet annak, hogy a magyar felsőoktatásban annak egy szelete javuló finanszírozási pozícióhoz jut, hiszen ezek az intézmények is, más intézményekhez hasonlóan állami feladatot látnak el, sok tekintetben tehermentesítik az állami intézményeket.

Ebben a körben egyetlenegy aggály vetődik fel, amire szeretném a kormány és a kormánykoalíció figyelmét fölhívni. A kérdés az, hogy a tervezett szabályozás összhangban áll-e a vallási és lelkiismereti szabadságról szóló törvénnyel, azzal az 1990-es törvénnyel, amit nyugodtan nevezhetünk alkotmány erejű törvénynek. Ennek a törvénynek ugyanis a 19. § (1) bekezdése világossá teszi, hogy a szektoron belül, fenntartótól függetlenül, egységesen kell finanszírozni az egyházakat. Amennyiben állami feladatot látnak el, egyforma állami támogatás illeti meg őket.

Ugyanakkor a felsőoktatási törvény tervezett módosítása csak azoknak az egyházaknak biztosítja felsőoktatási intézményeikhez a működtetési, felújítási, beruházási finanszírozási forrásokat, amelyek az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény hatálya alá esnek. Ez nyilvánvalóan egy szűkebb kört érint a jelenlegi körnél, és már most van négy-öt olyan felsőoktatási intézmény, melyet olyan egyházak tartanak fenn, amelyek nem esnek az egyházak kártalanítására vonatkozó törvény hatálya alá. Érdemes lenne végiggondolni, nem lesz-e itt koherenciazavar, nem vetődnek-e majd itt fel olyan alkotmányossági aggályok, amelyek a jó szándékú törekvéseket keresztezhetik, megakadályozhatják.

Amint mondtam, támogatjuk tehát az egyházi felsőoktatási intézmények finanszírozásának javítását, egyetértünk ezekkel a passzusokkal.

Komoly problémáink vannak azonban abban a körben, amelyek ettől függetlenül kerülnek módosításra a felsőoktatási törvényben. Itt is vannak jó és támogatható törekvések. Egyetértünk például azzal, hogy az emelt szintű érettségivel közös nevezőre kerüljön majd a felvételi vizsgák rendszere. Egyetértünk mi magunk is azzal, hogy a távoktatás végre megjelenik a felsőoktatási törvényben, hiszen új, bővülő formákat kínálhat a diákoknak, hallgatóknak ez a forma is.

Vannak azonban olyan módosítási irányok az előterjesztésben, amelyekkel komolyabb fenntartásaink vannak. Ezek első köre a felsőoktatási intézmények és általában a felsőoktatási szféra autonómiáját érintő elemekben keresendő.

Itt van az egyetemi és főiskolai tanárok kinevezésének rendje. Nem értünk egyet azzal, hogy egyetértési jogosítványt kapjon a Magyar Akkreditációs Bizottság, miután megszületett a döntés az egyetemi és főiskolai tanácsokban. Ha ugyanis a miniszter él a törvény adta jogával, és visszaadja egyet nem értés esetén a kinevezést a tanácsnak, azonnal megindul egy játék a miniszter és az intézmények között, amely azt a mérlegelési jogkört hozza vissza a miniszter hatáskörébe, amit az 1997-es felsőoktatási törvény módosításakor közös erővel kiiktattunk a felsőoktatási törvényből.

Természetesen azzal egyetértünk, hogy a szakmai kontrollt az intézményen kívül erősíteni kellene az egyetemi és főiskolai tanárok kinevezési rendjében. De mi látunk erre más megoldást, talán jobb megoldást is, ami nem sérti ily mértékben az egyetemi, főiskolai autonómiát. Azt fogjuk javasolni, hogy kötelező legyen az egyetemi, főiskolai tanácsoknak a tanács döntése előtt véleményt kérni a Magyar Akkreditációs Bizottságtól. Szelíd nyomást fog gyakorolni ez a vélemény, meggyőződésünk, hiszen az Akkreditációs Bizottság a minőség ellenőrzésének rendkívül fontos testülete, amely a törvénymódosítás nyomán folyamatosan kontrollálja majd az intézmények minőségi munkáját. Én azt gondolom, joggal lesz elvárható, hogy az intézmények igenis, meg fogják fontolni az akkreditációs bizottság véleményét a döntésük meghozatala előtt.

(13.40)

Természetesen vannak még olyan kérdések a törvénymódosításban, amelyek az intézményi autonómia és a felsőoktatási szféra autonómiájának ügyével függnek össze. Sajnáljuk például azt, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság összetételére vonatkozó jogi szabályozás kikerül most a törvényből, miközben a Felsőoktatási és Tudományos Tanács összetételére vonatkozó szabály ott van. Azt gondolom, van olyan súlyú, tekintélyű a Magyar Akkreditációs Bizottság a magyar felsőoktatásban, hogy ezt a lehetőséget a törvényben fenn kellene tartani.

Ráadásul problémát jelent számunkra, hogy az új javaslat a felsőoktatási szféra és a felhasználói szféra képviselőiről beszél, míg a korábbi törvényszöveg delegáltakról, küldöttekről beszél. Azt gondolom, hogy érdemes lenne megtartani ezt a passzust a felsőoktatási törvényben, ez is elismerését jelentené a Magyar Akkreditációs Bizottságnak.

Az aggályos törvénymódosítási passzusok másik köre a mi véleményünk szerint a felsőoktatás többszektorúságát és szektorsemlegességét érinti. Előjött már itt az alapítványi és magánegyetemek, -főiskolák kérdése és ügye. Szeretném még egyszer aláhúzni, támogatjuk azt, hogy az egyházi felsőoktatási intézmények finanszírozási feltételei javuljanak. Ezzel párhuzamosan azonban azt nem támogatjuk, hogy ugyanakkor a magán- és alapítványi intézmények finanszírozási feltételei viszont romoljanak, mert sajnos ez történik azzal a hatályon kívül helyezett passzussal, amely eddig megengedte ezeknek az intézményeknek, hogy az államilag finanszírozott hallgatói kör esetében is eltérjenek az államilag szabályozott térítési díjak szedésétől.

Gondoljuk végig! Ezeknek az intézményeknek is nagyon komoly beruházási, fejlesztési feladataik vannak, ha állni akarják a versenyt más intézményekkel. Ők nem kapják meg azt a forrást a beruházásra, fejlesztésre, amit most az egyházi intézmények megkapnak. Ők ezt a forrást csak azoktól az alapítványoktól várhatják, amelyek mögöttük állnak. Eddig azért szedtek több térítési díjat, hogy az alapítványokon keresztül a fejlesztést el tudják látni. Ha most kiiktatjuk ezt a passzust a törvényből, negatív diszkriminációként értelmezhető, ami az ő finanszírozásukkal történik, nehezebb helyzetbe jutnak, és a versenysemlegesség nem lesz biztosítható a számukra. Javaslom tehát, fontoljuk meg, maradjon életben ez a passzus.

Végül a harmadik aggályos kérdéskör a hallgatói érdekképviseletek kérdését érinti a mi szempontunkból. Nem értünk egyet azzal, hogy országos szinten megkettőződjék a hallgatói érdekképviselet. A törvény ugyanis teljes jogú, önálló képviseleti lehetőséget kínál a Doktoranduszok Országos Szövetségének. Aggályos számunkra ez, mert felborul az egységes hallgatói érdekképviselet eddig biztosított rendje. '97-ben, amikor bekerült ez a törvénybe, azért volt így, hogy egy egységes érdekképviseleti rendszerrel lehessen tárgyalni intézményi szinten, országos szinten is; hogy ne duplázódjanak meg az érdekképviseleti szervezetek; hogy ne legyen a mindenkori politikai hatalomnak lehetősége, hogy játszadozzon a többszereplős érdekegyeztetési mechanizmusokkal, adott esetben szembeállítva a különböző szereplőket ezen a téren.

Aggályos ez a javaslat azért is, mert a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége és Kollégiuma esetében automatikus minden egyetemista és főiskolás tagsága ebben a szervezetben, mihelyst hallgatói jogviszonyt létesít. Ugyanakkor a Doktoranduszok Országos Szövetsége önkéntes vállaláson múlik, nem automatikusan tagja minden doktorandusz ennek a szervezetnek. Aggályos azért is a dolog, mert ha egyszer kinyitjuk ezt az elágazási lehetőséget (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), jönni fog a többi szervezet is - a Felsőoktatási Kollégiumok Országos Szövetsége -, hiszen nekik is sajátos problémákkal kell szembenézniük, ők is (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.) kérni fogják majd ezt a képviseletet. Bocsánat, elnök úr, egyetlenegy mondatot még a végére: nem szóltam ugyanis a közoktatási törvény módosításáról.

Végtelenül sajnálom, hogy egy előterjesztésben kapcsolódott össze két különböző természetű dolog, mert ez az ellenzéktől azt követeli meg (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.), hogy egy szavazással döntsön két dologról. Nem értünk egyet a közoktatási törvény módosításával, mélységesen nem értünk...

Forrás: parlament.hu