DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Folytatom tegnapról:

Az 1956-os októberi forradalomban vezető szerepek vártak Kiss Sándorra. Az egyik vezetője lett a Független Kisgazda-, Földműves- és Polgári Pártnak Kovács Bélával és Kővágó Józseffel. Ugyancsak átvette a Magyar Parasztszövetség elnöki tisztségét, engem megint a helyettesének fogadott. A ő hívására lényegében napok alatt összeállt a tíz évvel azelőtti vezetőség Budapesten és szerte az országban is. A teljes nemzetgazdaság kérdéseit tárgyaló konferenciát hívtunk össze, mintegy nyolcvan szakember részvételével, november 2-ára, amelyen a stabilizáció menetrendjére vonatkozóan felvázoltuk a terveket.

A forradalmi kormány megbízott bennünket, hogy november 5-ére hívjuk össze azokat a személyeket, akik a gazdasági tárcák miniszterei lehetnének, Farkas Ferenc, Kerék Mihály, Kelemen Gyula, Varga István és még jó néhányuk. Nem úgy történt, mert a Szovjetunió megszegte az október 30-ai békülékeny álláspontját, amikor beleegyezett, hogy Magyarország visszatér az 1946-os politikához.

A november 4-ei orvtámadás után Kiss Sándorral Nyugatra mentünk - Bécs, Párizs, New York, Washington és a világ más fővárosaiba - érvelni a békés kompromisszum mellett. Mindjárt 1957. január első napjaiban Strasbourgban létrehoztuk a Magyar Forradalmi Tanácsot. A forradalom és szabadságharc hírnevét őriztük a szovjet báb Kádár János hazug és véreskezű zsarnokságával szemben, valamint védtük a provokátorok túlzásaitól. Hasonlókat mondtunk a világban, mint amit Bibó István megfogalmazott itthon. Egyebek között koordináltuk az Egyesült Nemzetek Magyarországot Vizsgáló Bizottságának munkáját.

Kiss Sándor lett a Magyar Forradalmi Tanácsot irányító főtitkár, összefogva Kéthly Anna elnök, Király Béla és Kővágó József alelnökök, valamint egy végrehajtó bizottság tevékenységét. A korábbi emigrációból beválasztottuk Nagy Ferencet és Auer Pált. Hamarosan ebből alakult a Szabad Magyarország Nemzeti Képviselete, majd a Magyar Bizottság New Yorkban, Varga Béla elnökletével.

Kiss Sándor Amerikában is kötődött a Magyarországon formálódó világhoz. Teljes idejében ebben a témakörben kutatott, írt, szerkesztett, konferenciázott. Áldozatvállalás volt ez tőle, hiszen előtte is nyitva álltak az egyetemi professzori vagy az elegáns kutatóintézeti pozíciók. Ő inkább elbeszélgetett valakivel, aki Magyarországról jött vagy oda készült menni. Üzenetei a haza felé bölcs hazafiságot tápláltak. Párhuzamosan szerepeket vállalt a nyugati magyar szervezetekben. Úgy érte utol a halálos baleset is, a Magyar Baráti Közösség "Itt-ott"-konferenciájáról hazafelé igyekezvén. Véglegesen elmenve, örökségül hagyta ránk élete példáját.

Kiss Sándor szeretett költője, Ady Endre szavaival ment el: "Az Úr Illésként elviszi mind, / Kiket nagyon sujt és szeret: / Tüzes, gyors szíveket ad nekik, / Ezek a tüzes szekerek... / Szívük izzik, agyuk jégcsapos, / A Föld reájuk felkacag / S jég-útjukat szánva szórja be / Hideg gyémántporral a Nap."

A szoboravatásnál így fejeztem be: Sándor, barátom, testvérem, sorstársam, vezérem, tanítóm a sírig és azon túl is, elismételem itt, szobrod avatásakor megint, amit már annyiszor elmondtam és leírtam: bizony egész életem legnagyobb ajándéka, hogy a te munkatársad, helyettesed lehettem.

(14.50)

Most - akkor Vásárosnaményban, a múlt hónapban - szobrod előtt, a város főterén, szülőföldedről üzenem közelre és távolba, a jelennek és a jövőnek, hogy életed és útmutatásod áldás a magyar nemzetnek itthon, és örök forrása jó hírünknek a világban. Isten veled, Isten velünk!

Köszönöm, elnök úr, a meghallgatást. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu