DR. LENTNER CSABA, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/2495. számú törvényjavaslat a biztosítóintézetekről alapvetően a jelenlegi gyakorlathoz, illetve jogszabályi háttérhez képest elmozdulást takar. A biztosítási törvényjavaslat pozitívuma, hogy a biztosítók jogszabályokkal összhangban lévő működéséhez elengedhetetlen, hogy megfelelő szakértelemmel rendelkező személyek irányítsák a tevékenységüket. A törvényjavaslatban rögzítésre kerül, hogy a biztosító törvényben meghatározott vezető személyei csak korlátozott számban tölthetnek be vezető funkciókat más részvénytársaságoknál, azt is igazgatósági engedéllyel tehetik. Pontosítja továbbá a jogszabálytervezet a biztosító első számú vezetőivel szembeni kinevezési követelményeket, továbbá a vezető matematikussal szemben támasztott végzettségbeli elvárásokat. Ugyancsak új elem, hogy a biztosító vezető jogtanácsosa lényegesebb feladatainak meghatározása kapcsán a törvényjavaslat figyelembe kívánja venni azt, hogy a felügyelet előzetes termék-ellenőrzési tevékenysége megszűnt, illetve a biztosítókat a biztosítási termékekkel kapcsolatban terhelő rendszeres bejelentési kötelezettség tartalma lényegesen megváltozik.

A törvényjavaslat kapcsán ugyancsak pozitívumként említhető, hogy a biztosító számviteli rendjéért felelős vezető, a belső ellenőrzési vezető és a biztosítóintézet vezető orvosa vonatkozásában a törvényjavaslat egyértelműbb követelményeket állít fel, sőt a belső ellenőrzési folyamatok súlyát tovább emelve az előttünk álló törvényjavaslat még azt is rögzíti, hogy a belső ellenőrzés éves jelentését a felügyelet részére meg kell küldeni.

További személyi prudenciális biztosíték, hogy a törvénytervezet a biztosítási piacon tevékenykedőkkel szembeni elvárások tekintetében a korábbi, nehezen megfogható, megközelíthető jó üzleti hírnév megkövetelése helyett az egyértelműbb szakmai alkalmasság és üzleti megbízhatóság követelményének teljesülését írja elő.

A tőkebiztonsági szabályok vonatkozásában az új biztosítási törvénytervezet rögzíti, hogy az életbiztosítási ág matematikai tartalékai befektetési hozamának legalább 80 százalékát a biztosítóknak vissza kell juttatni.

Egyértelmű szabályozásra kerül továbbá a biztosítási termékek kapcsán a felügyelet rendelkezésére álló eszközök köre is. Amennyiben az állami felügyelet a biztosítási termék terjesztésének megkezdését követően a törvényben meghatározott problémákat észleli, akkor felfüggesztheti az adott biztosítási termék terjesztését, felszólítva egyben a biztosítót a probléma meghatározott időpontig történő megszüntetésére.

A biztosítók hosszú távú működését garantáló feltételek sorában kiemelendő a korábban említett belső ellenőrzésen túl a könyvvizsgáló tevékenységét szabályozó konkrét előírások sora. Így rögzítésre kerül a hites könyvvizsgáló részére, hogy a biztosítóintézet biztosításmatematikai tartalékait tartalékfajtánként és ágazatonként elkülönítetten is vizsgálja meg.

Eddig, tisztelt képviselőtársaim, jobbára a törvényjavaslat pozitív elemeiről beszéltem. Vannak azonban, sajnos, negatív részek is a törvénytervezetben. A törvénymódosítás hivatalos indoklása alapvetően két tényezőcsoportot említ meg; elsőként a hazai piac, illetve a szabályozási környezet változását, továbbá másodikként az Európai Unióhoz való jogharmonizáció követelményét. Felszólalásom eddigi szakaszában én egy harmadik elemet feszegettem, a lakossági és vállalkozói biztosítások személyi és tőkebiztosítéki elemeinek fontosságát. Úgy gondolom, hogy a magyar lakosságnak és vállalkozóknak a biztonsága, biztonságra való törekvése nem csak az uniós csatlakozás végett szükséges. Ez egy elemi követelmény.

A magyar biztosítási piac szerkezetét elemezve elmondhatjuk, hogy jelenleg 22 részvénytársasági formában és 35 egyesületi formában gazdálkodó biztosítótársaság működik. Sajátosság - persze ez, gondolom, nem hat senkire a meglepetés erejével -, hogy a nagy tőkeerős részvénytársaságok többnyire külföldiek tulajdonában vannak, az egyesületi formában gazdálkodók pedig belföldiek tulajdonában. 1996-'99 között az egyesületek számának egy jelentős, több mint 50 százalékos gyarapodása következett be. Piaci részesedésük, legalábbis a díjbevételük alapján kicsi, alig 1 százalék körül mozog. Figyelemmel kell lenni azonban a sajátos önszerveződő jellegükre és az egyesületi tagok körében az öngondoskodás tényére. Az egyesületek, szemben például a részvénytársasági formával, csak saját tagjaik részére nyújtanak biztosítási szolgáltatást, és a létrejövő veszélyközösségek sajátos területi, szakmai elvei alapján szerveződnek.

(10.40)

Többségük, körülbelül az összesnek a 75 százaléka szűkebb, jól körülhatárolható területen tevékenykedik úgynevezett szakosított biztosítóegyesület formájában, természetesen a mezőgazdasági ágazat alacsony jövedelemtermelési lehetőségeiből kiindulva, alacsonyabb tőkekövetelménnyel.

A '90-es évek elején bekövetkezett súlyos mezőgazdasági károk igen nagy fokban alakították ezt a helyzetet, sőt nyilvánvalóvá tették, hogy a mezőgazdaság szereplőinek pénzügyi teherviselő képességéhez mérten nem, illetve nehezen biztosíthatók a sajátos természeti kockázatok. Annak idején még a kormányzat a kialakult mezőgazdasági károk enyhítésére az öngondoskodás enyhítése mellett foglalt állást, és megszületett a mezőgazdasági biztosítóegyesületek támogatásáról szóló 35/1994. számú kormányrendelet, valamint annak végrehajtásáról szóló 15/1994. számú PM-rendelet. Érthetetlen, hogy a kormány most miért akarja ennek pont az ellenkezőjét cselekedni.

A törvénytervezet megalkotására vonatkozó kényszerítő helyzetet a következőkben látom. Az Európai Unióban elvárt tőkekövetelmények irányába változna a törvény azáltal, hogy 2002. év végi haladékkal meg kellene szűnniük azoknak a legkisebb, ma még szakosított egyesületi néven létező biztosítóegyesületeknek, amelyek működéséhez jelenleg 500 ezer forint biztonsági tőke is elég. A törvénytervezet szerint ezek vagy egyesülnének, tőkét emelnek - legalább 2,5 millió forint tartalékot előteremtve -, vagy feloszlanak.

Felmerül a kérdés, hogy ez mit eredményez. Ezen a héten a parlamenti ülésen, a keddi napon egy interpellációban foglalkoztam a falusi takarékszövetkezetek helyzetével, illetve a Pénzügyminisztériumban most formálódó jogszabálytervezettel, amely e 192 belföldi tulajdonban lévő, önálló üzletpolitikát folytató takarékszövetkezetek megszüntetésére, integrálására kíván lehetőséget biztosítani törvényi háttérrel. Én a biztosítási egyesületek és a falusi takarékszövetkezetek kényszerű integrációs törekvései között nagyon szoros összefüggéseket, azonosságokat látok. A falusi vállalkozások és gazdálkodók ellehetetlenítéséhez könnyen hozzájárulhat a biztosítási egyesületek megszüntetése. A kis kockázatvállaláshoz véleményem szerint elég a kis egyesületi biztosító is. Az intézet tőkeereje, mint ahogy a kisparaszti néhány százezer forintos hiteligényhez is, elég a helyben lévő falusi takarékszövetkezet tőkeereje. A biztosítási egyesületek a legapróbb településen is jelen tudnak lenni, mert helybeliek vagy környékbeliek, ezáltal alacsonyabbak a biztosítás szervezési költségei. Az álláspontunk az, hogy az Európai Unió tőkekövetelményeinek a pénzintézetekre és a biztosítókra való teljes körű kiterjesztése még korai.

A magyar biztosítási piacon jelenleg - mint utaltam már rá - 21 rt. formában gazdálkodó biztosító van jelen. Előttem van az Adac Motorwelt egy 12 évvel ezelőtti száma, amelyből kiderül, hogy a német biztosítópiacon annak idején 91 darab biztosítóintézet működött. Tehát a méretarányok figyelembevételével Magyarország most 2000-ben tart ott, mint Németország 12 évvel ezelőtt. Tehát itt arról van szó, hogy a magyar biztosítópiac további koncentrációja várható, mint ahogy az Németországban is az elmúlt 12 év alatt megtörtént. A magyar biztosítópiacnak ez a koncentrációja a törvényjavaslat elfogadásával most lehetővé válik, aminek következményeképpen a korábbi állami biztosítási monopóliumhelyzet a nemzetközi biztosítótársaságokhoz kerül úgy, hogy a falusi biztosítási egyesületek felszámolásra kerülnek.

A következmény az, hogy az egyébként is alacsony biztosítási arány tovább csökken, tovább romlik a vidéki lakosság gazdálkodási esélye és biztonsága. A hárompólusú magyar kereskedelmi banki és biztosítói, pénzintézeti modellből a harmadik pólus a sajátosan magyar, a sajátosan öngondoskodó és az igényekből kifolyólag sajátosan alacsonyabb tőkeerejű magyar piaci szereplők lekaszabolása nem lehet cél a biztosítási piacon. A kisebb biztosítók elsorvasztási szándéka mellett azonban megjelenik a másik pólus a törvényjavaslatban. A liberálisabb európai jogszabályok felé tett lépés lenne, hogy a változtatás után majd nem tiltanák törvényi szinten, hogy a biztosítóknak 75 százaléknál nagyobb részesedés szerzésére is lehetőségük nyílna más társaságokban és a bankokban. Az eddigi törvény csak a biztosítóintézeteken belüli homogén kereszttulajdonlást engedélyezte.

Úgy látjuk a törvényjavaslat kapcsán, hogy az az elem, miszerint nem teszi lehetővé a törvénytervezet a biztosítóintézetek részére, hogy jelzálogpiacon is tevékenykedjenek, egyelőre úgy értékelhető, hogy pozitív elem, hiszen éppen az elmúlt hónapokban kezdte meg a működését a földjelzálog-hitelbank, állami tulajdonban lévő bank. Amennyiben a biztosítók ezt az éppen most induló bankot az üzleti szektorban versenytársként szemelnék ki, nem kétséges az, hogy a biztosítók tőkeereje a földjelzálog-hitelbank tevékenységét messze leköröznék, és ezzel háttérbe szorítaná a földjelzálog-hitelbank tevékenységét.

A frakciónk úgy látja, hogy a törvényjavaslatban mindezek alapján talán több a negatív elem, mint a pozitív elem. Kérdéses az, hogy módosító indítványokkal korrigálható-e ez a rendszer. Nyilván felötlik a törvényjavaslatot lapozgatók körében, hogy a nemzetközi példák tárházából vajon a magyar biztosítási piac milyen irányban kíván elmenni. A nemzetközi gyakorlatban a felügyeleti rendszereknek ma két alaptípusát különböztetjük meg: az intenzívebb, átfogóbb, folyamatos, hatósági elemeket tartalmazó, német típusú materiális felügyeletet és az egyszerűsített, decentralizált modellt, a partneri viszonyt feltételező, úgynevezett angolszász típusú normatív modellt. A magyar gyakorlat e jogszabálytervezet elfogadása esetén egyértelműen a normatív modell irányába menne el. Itt azonban dilemmaként fogalmazódik meg, hogy a magyar biztosítási piacon jelen lévő német és németalföldi biztosítók az angolszász modellt a gyakorlatban hogyan fogadják majd, hogyan tudják lekezelni.

További dilemma, hogy a magyar társadalom a biztosítók által kínált szolgáltatásokat milyen biztonsági szinten tudja igénybe venni egy lényegesen nagyobb önállóságot biztosító angolszász modell keretei között. A biztosítóknak törvényileg garantált szabadabb biztosítói tevékenységi lehetőségek - lásd az előzetes termékengedélyezési kötelem mellőzése - vajon nem teremtenek-e kiszolgáltatottságot, illetve majd konkrét üzleti kárt egyes esetekben a hazai vállalkozók, illetve a lakosság körében. Ez az elkövetkezendő évekre dilemmaként fogalmazódik meg, tekintve az elmúlt években bekövetkezett biztosítóintézeti anomáliákat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látjuk összességében - e dilemmák mellett -, hogy az eddigi biztosítási jogszabályok a jelenlegi módosítótervezet személyi és tőkebiztonsági prudenciális szabályaival EU-konform magyar biztosítási szektor működik és érvényesül. A nemzetközi biztosítómonopóliumok további térnyerését főleg a magyar biztosítási szervezetek kárára nem tartjuk célravezető megoldásnak. A törvénymódosítás lényege kell hogy legyen, hogy a lakosság előnyére is váljon a dolog, ne csak a biztosítási pénzintézetekére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Forrás: parlament.hu