DR. SÁRINGER GYULA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Miután a törvénymódosítás általános vitájáról van szó, ezért csak általánosságban kívánok néhány gondolatot elmondani.

Hazánkban az egyes felsőoktatási intézmények több száz éves múltra tekintenek vissza. Az intézményeket 1993-ig miniszteri rendeletekkel irányították. Emellett maguk az intézmények is elkészítették a maguk szervezeti és működési szabályzatát. A rendszerváltozás után a kulturális kormányzat napirendre tűzte az első magyar felsőoktatási törvény megalkotását, amely az 1993. évi LXXX. formájában meg is jelent. Az 1993-as első magyar felsőoktatási törvényre azért is szükség volt, mert 1990-ig a szovjet minta szerint működő felsőoktatási intézményeinkben a kutatómunka háttérbe szorult, ugyanis a felsőoktatási intézményektől független kutatóintézeti hálózatot hoztak létre az intézményekben. Az oktatás tömegessé vált, és emiatt a kutatómunkára alig jutott idő.

A második világháború előtt a hazai elméleti kutatásokat az egyetemi tanszékeken végezték, amellett, hogy néhány tudományterületen önálló kutatóintézetek is működtek. A magyar felsőoktatási intézményekből olyan szakemberek kerültek ki, akik bármelyik európai országban vagy a tengerentúlon is megállták a helyüket. Az 1990-es évek után ismét felvetődött a gondolat, hogy vissza kell térni az oktató-kutató egyetemi modellhez, amely az európai követelményeknek felel meg.

(15.00)

Az Antall-kormány is tisztában volt azzal, hogy előbb-utóbb tagjai leszünk az Európai Uniónak, ezért a struktúrájában rendkívül széttagolt intézményhálózat számára egységes törvénybe szükséges foglalni mindazokat, amelyek megfelelnek az Európai Unió elvárásainak.

A kilencvenes évek közepén egymást érték az Európai Unió országaiból érkezett küldöttségek, amelyek tanulmányozták a magyar felsőoktatást. A küldöttség jelentéseiből egyértelműen világossá vált, hogy az akkori hazai felsőoktatási struktúra nem felel meg a kor követelményeinek, ezért javaslatot tettek a felsőoktatási intézmények integrálására.

Az 1998-ban hivatalba lépett hárompárti koalíciós kormány programjában világosan megfogalmazódott, hogy a felsőoktatásunkat mielőbb át kell szervezni. A kormányprogram magában foglalta az átszervezés főbb irányait. Ennek alapján alapos előkészítő munka után az Országgyűlés elfogadta az 1999. évi LII. törvényt, amely a felsőoktatás intézményhálózatának átalakításáról szólt, és egyben az új helyzetnek megfelelően módosította az 1993. évi LXXX., első magyar felsőoktatási törvényt.

Az új intézmények 2000. január 1-jével kezdték meg működésüket. Egy ilyen nagyméretű intézményátalakítás természetesen nem megy végbe egyik napról a másikra. Különösen ott mutatkoznak nehézségek, ahol az integrálódott egységek nem ugyanabban a városban vannak. De minden reményünk megvan arra, hogy 2002-re zökkenőmentesen képesek lesznek az integrált felsőoktatási intézmények működni.

Az 1993-as első magyar felsőoktatási törvény hatálybalépése óta több olyan fontos esemény történt, amely indokolttá teszi a törvény módosítását. Ezek között legjelentősebb a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék közötti, 1997. július 20-ai megállapodás, továbbá a kormány és a magyar történelmi egyházak által 1990-ben aláírt megállapodások, amelyek eredményeit tükrözni kell a módosított törvénynek.

Hogy a magyar felsőoktatási hálózat méltó partnere legyen az Európai Unió hasonló intézményeinek, ezért nagyon lényeges a minőség biztosítása. Ezen belül új, eddig nem használt minőségértékelési rendszert kellett beépíteni a módosított törvény megfelelő fejezeteibe. Úgy vélem, hogy a minőségértékelés nélkül nem lehet a célként megfogalmazott oktató-kutató intézményeket létrehozni. Ez pedig nagyon fontos, mert a felsőoktatás az egész világon eltömegesedési fázisban van, és a tervek szerint nálunk is így lesz; csak gondoljunk arra, hogy a 18-24 éves korosztálybeli népesség 50 százalékát 2010-ben felsőoktatási intézményekben szeretnék látni. Az eltömegesedett intézményekben pedig az oktatás és a kutatás nívóját csak a minőségértékelés állandó fenntartásával lehet biztosítani. Véleményem szerint a kutatást csak a doktori iskolákból felvett PhD-s hallgatók segítségével lehet az egyetemeken európai szinten tartani.

Talán az általános vita tárgyalásakor elegendő a fentebb említett nézőpontok megemlítése. A részletes vitában természetesen módunk lesz még kisebb-nagyobb megjegyzéseket tenni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Forrás: parlament.hu