MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztők! Tulajdonképpen örülni kell, hogy az előterjesztők lehetőséget biztosítottak arra, hogy megnyíljon ennek a törvényjavaslatnak a bővítése, felülvizsgálata.

Ugyanakkor sajnálattal hallottam az előbb az elnök úrtól, hogy olyan bizottsági álláspont alakult ki, hogy az 1. számú, a dr. Hack Péter és Kuncze Gábor által beterjesztett módosító javaslat nem kerülhet tárgyalásra, hiszen itt arról van szó, amit 1990 óta valamennyi alkalommal hangsúlyoztunk, hogy a III-as ügyosztály és jogelődjei teljes egészére ki kell terjeszteni az átvilágítást, hiszen az ügyosztály valamennyi részlege demokráciaellenes, jogállamellenes tevékenységet végzett.

Az elnök úr jól ismeri a napirend utáni felszólalásaimat, amelyek az '56-os forradalom utáni ellenállásról szólnak. Azokban elmondtam, hogy bizony III/I-es ügynökökkel volt tele Bécsnek büszke vára. Az oda kimenő, Magyarországról kiküldött, tájékozódásra kijutó forradalmárok bizalmával visszaélve, a magyarországi megtorló szervek kezére játszottak egy sor forradalmárt. Négy társamat végezték ki, kettőt ezzel összefüggésben. Tehát úgy gondolom, ez a vita nem nyílhat meg, de meg kell állapítani, hogy félcsípejű a törvény 1990 óta, mivel nem nyitotta meg a III-as ügyosztály egészére az átvilágítást, odadobták a III/III-as részleget, ugyanakkor átmentettek egy sor ügynököt és egy sor tisztet a többi szolgálatba.

A jelentés 9. pontjában szerepel egy nagyon fontos javaslatom, amely arról szól, hogy bárki, bármely természetes személy, kérelemre igazolást kaphat annak bizonyítására, hogy nem volt az 1. § a) pontjában meghatározott szervek hivatásos vagy nem hivatásos munkatársa, illetve nem végzett olyan tevékenységet, amely a törvény hatálya alá esik. Ennek az igazolásnak a kiadását rendkívül fontosnak tartom, hiszen a közélet tisztaságát elősegíti, és szükségtelenné teszi, hogy az átvilágítás újabb és újabb szekcióit, újabb és újabb bugyrait nyissuk meg, amelyek mindig alkotmányos problémákkal küszködtek.

Ugyanis ha a társadalom valamely rétegére, valamely foglalkozási ágra vagy bármely más területre kiterjed az átvilágítás kötelező hatálya, akkor nagyon sok probléma merül fel. Ha viszont bárki önként kérheti a saját átvilágítását, illetve igazolást kérhet arról, hogy átvilágítás, illetve ellenőrzés esetén nem esne azokba a kategóriákba, amelyeket a törvény megvizsgálni rendel, akkor nagyon sok problémát meg lehetne oldani. Többek közt az egyházak, állandó egyházi tisztségviselők állandóan felmerülő problémáját, hiszen jól ismert az a sajnálatos tény, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal és a III-as ügyosztály sajnos igen sok lelkészt beszervezett, többnyire erőszakkal, zsarolással, más meg nem engedett módon.

Ebben az esetben, anélkül, hogy az egyház és az állam szétválasztásának elvét, illetve az állami beavatkozás kényszerét alkalmaznánk, lehetőség nyílna arra, hogy az egyházak, de akár más fontos társadalmi szervezetek vezetői is tisztázhassák magukat. De ez a becsület megóvása szempontjából is fontos, hiszen tudjuk jól, hogy voltak iratmanipulációk; sok esetben volt olyasmi, hogy jelentették valakinek a beszervezését, az illető nem is tudott róla, és még jelentéseket is csatoltak a vele való beszélgetésekről. Ebben az esetben az utókor számára olyan benyomás marad, ami ellen halottként már nem tud védekezni, vagy az utódai se tudják megvédeni, s amely a becsületét tönkreteheti.

Úgy gondolom, hogy a társadalom, a közélet tisztasága, a becsület védelme mind indokolják, hogy ez a lehetőség megnyíljon. Korábban is voltak olyan megoldások, hogy akikre valamilyen okból rávetődött a gyanú árnyéka, azoknak legyen módjuk az átvilágításukat kérni. Tehát ha például időközben egy képviselő lemondott a mandátumáról, akkor a törvénynek az elmúlt három fordulóban volt olyan verziója, amely kapcsán kérhette a saját ellenőrzését, és kapott egy tisztasági bizonyítványt.

(18.50)

Föl szokták hozni azt a gyakorlati szempontot, hogy olyan tömegben fordulnának az ellenőrző szervekhez, a bizottságokhoz, hogy azok munkáját megakadályozná. A gyakorlat nem igazolta ezeket az aggályokat. Ezeket még annak idején Boross Péter miniszter úr, amikor ő felügyelte a titkosszolgálatokat, elmondta, később a Horn-Kuncze-kormány idején az akkori titkosszolgálati miniszter ugyanezt az aggályt fölvetette. Kiderült, hogy szó sincs erről, hiszen az irataikat megismerni kívánók száma korántsem olyan nagy, hogy a Történeti Hivatal kapacitása túlcsordulna.

Ezenkívül tudomásom szerint a Történeti Hivatalban igen fontos rendszerezési munka folyik. Számítógépre vitték a kartonok adatait, és megkezdődött valamennyi dosszié tartalommutatójának és a bennük lévő nevek számítógépre vitele. Ebben az esetben technikailag ez egy rendkívül gyorsan és könnyen megoldható művelet: a másodperc milliomod- vagy ezredrésze alatt meg lehet állapítani, hogy valakinek van-e kartonja, továbbá a későbbiek folyamán - ha ez a számítógépre-vitel teljes lesz -, hogy egyáltalán szerepel-e a neve valahol. Gyakorlatilag ez így néz ki.

Egy kicsit analóg ez az erkölcsi bizonyítvánnyal, hiszen az erkölcsi bizonyítványt kérőnek a rendőrség számítógépes háttér segítségével azt a nyilatkozatot adja, hogy nem szerepel a nyilvántartásainkban. Ugyanakkor nagyon sok embert megnyugtatna, és elősegítené azt a célt, amit az előterjesztők is meg az eredeti törvény többszöri előterjesztői célul tűztek ki: a társadalmi élet tisztaságának az elősegítése. Hiszen ilyen igazolást javasolok adni soron kívül az önkormányzati és az országgyűlési képviselőjelölteknek, a polgármesterjelölteknek, valamint a köztisztviselői törvény hatálya alá tartozóknak és a szolgálati törvény hatálya alá tartozóknak.

Mit jelent ezt? Amikor egy-egy szervezet vagy párt képviselőket indít akár az önkormányzati választásokon, akár az országgyűlési választásokon, akkor az ő felelősségi körébe tartozik, hogy olyan személyt jelöljön, aki minden szempontból tiszta. De hogy tud ennek utánanézni? Hogy tudja ellenőrizni? Hiszen vannak pártok, ahol nyilatkozatot kell kitölteni, amikor valaki képviselőjelölt lesz, és alá kell írnia, hogy soha nem volt a III-as ügyosztály munkatársa. Sajnos előfordult, hogy aláírta, és utána kiderült az ellenőrzés folyamán, hogy bizony volt, és ez súlyos tehertételt jelent az őt indító szervezetnek vagy pártnak.

A jelentés 10. pontjában szereplő javaslatom a Történeti Hivatalban tárolt iratok megismerésére vonatkozik. Bármely természetes személy korlátozás nélkül kutathat a Történeti Hivatalban őrzött iratokban - szükség szerint azokról készült másolatok segítségével -, beleértve ebbe a belső használatra készült, valamint döntés-előkészítést tartalmazó irattári anyagokat is, amennyiben az abban szereplő adatokat a törvény alapján nem minősítették, vagy az adatok nyilvánosságra hozatalát törvény nem korlátozza.

Ez nagyon fontos dolog, hiszen nagyon sok olyan anyagot készítettek a titkosszolgálatok, amelyekben különböző akcióknak, minősítéseknek a tervét írták le, és fontos lenne ezek pontos megismerése is. Ezenkívül jelentős probléma az, hogy a Történeti Hivatal által kiadott másolatokon a harmadik személyek nevét - kivéve ha közszereplők - kitörlik.

Olyan esetek fordultak elő, hogy például egy vádiratban, ahol 12 vádlott volt, 11 vádlott nevét kitörölték, és csak azé maradt bent, aki maga is tudta, hogy a vádirat alapján vádolták őt annak idején. Ad absurdum ide jutott a dolog.

Azt javasoljuk, azt javaslom pontosabban, hogy a levéltári törvényben felhozott bizalmas adatok kivételével - ezeket a különleges adatokat fel is soroltam: a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi, etnikai hovatartozásra, egészségügyi állapotra, kóros szenvedélyre, szexuális életre vonatkozó személyes adatok kivételével - semmi más nem takarható ki.

Azt is ki kell valahol mondani, hogy nem bújtatható sem az ügynök, sem az a tiszt, aki ezeket a jogállamellenes tevékenységeket végezte. Jelenleg úgy tűnik, hogy a besúgó személyiségi jogait védi a törvény, védi a gyakorlat, és a miénket, akiknek magánéletét kifürkészték, hiszen a hálószobánkban is volt mikrofon, amit lehallgattak... - azokat nem; mi meg közszereplők vagyunk...

Úgy gondolom tehát, hogy nem szabad a besúgókat jobban védeni, mint az áldozatokat, és nem kell attól félni, hogy adott esetben rájönnek, hogy ki volt az informátor. Ez is a történeti tisztánlátáshoz, a történeti igazságtételhez tartozik.

Rendkívül fontosnak tartjuk a kutathatóság biztosítását. Hiszen ahogy múlik az idő, a besúgók személye már nem lesz érdekes. De rendkívül sok fontos adatot tartalmaznak a jelentéseik. Volt szerencsém néhány régi besúgói jelentést elolvasni. Rengeteg olyan dologra emlékeztem vissza, amit már elfelejtettem, és rendkívül sok olyan momentum derült ki, amely semmiképpen sem volt másképp megismerhető. Mire gondolok?

Arra, hogy nem volt sajtószabadság, az írók sem merték megírni azt, amit gondoltak, tehát teljesen steril közegben éltek az emberek. Nem maradt fönn kellő tisztességes írásos anyag. Furamód épp ezekben a jelenésekben van rengeteg olyan adat, amiről az emberek egymás között beszéltek, ami az emberek véleményét tükrözi, amiből visszaállítható ennek a hosszú korszaknak a történetisége.

Tehát lassan, ahogy múlik az idő, már nem az az érdekes, hogy hány képviselő volt besúgó és tett jelentést, már nem az az érdekes, hogy megismerjük ezek személyiségét, hanem az lesz a fontos, hogy a társadalom megismerje a saját múltját. Ez a legfontosabb, hiszen '45 óta cipeljük a batyuinkat. Azóta eltelt 55 év, és ennek az 55 évnek a történeti megismerése, a múltunk megismerése alapvető fontosságú.

Illyés Gyula írta: "A múlt nincs magától. A múlt nem létezik úgy, hanem a múltat meg kell keresni. A múltat ki kell kutatni, a múltat meg kell alkotni." Ehhez a megalkotáshoz kíván szerény segítséget nyújtani mindhárom módosító javaslatom.

Köszönöm a türelmét, elnök úr.

Forrás: parlament.hu