SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvényt az elmúlt hét esztendőben hat alkalommal módosította az Országgyűlés. A módosítások gyakorisága és tartalma egyrészt jelzi az oktatáspolitika változásait, másrészt bizonyítja, hogy az állandóan mozgásban lévő felsőoktatás igényli a felsőoktatási történések és jogszabályok, illetőleg az alaptörvény közötti összhang megteremtését, a törvényi szintű szabályozás folyamatos korszerűsítését. Amikor újból a tisztelt Ház elé kerül a törvénymódosítás, látnunk kell, hogy a változtatás igénye ismét megköveteli ezt a módosítást.

Magam a törvény három aspektusára hívnám fel a figyelmet, három olyan részterületre, amelyek meghatározóak lehetnek a felsőoktatási intézmények működésében. A 16. § a felsőoktatási törvény 83. §-át módosítja négy helyen is. Az egyik pont visszanyúl az 1993. évi LXXIX. törvényhez, a közoktatási törvényhez, amely megszabja, hogy az érettségi vizsga évében a felsőoktatási intézmény nem írhat elő írásbeli felvételi vizsgát a jelentkezőnek abból a vizsgatárgyból, amelyből az a magasabb szintű követelmények alapján tett érettségi vizsgát. Azt hiszem, ez feltétlenül méltányolható és méltánylandó, hiszen a felvételi rendszer mégoly sok változtatása sem növelheti tovább az érettségizők terhelését és perspektivikusan az érettségi követelményeit.

Azok a képviselőtársaim, akik most is tanítanak, gyakorló tanárok közoktatási intézményben, tapasztalhatják, hogy mennyire szétnyílt az olló a közoktatásban a megtanított anyag és a felvételi normatívája között. Szerintem ez a módosítás lehetővé teszi majd 2005-ben, hogy valóban emelt szintű érettségivel tudjanak felvételizni a diákok, és ez - még egyszer mondom - méltánylandó cselekedet.

Kicsit hosszabban időznék a 17. és a 21. § mellett, amelyekben már korábban említett fogalmak és módosítások olvashatók. Ezek a pontok a képzési rendszer átjárhatóságát biztosítják új képzési formák megnevezésével, illetve azok pontos definiálásával és kontrolljával. A törvény fogalommeghatározásokat tartalmaz olyan képzési formák meghatározásában, amelyek már törvényi elfogadottság nélkül is a felsőoktatási gyakorlat részét képezik. A távoktatás mellett ilyen a párhuzamos képzés, a közös képzés és a székhelyen kívüli képzés, melyek fogalommeghatározása nem csupán legitimálja a formákat, hanem kijelöli helyüket a képzés rendszerében, és utalnak azok finanszírozási feltételrendszerére is. Hasonlóan itt szerepelnek a felsőoktatási minőségpolitika elemeit alkotó minőségbiztosítási rendszer, minőség-ellenőrzés, minőségértékelés és minőséghitelesítés fogalmak meghatározásai is.

A fogalomtár bővítése nem csupán az azonos értelmezést szolgálja, hanem mind a felsőoktatási gyakorlat számára, mind pedig a további szabályozáshoz egységes szemléletű alapot és eljárási rendet biztosít. Ebből is látszik, hogy valóban korszerűsödésre van szükség, annál is inkább, mivel a felsőoktatási intézmények ma még idegenkednek a félfelsőfokú és felsőfokú szakképzésnek elnevezett képzési formától, ugyan különböző okok következtében, de már eddig is tartalmilag és strukturálisan szervetlen elemnek tekintették.

Az intézményfejlesztési törekvések elsősorban a hagyományos képzési csatornákon keresztül változnak vagy arra irányulnak. Tájékozatlanságról szó sem lehet, hiszen a post-secondary vagy félfelsőfokú elnevezéssel illetett képzés a nemzetközi tendenciákat figyelemmel kísérő felsőoktatási szakemberek számára korábban is ismert, bár hazai rendszerünket tekintve érdektelen volt. A felsőoktatási törvény előkészítése és hatálybalépése azonban egészen más helyzetet teremtett. A post-secondary oktatás egyik országban sem tradicionális eleme az oktatási rendszernek, létrejöttének oka alapvetően az oktatási rendszerek, ezen belül pedig a felsőoktatás demokratizálódásában keresendők, hiszen az '50-60-as évek elitképzéséből mára a tömegoktatás színterévé váló felsőoktatásnak mind tartalmilag, mind strukturálisan le kell vonnia a konzekvenciákat.

A bekerülési létszámok növekedése ugyanis a merítési bázis csökkenését vonta maga után, aminek következtében a problémák először a felsőfokú tanulmányok folytatásához szükséges készségek hiányában, majd a képzés minőségének fenntartásában jelentkeztek. E tartalmi problémák a hagyományos rendszeren belül kezelhetetlenné váltak, melyre érdemi választ kellett adni. Ez a válasz pedig a közép- és felsőfok stratégiai fontosságú kapcsolatának intézményesítése volt, a post-secondary képzési hálózat kiépülése, kiterjesztése.

Tudjuk, manapság a költségvetésből fenntartott egyetemek és főiskolák mellett gyorsan szaporodik az üzleti alapon szervezett felsőfokú képzések száma. Az ide települt nemzetközi vállalkozások komolyan foglalkoznak azzal, hogy a céljaikat nem kielégítő magyar felsőoktatási rendszer helyett saját maguk képeznek szakember-utánpótlást. Ez egyébként nemcsak terv, hanem hosszú évek óta gyakorlattá is vált. Oktatása persze ma még jórészt határainkon kívül zajlik, és kevés embert érint, de várhatóan a következő években ennek a tendenciának a felgyorsulásával kell számolni.

Szembe kell nézni néhány tény súlyos következményeivel. Összehangolatlan különbségek vannak a felsőoktatásba belépők továbbtanulási képességei között, és azzal is számolnunk kell, hogy ennek máris komoly következményei vannak számos, elsősorban tanárképző intézményben, hiszen a tanári munka a legkevésbé becsült tevékenységek egyike manapság is, sajnos, de még nehezebb helyzetbe kerülnek majd a rövid képzési idejű főiskolák.

Tisztelt Képviselőtársaim! A végén már csak egyetlen ponthoz szeretnék némi kiegészítést fűzni. Hallgatva a vezérszónoklatokat, úgy tűnt, hogy nem lesznek nagy viták, úgy tűnt, hogy nagy egyetértés fog uralkodni, a bizottsági munka is erről győzött engem meg.

(14.30)

Most mégis meglepve tapasztalom azt az éles szóváltást, ami a legutolsó két vagy három paragrafussal kapcsolatban vetődött fel. A 22. § arról szól, hogy az oktatási miniszter szabályozza majd azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítést meg kell állapítani, valamint a keresetkiegészítés legkisebb összegét is megállapítja. Szerintem ez összhangban áll azzal a törekvéssel, amit már a kormányprogram is megfogalmazott.

Emlékezzünk csak, önök is mondták, ellenzéki képviselőtársaim, fókuszban az oktatás - mennyire naiv elképzelés ez! Azt gondolom, hogy a pedagógusbér-emelést csakis egy egységes rendszerben lehet kezelni, és mielőbb rendezni kellene ezt. Véget kell vetni azoknak az ambivalens jelenségeknek, amelyekre hivatkozva úgy a fenntartók, mint az intézmények rendre másképpen értelmeztek - sokszor a pedagógusok kárára - bizonyos rendelkezéseket.

Valóban, ahogy ellenzéki képviselőtársaim is mondták, erre többletforrásokat is kell keresni. Meg is keressük, de majd valamikor ősszel, a költségvetési törvény tárgyalásakor. Úgy gondolom, ott lesz ennek a helye - és meg is tesszük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu