HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közelmúltban sokszor szerepelt az üdülési csekkek témája a híradásokban. Leginkább azt hallottuk, hogy a rendelkezésre álló keret már az év elején elfogyott. Ez nem normális dolog. Joggal kérdeztük, hogy mi ennek az oka.

Egy gyors és egyszerű válasz szerint az, hogy a kiosztható 55 ezer csekkből több mint 33 ezret erdei iskolák vásároltak meg, így nagyon kevés csekk maradt meg a szociálisan rászorulók, például a nyugdíjasok részére. Ez a magyarázat önmagában nem kielégítő; mint általában, az egyszerű válasznál itt is bonyolultabb a helyzet.

Az üdülési csekkeket egy alapítványon, egy alapítvány cégén keresztül kaphatják meg a rászorulók. Ez az alapítvány a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány, melyet 1992-ben hoztak létre a kormány és a szakszervezeti konföderációk azzal a céllal, hogy a korábbi SZOT- és állami üdülők hálózatában rejlő nemzeti érték megmaradjon, és a vagyon célszerű működtetésével teremtődjön meg a magyar munkavállalók, valamint családtagjaik és a nyugdíjasok szociális célú kedvezményes üdülésének stabil rendszere. Az alapítvány az 1992. évi LI. törvény értelmében megkapta azt a vagyont, ingatlanokat, volt szakszervezeti üdülőket és szállodákat, melyeket céljai megvalósítására kellett fordítania. Az alapítvány ezután létrehozta a Hunguest Részvénytársaságot, amely a vagyont kezelte. A képlet egyszerű volt: az üdülők, a szállodák hasznosításából a részvénytársasághoz befolyó pénzt az alapítvány a szociális üdültetésre fordítja.

Pénz azonban nem folyt be az alapítványhoz. Az első évek türelme után ez igazán feltűnhetett volna valakinek. Hogy 1993-ban, '94-ben még nem volt bevétel, betudható esetleg az indulás nehéz éveinek. Azonban 1995-ben, 1996-ban, 1997-ben sem volt semmilyen bevétel. Ezekben az években nem folyt be egy fillér sem szociális üdültetésre az üdülők, szállodák hasznosításából.

De van itt más is, ami a dolog lényegéhez tartozik. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány tulajdonába a kezdetekkor 365 ingatlan került. Ebből az alapítványnál 1997-re 75, 1998-ra mindössze 1 ingatlan maradt. 1998-ra volt-nincs alapítványi ingatlanvagyon. Jogosan indult tehát 1998-ban állami számvevőszéki vizsgálat az alapítványnál. Ennek a vagyongazdálkodással kapcsolatos helyzetről, a korábbi években lezajlott folyamatokról kellett volna képet adnia. Az alapítvány akkori kuratóriuma azonban a vizsgálatot megakadályozta. Tudjuk, a kuratórium az a szervezet, amely a vagyon kezelője egy alapítványnál.

A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnak tizenkét kuratóriumi tagja van. A tagok 50 százalékát a szakszervezeti konföderáció, 50 százalékát a kormány kéri fel, három évre. 1995-től 1998 végéig tehát az a kuratórium tevékenykedett, amelynek felét a szakszervezetek, felét az előző kormány delegálta. Az ő tevékenységük alatt csökkent az alapítványi ingatlanvagyon; ők akadályozták a vagyongazdálkodásukkal foglalkozó állami számvevőszéki vizsgálatot. Ennek a kuratóriumnak a megbízása 1999-re megszűnt, az új kuratórium rá eső felét már a polgári kormány delegálta. Ez a kuratórium az állami számvevőszéki vizsgálat lefolytatását elfogadja, támogatja, mi pedig türelemmel várjuk-várhatjuk annak eredményét.

Tudjuk meg végre, hogy az előző kormány idején az alapítványi vagyon miért nem hasznosult kellőképpen, miért tűntek el az ingatlanok az alapítvány tulajdonából! A mélyebb összefüggések megismerése fontos. Fontos a felelősök megnevezése is, de számunkra az a legfontosabb, hogy újra legyenek üdülési csekkek, hogy tudjuk segíteni a szociális célú kedvezményes üdüléseket.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu