KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a módosító indítványomat beadtam, engem sem az vezérelt elsősorban, hogy megkérdőjelezzem a többi beadvány jogosságát. Szerettem volna ezzel a beadvánnyal - amely a Gyáli-patak rendezését szolgálná a XXIII. kerületben - felhívni az illetékesek és talán az egész kormány figyelmét arra, hogy a Soroksári-Duna-ágra oda kell figyelni. Oda kell figyelni, mert még mindig az ország harmadik legnagyobb üdülőterülete, ahol természetvédelmi értékek vannak, és azért is oda kell figyelni, mert mindezek ellenére, hogy ilyen értékek és ilyen üdülőkörzet, ez az ág sajnos egyre jobban feltöltődik és haldoklik.

Tudom, hogy milliárdok kellenek ahhoz, hogy meg lehessen szüntetni, és fel lehessen számolni ezt a helyzetet. Ezen a területen történt már egy jelentős előrelépés. Fővárosi beruházásban az egyik legnagyobb szennyezőt, a dél-pesti szennyvíztisztítót olyan magas színvonalú tisztítottsági fokra és kapacitásra növelték, amely minimális terheléssel, de továbbra is foszforral és egyéb anyagokkal terheli a Soroksári Duna-ágat, viszont sikerült nagyon sok lebegő szennyezést és sok mindent kiszűrni a vízből. Még mindig megmaradt a ferencvárosi befolyó, amely - ha nyitva van a Kvassay-zsilip - még mindig jelentős mennyiségű oldott és iszap formájú szennyezést juttat a Duna-ágba. A Duna-ág felső harmadán a kotrás elkerülhetetlen az iszap kitermelésére. Az iszap elhelyezésére a feltételeket az önkormányzatok megteremtették, mert ők is látják, hogy nekik is le kell tenniük valamit az asztalra.

A legsúlyosabb helyzet ezen az említett 30 kilométeres szakaszon alakult ki az iszaphelyzet miatt, és ebből különösen kiemelendő az úgynevezett Molnár-szigeti kiság kérdése. Ez a XXIII. kerület területén található.

(10.00)

A Molnár-szigeti kiságat viszont csak akkor lenne szabad igazából kikotorni, ha a beömlő Gyáli-patak okozta feltöltődést és annak az okait sikerülne valamilyen formában megszüntetni.

Az önkormányzat, úgy érzem, erején felüli önrészt vállalva, 96 milliós segítséget kért abban a tudatban, hogy ha ezzel sikerül elindítani a rendezési folyamatot, akkor a későbbiek során fővárosi, állami, esetleg külföldi segítséggel lehetne folytatni ezt az iszapmentesítést, meg lehetne kezdeni a kiság rendezését, ki lehetne termelni az iszapot, egy nagyobb áteresztőképességű hidat lehetne építeni, és talán a közeljövőben egyszer elkezdhető a Duna egész felső szakaszának a kotrása is.

Látszólag úgy tűnik, hogy ez a Duna-ág fölső szakaszának a kérdése. Mégis azt kell mondjam, hogy a Soroksári-Duna-ág minden községe érdekelt ebben, és ők ezt vallják is, hogy érdekük. A múlt év folyamán az összes polgármester, aki a Duna-ág mentén fekvő községekben és városokban lakik, összejött. Ezt a közös elkötelezettségüket és közös akaratukat írásban is rögzítették. Ma is ennek adnak hangot, tehát ők maguk is azért lobbiznak, hogy ha, mondjuk, a fölső szakasz rendeződik, akkor például Ráckevének is jobb lesz a sorsa.

Én tehát azt kérném a kormányzat részéről, hogy ezt az indítványt, ha lehet, fogadják be. Ha valamilyen oknál fogva elutasításra kerül, ami várható, hiszen a bizottságok és az előterjesztő sem támogatták, akkor viszont azért kérem, hogy találjuk meg közösen azt a forrást, amiből elindítható ez a rendezési folyamat. Hiszen született erre már kormányhatározat, múltja van, felmérések vannak a Duna-ági helyzetről.

A háttérfelmérés oldaláról minden lehetőség megvan arra, hogy elindítsuk ezt a folyamatot, és itt a fővárossal szoros érintkezésben ki lehetne alakítani egy olyan üdülő-, pihenőkörzetet, amely méltán viselhetné ismételten az ország harmadik legnagyobb üdülőkörzetének a nevét, mert úgy érzem, hogy ma csak létszámilag, az oda kitelepülők száma tekintetében mondható ez erről, hogy igazából üdülőkörzet. Ha nem vigyázunk rá, akkor hamarosan mocsaras, pihenésre alig alkalmas területté válhat a Duna-ág.

Köszönöm a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu