DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. számú törvényerejű rendelet módosítására legutoljára az elmúlt évben, az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának tekintetében került sor. Joggal merül fel a kérdés: mi indokolja és mi alapozza meg az újabb módosítás szükségességét? A válasz röviden az, hogy az elítéltek és az előzetesen letartóztatottak sajtónyilatkozatainak rendje sajnos alulszabályozott.

A szabadságvesztésre ítéltek és az előzetesen letartóztatottak véleménynyilvánítási jogára vonatkozó hatályos szabályozást a már említett büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló tvr., valamint a 6/1996. számú IM-rendelet tartalmazza. A Bvtvr. vonatkozó szakasza szerint az elítélt a véleményét olyan formában nyilváníthatja, amely nem zavarja a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát.

Az IM-rendelet értelmében a fogva tartott jogai gyakorlása során, így a nyilatkozattételi joga gyakorlása során sem sértheti a közérdeket, mások jogait, nem veszélyeztetheti az intézet rendjét és biztonságát. Jelenleg e két rendelkezés alapján dönt a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka arról, hogy engedélyezi-e adott esetben a sajtó részére történő nyilatkozattételt. Amennyiben elutasítja a kérelmet, akkor az e döntése elleni panasz elbírálására jelenleg nincs megfelelő jogi fórum.

Az említett jogszabályok amúgy nem teljeskörűen és nem kielégítően rendezik a fogva tartottak sajtó útján közlésre szánt nyilatkozataival kapcsolatos kérdéseket, másrészről nem jelentenek kellő szabályozási szintet sem az egyes jogkorlátozások miniszteri rendeletben történő rögzítésével. Látható, hogy az ügyben különböző érdekek és jog védte elvek ütköznek egymással. Ezt az ütközést kell most többévnyi mulasztást pótolva feloldanunk.

Tisztelt Ház! A véleménynyilvánítás szabadságát már maga a sajtótörvény is korlátozza, így az alkotmányos rend, a bűncselekmények elkövetésére való felhívás, a közerkölcsök, valamint mások személyhez fűződő jogainak védelme érdekében. A véleménynyilvánítással kapcsolatban megóvandó érdekeket más jogszabályok is tartalmazzák, így a polgári törvénykönyv személyiségvédelmi rendelkezései, a sajtó-helyreigazítási jog és a büntető törvénykönyv idevágó tényállásai is. Azonban ezek a korlátozások sem terjednek ki az összes fontos védendő érdekre, azok szankciórendszere pedig csak utólagos eszköz, míg a fogva tartottak esetében a sajtó útján történő véleménynyilvánítás korlátozása egyfajta megelőző funkciót tölt be.

A sajtó részéről egyre nagyobb az igény a közvéleményt is foglalkoztató bűncselekményeket elkövető személyek megszólaltatására. Egyes fogva tartottak maguk is kezdeményezik sajtószereplésüket, különféle, nem mindig méltánylandó megfontolások által vezérelve. A sajtó és a fogva tartottak részéről 1996-ban összesen 189 ilyen kérelem volt, 1997-ben már 402, 1998-ban 650, 1999-ben pedig 954, ami több mint ötszöröse az 1996-os adatnak. Az emelkedés tehát száz százalék évente.

Tisztelt Országgyűlés! Az állam büntetőhatalma a legmarkánsabban a büntetés-végrehajtásban nyilvánul meg. A büntetés jogi alapját a jogerős bírói határozat tartalmazza. Maga a megbüntetés ténylegesen jogelvonó, jogkorlátozó jellegű, és jellegéből adódóan alkotmányos alapjogot vagy alkotmányosan védett jogot és érdeket érint. A véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, azonban összhangban az alkotmánnyal és vállalt nemzetközi kötelezettségeinkkel, mégis határok közé szorítható. Ezzel kapcsolatosan eligazítást, illetve felhatalmazást nyújt számunkra az Európai Emberi Jogi Egyezmény. Ez egyes kiemelt érdekek tekintetében lehetővé teszi a véleménynyilvánítás korlátozását, törvényben meghatározott módon.

(10.50)

Röviden ismertetném: a törvényjavaslat 37/B. §-ának (1) bekezdésében szabályozzuk ezeket az érdekeket; a nemzetbiztonság, a közbiztonság, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bűnözés megelőzése, az államtitok, a szolgálati titok és egyéb bizalmas adat közlésének megakadályozása, a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása, valamint a büntetés-végrehajtási intézet rendje és biztonsága azok az érdekek, amelyeknek védelme céljából a nemzetközi egyezménnyel összefüggésben, arra tekintettel is az elítélt sajtó útján történő véleménynyilvánítása korlátozható. E korlátozás mércéje hatályos alkotmányunk szerint az elkerülhetetlenség, a szükségesség és az arányosság.

Az előzőekben vázoltak szerint az elítéltek nyilatkozataira vonatkozó új szabályozást a Bvtvr. módosításával lehetett megoldani; olyan módon tehát, hogy az egyezmény szellemét követve nevesítjük a védendő érdekeket, amelyeket az elítéltek nyilatkozatai nem sérthetnek. Meg kellett határozni továbbá a nyilatkozatok megtételének, illetve közzétételének eljárási szabályait is. Mivel pedig alkotmányos alapjog korlátozásáról van szó, szükséges volt továbbá jogorvoslati lehetőséget biztosítani arra az esetre, ha a nyilatkozat tételéhez vagy közzétételéhez az arra jogosult személyek nem járulnának hozzá.

Ennek megfelelően a javaslat kétlépcsős jogalkalmazást tesz lehetővé: az első lépcső maga a büntetés-végrehajtás, amely lefolytatja az engedélyezési eljárást, a második lépcső pedig a bírói út, amely biztosítja az esetlegesen jogsértő döntések, határozatok megváltoztatását, orvoslását. E körben az előzetesen letartóztatottakra vonatkozó szabályok természetszerűleg különböznek az elítéltekre érvényes előírásoktól. A különbség lényege az, hogy a nyilatkozat megtételéhez, valamint a közzétételhez az ügyész, míg a vádirat benyújtása után a bíróság előzetes hozzájárulása szükséges. Azonban a döntés előtt az ügyésznek vagy a bíróságnak a fogva tartó intézet rendjét és biztonságát érintő kérdésben be kell szereznie a fogva tartásért felelős parancsnok véleményét is.

Tisztelt Ház! A nemzetközi gyakorlatot is áttekintve kiemelhető, és ezt maga a strasbourgi bíróság is elismeri, hogy a tagállamok szabadsággal rendelkeznek a megfelelő intézkedések megválasztása során. Az európai esetjog világosan mutatja, hogy a tagállamok kormányainak és hatóságainak a nemzetbiztonság, a közbiztonság avagy a bűnözés megelőzése érdekében a véleménynyilvánítás és az információközlés szabadságát korlátozó intézkedések bevezetésére széles körűek a lehetőségei. Az ezek érdekében tett intézkedések, vagyis a véleményszabadság korlátozása szükségességét az adott tagállam döntheti el. Megállapítható, hogy a bíróság egyre nagyobb autonómiát biztosít a tagállamoknak a véleménynyilvánítás és az információ szabadsága elé emelhető korlátozásokra. A bíróság szerint, amennyiben a véleménynyilvánítás szabadságának korlátja csak az állampolgárok bizonyos csoportjaira vonatkozik, de a megkülönböztetett bánásmódra alapos és objektív indok áll fenn, és a felhasznált eszközök nem aránytalanok a szándékolt céllal, ebben az esetben nem beszélhetünk tilalmazott hátrányos megkülönböztetésről.

A bíróság szerint a személyek különböző csoportjaira a társadalomban betöltött szerepük alapján eltérő szabályok vonatkozhatnak. Ezeket kötelezettségeikkel és felelősségükkel összefüggésben kell vizsgálni. A fogva tartottakra is kiterjed a véleménynyilvánítás szabadsága, de törvényben kell meghatározni a korlátozásokat. Ott kell megindokolni azt is, hogy miért minősülnek azok szükséges intézkedésnek egy demokratikus társadalomban, különösen a börtönrend védelme vagy az ottani bűnözés megelőzése érdekében.

A börtönben lévők helyzetének elkerülhetetlen következménye a sajtó útjáni véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, mert azt szeretném kiemelni már az expozéban is, hogy a törvényjavaslat a véleménynyilvánítás számos lehetősége és formája közül pusztán egyetlenegyet, a sajtó útján történő nyilatkozattételt korlátozza; és azt sem parttalanul, nem zárja ki ezt a lehetőséget sem teljesen, csak bizonyos fontos érdekekre figyelemmel, lásd közbiztonság, bűnözés megelőzése s a többi, korlátozza. Ugyanakkor a fogva tartottak számtalan jogszerű módon nyilváníthatják véleményüket mind az intézeten belül, mind pedig kifelé, számos formában érintkezhetnek a külső és belső világgal, nevelőikkel, társaikkal, látogatóikkal, védőjükkel szóban és írásban, jogaikat, helyzetüket érintő véleményükről eszmét is cserélhetnek.

Tisztelt Ház! A módosítás előkészítése során azt is tanulmányoztuk, hogy néhány demokratikus jogállamban miként szabályozzák ezt a kérdéskört. Hollandiában a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka adhat engedélyt a fogva tartottak és a média közötti beszélgetésre. A fogva tartott nyilatkozata nem sértheti az intézet rendjét és biztonságát, mások jogait, jó hírnevét, valamint a közbiztonságot. Amennyiben a beszélgetést engedélyezik, akkor a parancsnok és a média megállapodást köt, amelyet a fogva tartott is aláír.

Más példa: az Egyesült Királyságban a büntetés-végrehajtási jogszabályok meghatározzák, hogy külső személyek, így a sajtó munkatársai is csak a miniszter engedélyével léphetnek be az intézetbe, csak az ő engedélyével beszélhetnek a fogva tartottakkal, illetve készíthetnek felvételeket, jegyzeteket.

Vegyünk egy másik példát: Németországban az észak-rajna-vesztfáliai tartományi szabályozás szerint az elítéltek estében az intézet parancsnoka, az előzetesen letartóztatottak esetében pedig az illetékes bíró adhat engedélyt a nyilatkozat tételére, illetve kép- és hangfelvételek készítésére. Az engedély megtagadható többek között akkor is, ha az sérti az intézet rendjét és biztonságát, vagy ha a fogva tartottat szenzációhajhászás vagy kíváncsiság tárgyává tenné - jellegzetes példák, és nem valahonnan a távolból, hanem innen Európából. Az általunk választott megoldás egyébként a holland modellhez áll a legközelebb. Ugye, nem is kell emlékeztetnem arra, hogy Hollandia egyike Európa legliberálisabb jogállamainak.

Tisztelt Ház! A javaslatnak van három olyan szakasza, amely az elzárás végrehajtását érinti. Ennek indoka, hogy a közelmúltban lépett hatályba a szabálysértésekről szóló törvény. Az új szabálysértési törvény és a Bvtvr. között néhány ellentmondás keletkezett, például az elzárás félbeszakítása, valamint az elrendelő hatóság tekintetében, és ezeket feltétlenül fel kell oldani. Egyéb tekintetben az elzárás végrehajtását illetően a javaslat új rendelkezéseket nem tartalmaz, hanem a Bvtvr. korábbi módosításait iktatja be a XI. fejezetbe.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakra figyelemmel kérem a törvényjavaslat támogatását, és köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps. - Erkel Tibor tapsol.)

Forrás: parlament.hu